szerda, november 15, 2006

Kovács Jánosné

Milyen vicces ez.
nézegeti az emberlánya iwiwen a saját ismerőseit, önmagával versenyezve, hogy a négyszázkitudjamennyiből hánynak a nevére ugrik be 5 másodpercen belül bármi plusz infó. és hát egyszercsak föltűnik egy olyan név, amit aztán ha megölnek se tudok azonosítani. ki lehet ez vajon...?
aztán egyszer csak - a szögletes zárójelben lévő becenévről, mert van, aki jól használja - beugrik, hogy ki lehet ő.
ááá. egyetemi csoporttárs, csak férhez ment.
és ezzel egyszer s mindenkorra elveszítette vagy elhagyta - vagy nézzük, ahogy akarjuk - a saját nevét.
lett neki egy új vezetékneve és egy új keresztneve is. és hogy őt régen hogy hívták, az talán már nem is fontos.
nem tudom. mintha egy teljesen új - idegen? - emberré lett volna...

persze mindenminden nézőpont kérdése. ez is.
sok boldogságot nekik!