Tárolási megoldások diktatórikus tenorban

Gyönyörű, arany napfelkeltés reggel, túlkomáromi állomás.

Időben érkezem, zárom le bicikli, egyszer csak hallom ám a hátam mögül az egyáltalán nem isteni hangot: "az ott nagyon nem lesz jó helyen, hölgyeeem!"    

                 
Nézek hátra, a hangforrás épp közlekedik a sok vaskerítésen által, pont mintha maga a megtestesült Sárbogárdi Jolán jönne az Ibusárból. Folytatja.

"A főnök már múltkor nagyon berágott, mondta hogy kihívja a rendőröket és elviteti innen az összeset"

A padokhoz meg biciklitároló híján minden egyéb lehetséges helyre odazárt bringákat mármint.

A sztori vége az, hogy az örök asszertív trükkel megkértem, ugyanmá segítsen nekem, hogy akkor hova is zárhatnám úgy le a bringát, hogy ne zavarja senkinek se a lelki békéjét.

Egy másik padot ajánlott, ami éjszaka hajléktalan alvóhelyül szolgál, így nappal a szag miatt nem annyira szoktak ott a várakozók ücsörögni. Persze Jolán ezt kicsit más tónusban magyarázta.

Node a lényeg. A problémamegoldás eleganciája. Mit nekünk olyan bagatell dolgok, mint biciklitároló meg közösségi igény. Pedig ez utóbbi fogalommal még választási kampányt is lehetne csinosítani.  A tájékoztató táblák kihelyezése meg hülyeség, a birka nép úgyse olvassa.

Neeeem, nem. Az állomásfőnök annál keményebb csávó.
Ő a "ha valami b*sza a csőröd, vitesd el az egyenruhásokkal" típusú megoldások híve.

Most elképzeltem. Ahogy kivonulnak a kommandósok és szíttípik a zárakat, felpakolják a brinyigliket egy vagonba és elszállítják egy haláltáborba.

Realisztikusabb verzió: ha hazajöttél, mehetsz érte a rendőrörsre. 

Persze csak akkor veheted át, ha tudod igazolni, hogy a tied.

jajjjaj Magyarország. jaaaaaj jaj.

Kérdezte is múltkor a Lengyel Zoli, hogy nem félek-e egész napra ott hagyni a biciklim az állomáson.

Hát ezek után de.

update:

Jófejség. 

Ugyanazon a reggelen az automatából véletlen a külön nyomású pótjegyhez nem szokott kis kezem 4 jegy helyett kettőt vett csak ki, így aztán a hazafelé úton már nem tudtam szelvénnyel is igazolni, hogy fizettem az utazásomért. Csak íméllel, amit a gép küldött, hogy visszaigazolja. 

És. Az extrajófej, empatikus kalauzbácsi, akinek egyébként bizonyára szimpatikus is voltam, így is elfogada. 

Szóval egy negatív meg egy pozitív, az zéró. 

áj lav máv. 

jeges vizes wasziszdassz

Én lehet, hogy későn kapcsolok, 
de hogy ne lennék elég social meg kreatívkampány-párti, azt nem mondanám.

de ugye nem csak én gondolom úgy, 
hogy azok a videók, 
amelyeken emberek locsolgatják magukra a vödör vizeket
bármilyen célnak az említése nélkül, 
azok nem jól semmire?
maximum arra, hogy aki képernyőre akar kerülni, az odakerüljön. 

vagy ez direkt és szándékosan úgy működne, 
hogy akinek már elege lett az értetlenségből a videók láttán, 
az megkérdezi az öreg és bölcs Wiki hercegnőt?
és akkor majd megérti?
és közvetlen ez után a paypaljához nyúl?

háténnemtom. 
lehetne még ezen kulturálisan csiszolgatni. 

trú sztori.

Kezdjük ott, hogy a címet az értheti csak igazán, aki volt a Katlanban. De ez egy másik bejegyzés lesz majd. 
Folytassuk azzal, hogy nagyon, de nagyon sok jó dolog történt, csak mivel bennük vagyok, nincsen időm őket megírni. 

de ez a tegnap délelőtti történet. egy trú sztori. 

gyalogol a lány a hetesen. városba befelé. 
(gyk. hetes LAKÓTELEP)
mellé gördül látszatra bolond biciglisbácsi. 
kormányán toll, színes gyerek-szélforgó, kicsi csigaház odarögzítve. 
de mindez persze csak később vállik láthatóvá. 

