Közlekedéslélektan

(előzmény. tegnap esti bloggerségről szóló beszélgetésben felmerült ugyan, hogy szinte mindenkinek elfogy egy idő után a témája és elkezd ugyanarról írni, de mindegy, ezzel most nem foglalkozom. itt is van körkörösség bizony, meg visszatérő témák. de a biciklizésről nem lehet eleget írni.)

szóval apu tanította annakidején a vezetéssel kapcsolatban, hogy a gyalogosnak a füle állásából lehet fölismerni, hogy éppen merre tervez irányt változtatni, vagyis a fülével indexel. ha figyelsz, meg tudod becsülni, hogy milyen sebességgel és merre fog haladni, satöbbi (plusz: ha csak csöndben is, vagy csak gondolatban rákiáltasz, hogy maradjon ott és ne jöjjön ki eléd, ott fog maradni). működik.
kivéve, ha a gyalogos külföldi, mert akkor
a) elbűvöli valami látványosság, pl. a kivilágított parlament, és attól lesz kiszámíthatatlan
b) elbágyadt a sok napsütéstől és azért kiszámíthatatlan
c) más a testbeszéde, a temperamentuma, stb. és attól kiszámíthatatlan.

amikor megjön a tavasz, sőt, napéjegyenlőség van, és mindenki bolondabb egy kicsit, valamint zsonganak az utak a bringásokról, akkor nagyon jó kísérletezni ezzel.
meg azzal, hogy meg tudom-e előzni a megállóból kiállni tervező buszt, akinek a kiálláshoz az én biciklisávomon kell keresztül hajtania (és a busz mozgását egy kicsit nehezebb a füle botjából megjósolni, sőt a dzsörziben tanult ősbizalmi közlekedési alapszabály is nehezen alkalmazható, miszerint mosolyogj és minden megoldódik, egész egyszerűen, mert a buszsofőr olyan magasan ül, hogy nem biztos, hogy elér hozzá a mosoly).

update: megelőzni egy lovaskocsit vasárnap délután. vagy néhány hajót a duna-parton tekerve, vagy egy úttisztító autót, aki bekapcsolt naaagy kör alakú kefével tisztítja az utat, miközben hattttalmas vízsugarakat spriccel ki mindenhová, a bicigliútra is. 

megnézni a Múzeum előtti számlálón, hogy hányadik vagy aznap,
vagy megélni annak szabadságát, hogy át lehet hajtani a piroson, ha nem jön senki, és ezzel átírni csúnyán bevésődött gyerekkori túlzottóvatosság-motívumokat (családi anekdota röviden: kis krisztikét kiteszik az iskola előtti zebrán az autóból, már csak át kell kelnie rajta. mit csinál? leáll, alaposan körülnéz, megvárja, míg jön egy autó (kb 5-10 perc), hogy ki ne lépjen senki elé, mert az veszélyes, majd amikor ez lejátszódott, áthalad a zebrán. szánalmas)
és annak szabadságát, hogy az előtted tekerő szimpatikus idegen húz magával, és akkor is suhansz utána keresztül az astoria-kereszteződésben, amikor már látszik, hogy pirosra fog váltani a lámpa.
és. ez. veszélyes. végre.