Olyan nehezen múlik el ez a tél,
bár mit is várhatnék ekkora mennyiségű hótól és jégtől, nem tud csak úgy egy pillanatra elolvadni,
és virágba borulni,
csak azért, mert én tulipánokra vágyom...
vannak persze biztató jelek, meg melengető napsugarak,
de van, ahol utcai munkások csak söprögetik a havat innen oda, onnan ide,
miközben az egyre csak feketébbé válik.
pedig annyira szeretném, hogy
olvadjon el, szűnjön meg
és szabaduljon ki alóla a természet,
és minden és mindenki, aki odafagyott az elmúlt időszakban...
és mindezt egy varázsütésre.
persze amíg a fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
addig lehet, hogy nem lesz semmi
hanem el kell hinni először
és aztán lehet olvadni majd.
az én lelkem már készen áll a tavaszra, meg a virágba borulásra,
úgyhogy: varázslás indul!