"Komárom legszebb hölgye!" - szól a bácsi, majd a válasz-mosoly láttán módosít: 
"Komárom leggyönyörűbb hölgye! Így már jobb, ugye?
Nem féltékeny a férje?"
(mondom, nem, s hogy a tagadás a férjre vonatkozik-e vagy a féltékenységre, 
legyen csak titok)
"Mer' azt csinálják ám. Elveszik a legszebb nőket, 
aztán a kocsmába járnak a lelkület gyógyítani!"
Mellémteker, s folytatja. 
" A reakciójából látom, nagyon magas az IQ-ja."
Ez így van, mondom. (minek hazudjak). 
Felkérne, hogy legyek a titkárnője, 
később, hogy menjek vele biciklitúrára, 
közben elmeséli az EU-s nyugdíjrendszer sava-borsát
és azt is közzéteszi, 
hogy aki a Bibliában azt a részt megírta, 
mely szerint Éva vette le a tiltott gyümölcsöt, 
az egy "hímsoviniszta buzi". 
Merhogy - mondá - , a férfi a leggyatrább lény az összes földi teremtmények közül, 
csak nehezen van, aki ezt hajlandó lenne beismerni. 
És sokáig tart mellette a kíváncsiság, 
mert nem félek tőle és bár megtudnám, honnan jön és hová tart. 
De erre nincs esély, mert jő egy telefon. 
és búcsúzik ő: 
"Szép napot, és estére sok puszit!"


hát nem kedves?

ps: Ezt a bejegyzést Hajnalkának ajánlom. 

Hajni, ha itt vagy még, szójjá, küldök neked egy kis csokit. 

nehogyazthidd

nehogyazthidd
hogy semmi sincs velem.
mert nagyon sok minden van,
megtanultam a minap, hogy a gödör alját olyan nagyon sokféle úton lehet még elérni, hogy azt elképzelni sem tudom, de az élet szeret annyira, hogy újabb és újabb utakat mutat meg nekem, hogy gyakorolhassam a kikapaszkodást is.

aztán arra is emlékeztetett az élet, hogy kis butus voltam, amikor azt gondoltam korábban, hogy tudok a JELENben lenni. Mert képes éppen lehettem rá, de hogy nem azt gyakoroltam eddig, az biztos (tipp: tényleg gyakorolni a JELENt akkor tudod majd igazán, ha egyszercsak hopp, mint egy futószőnyeg, kicsúszik alólad a jövőkép, a múlt meg már nem lesz annyira érdekes, hogy megérje visszaszaladni belé).

a sztereotípiákkal való leszámoláshoz szintén nagyon alkalmas a gödöralja: vannak ott sziklák, amelyekhez hozzáütődve remekül zúzódik porrá minden sztereorípia: biztonságról, énképről, társadalomképről, férfiképről, nőképről, bármiképről

továbbá: kiderült, visszatérő mesehősök léteznek. A varázslók akkor jönnek, amikor a leginkább szomjazik a lelked.

a sose-történhet-meg-velem dolgok képzeletbeli listáján újabb tételeket húztam át grafit ceruzával.

van az életben olyan probléma, amire mondhatom, hogy nem tudom, hogyan lehet megoldani.

beismerhettem a minap, hogy semmit, de semmit nem tudok a gyereknevelésről.

elmulaszthattam a kaktuszvirágot észrevenni, amely évente egyetlenegyszer nyílik ki, huszonnégy órára

körülöttem. ahol csak járok-kelek, mindenhol házakat bontanak porrá,
bomlanak le hitek, házak, kapcsolatok,
van, amit szeretek és van, amiért már tudok hálás lenni,
és olyan nagyon sok dolog van még, amit nem engedtem még el eléggé.

update: 
az a bizonyos kaktusz lehet, hogy csak egy napig tartja a virágát, de van, hogy évente két virágot is hoz. 
Másodszorra elkaptam. 
A természet tanít. 
Isten szeret.