csönd
csönd
csönd
csönd
csönd
kedd, április 17, 2012
hétfő, április 16, 2012
Várunk
Nem vagyunk jóban az idővel mostanában.
Keveset van velem...
Illetve azokkal a helyzetekkel nem vagyunk jóban, amikor valaki más, a számomra nagyon fontos emberek közül, nincs jóban az idővel, ezért késik, én meg várok. Mert nekem sokszor öt perc is világvége, végeláthatatlan, hosszú és sötét űr, aminek nincs fény a végén. Persze, ez nem normális. Két dolgot lehet tenni ilyenkor: 1. elmondani az igazán-nagyon-fontos embereknek, hogy velem ez van és kérni őket, hogy ne késsenek vagy szóljanak időben, vagy legalább tegyenek az ügyben erőfeszítéseket, hogy reálisabban tervezzék a saját idejüket.
2. gyakorolni a rugalmasságot, nagyvonalúságot, türelmet, változást, máshogy-gondolkodást és örülni a felszabadult néhány percnek, ahol lehet a napban egy kis "semmi".
+1: barátkozni azzal, hogy amit már Manuel barátunk is mondott rég, és rég azt hittük, hogy értjük, pedig most kezdjük csak megérteni, hogy az információ korában az időtlen idő veszi át az ipari-korszak óraidejének helyét, és az valami nagyon más. Szóval már az idő sem az, ami korábban volt (ennek a szálnak egyenes következménye egyébként, hogy magam is késni kezdek).
Illetve plusz még egy, a klasszikus hogy-szól-ez-rólad út: gondolkodni azon, hogy vajon mitől is lett ez a terület oly nagyon érzékeny kicsiny lelkünk mezsgyéjén, avagy mit akar ezzel a rengetegsok és rengetegféle várakozással tanítani az Élet.
A karácsony előtti készülésben találtam már rá egy választ, amivel el is voltam egy darabig.
De most jött egy másik, kevésbé filozofikus.
Déli pályaudvar, vasárnap este, metrólejárat.
Tömegek vonatról jönnek, a rutinosabbjának előkészítve a metrójegypénz. Igenám, de ellenőrök nincsenek a szokott helyen. A tömegek hamar lemondanak ilyeténképp a jegyvásárlásról. Meg egyébként is, rossz az automata.
És mi van ráírva? Egy ráragasztott füzetlapon, ákombákom kézírással, talán töltőtollal?
"Várunk a szerelőre."
Pozitív Magyarország díjat az ilyennek. Merugye azt, hogy az automata rossz, látja az egyszeri felhasználó is, de a továbblépést, amerre az ügy éppen halad, aligha. Ezért aztán kiírták.
Tehát. A szerelőre várunk.
és mi mindenre még...
Keveset van velem...
Illetve azokkal a helyzetekkel nem vagyunk jóban, amikor valaki más, a számomra nagyon fontos emberek közül, nincs jóban az idővel, ezért késik, én meg várok. Mert nekem sokszor öt perc is világvége, végeláthatatlan, hosszú és sötét űr, aminek nincs fény a végén. Persze, ez nem normális. Két dolgot lehet tenni ilyenkor: 1. elmondani az igazán-nagyon-fontos embereknek, hogy velem ez van és kérni őket, hogy ne késsenek vagy szóljanak időben, vagy legalább tegyenek az ügyben erőfeszítéseket, hogy reálisabban tervezzék a saját idejüket.
2. gyakorolni a rugalmasságot, nagyvonalúságot, türelmet, változást, máshogy-gondolkodást és örülni a felszabadult néhány percnek, ahol lehet a napban egy kis "semmi".
+1: barátkozni azzal, hogy amit már Manuel barátunk is mondott rég, és rég azt hittük, hogy értjük, pedig most kezdjük csak megérteni, hogy az információ korában az időtlen idő veszi át az ipari-korszak óraidejének helyét, és az valami nagyon más. Szóval már az idő sem az, ami korábban volt (ennek a szálnak egyenes következménye egyébként, hogy magam is késni kezdek).
Illetve plusz még egy, a klasszikus hogy-szól-ez-rólad út: gondolkodni azon, hogy vajon mitől is lett ez a terület oly nagyon érzékeny kicsiny lelkünk mezsgyéjén, avagy mit akar ezzel a rengetegsok és rengetegféle várakozással tanítani az Élet.
A karácsony előtti készülésben találtam már rá egy választ, amivel el is voltam egy darabig.
De most jött egy másik, kevésbé filozofikus.
Déli pályaudvar, vasárnap este, metrólejárat.
Tömegek vonatról jönnek, a rutinosabbjának előkészítve a metrójegypénz. Igenám, de ellenőrök nincsenek a szokott helyen. A tömegek hamar lemondanak ilyeténképp a jegyvásárlásról. Meg egyébként is, rossz az automata.
És mi van ráírva? Egy ráragasztott füzetlapon, ákombákom kézírással, talán töltőtollal?
"Várunk a szerelőre."
Pozitív Magyarország díjat az ilyennek. Merugye azt, hogy az automata rossz, látja az egyszeri felhasználó is, de a továbblépést, amerre az ügy éppen halad, aligha. Ezért aztán kiírták.
Tehát. A szerelőre várunk.
és mi mindenre még...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)