hétfő, október 19, 2009

bringázz a ... mindenhova



Ha abból indulunk ki, hogy 2009 a Kihívások Éve, és ez ügyben kéne tartani egy részidős értékelés, akkor a bringázás tuti dobogós helyen végezne.

Úgy kezdődött minden, hogy Dalma ikszi-sportfelelősként elkezdte izzítani a szálakat a tavaszi, de az is lehet, hogy még a tavaly őszi kampányban. És ha ez itt bármimód az őszinteség helye, akkor be kell vallani, kezdetben csupán a csakazértis-erejével hatott a kihívás, és bizony sok szempontból macerának tűnt az egész tekerősdi.
Aztán elég gyors iramban jött a megszokás, a bringás életérzés csábereje, nagyon-nagyon hamar a veszélyes helyzetek vonzása (minden napi minimál-adrenalinként az autók közt közlekedés izgalma), az ismeretlen helyzetek bevállalásának vagánysága (útonalterv és utcák ismerete nélkül elindulni), és a Margit-híd lezárásával a mindent überelő időhatékonyság (70 perc bkv vs 40 perc tekerés), legutóbb pedig a legbelülről jövő, hátperszehogy-biciklivel-érzés (playbackes kollégák figyelmébe: nézzétek, ez egy paletta!).

Remekjó, hogy a sebesség és veszély együtt mennyire motivál,
Szabadság-érzést ad (persze van azért, amikor bringázva is keletkeznek kiszolgáltatott, anyázós helyzetek, pl. hogy ki az a barom, aki úgy épít villamosmegállót, hogy a sok mélázó turista, aki leszáll a villamosról a Parlament látképébe feledkezve, egész pontosan a bringaút közepén landoljon...).
Kicsit segít megelőzni az irodaimunka-okozta hátfájást
Lehet mozizni nagyon jól a bringás társadalom sokféleségét,
satöbbi-satöbbi-satöbbi.

és most, hogy ma, 10 fokban és esőben is sikerült boldogan meglépni mindezt, véglegesen ki lehet mondani: büszke vagyok magunkra, magamra...

ezen kívül munkahelyi közösségépítő is,
lehet vicces fotókkal pályázni a kampány fotópályázatába, kreativitásunkat fitogtatva.
és most reklám jön: tessék ránk szavazni, de gyorsan!
itt
(Galéria, 4. oldal, Képrejtvény... c. fotó, alul a kis csillagokra katt, köszönjük - regisztrálós, de nem bonyolult).

szerda, október 14, 2009

erkély-realizmus

Tegnap reggel a mágikus realizmus jellemzőiről tartottam kiselőadást Zsoltnak, a kedvenc közös-reggelizős helyünkön (nem mintha több lenne, de ezt tényleg nagyon szeretjük), mondván, hogy ha egyszer végre már tényleg fogok novellákat írni, és nem csak beszélni róluk, biztosan lesz bennük mágikus realizmus, mint ahogy az élet is tele van csodákkal, bár vannak, akik nem így gondolják, de akkor is tele van. És vannak rossz csodák is.

Azt mindig is tudtuk, hogy a begónia szebb, méltóságteljesebb, különlegesebb, elitebb erkélynövény, mint bármelyik más, de hogy a földi élete végét is úgy fogja végezni, mint a Szép Remedios, azt nem gondoltuk volna. Egészen egyszerű, egészen életszerű a történet.

Pár napja, amióta jeges fuvallattal köszöntött be a jégkorszak és sárgulnak a fikusz levelei, már látható volt, hogy a meseerkélyen senkinek nincs tovább. A petúniák feladták utolsó utáni leveleik növesztését is, a dracena kidőlt a fikusz tövébe és csak feküdt ott búbánatosan, és a hajnalkák is feladták a kúszást ebben a számukra teljesen szürreális környezetben, apró, soványka leveleik elszáradva pödörödtek a futtatómadzagra. Hát nem egy idill, de mindegy is.

A lényeg, hogy a begónia olyan, mint az idősödő bárónék: nem bír szembesülni azzal, hogy innentől már nem szebb lesz az ember (mármint a növény), hanem csúnyább. Vagy egész egyszerűen az égiek könyörültek meg rajta, lényeg a lényeg, az ítéletidő másnap estéjén, amikor kinéztem, hogy mentsem, ami még menthető, ő már nem volt sehol. Minden bizonnyal az égbe szállt. Félig elhasznált műanyag cserepét megtaláltam az erkély talaján, szemmel láthatólag a repülés közben vetette le, mint többé nem szükséges porhüvelyt (műanyag-hüvelyt).


Hát így. A mágikus realizmus, mint láthatjuk, nem egy stílusirányzat, hanem az élet része. Kinek megadatik, hogy megtapasztalja, kinek nem…

csütörtök, október 01, 2009

sose tudhassuk

hát.
az élet mindig hoz valamit.
Rácsosék. igen.
egyrészt kicserélték az izzót a szobában, ennek következtében sokkal nagyobb a fényár, mint eddig.
másrészt a héten egy Idegen Férfi és egy kisgyerek mutatkozott náluk, nem tudni, mi járatban, de újdonságnak újdonság ez is.
harmadrész - elég ciki - a mai estén megállapítottuk (Klárával, aki külső szakértőként volt a helyzetben jelen), hogy RácsosNéni, aki Új Ruházatban nyomul mostanában (fekete macinaci és valami farmering-szerű felső), úgy tűnik a dolgok jelen állása szerint, hogy mégis inkább Bácsi...

na jó, ez egy sekélyes bejegyzés, de kötelességemnek éreztem, hogy közöljem a Vélt Vagy Valós Változást...