Ójaj, hát azt egész lehetetlen leírni, hogy ez micsoda. Induljunk ki onnan, hogy van ez a bizonyos, többször emlegetett pszichodráma. Csoportos önismereti módszer. Az év tíz hónapján egy-egy napot együtt töltünk, eljátsszunk élethelyzeteket, krízist, változást, szorongást, szerelmet, boldogságot, születést, szakítást. Megtörtént vagy meg nem történt beszélgetéseket, vágyott vagy valós kapcsolatokat, űrt, hiányt, többletet, bármit, ami az életünkben elöl van.
Aztán az év végén elérkezik egy hatnapos intenzív együttlét, ami - még a vártnál is sokkal inkább, vagy talán inkább sokkal máshogy, világfelforgatás. A szó legjobb értelmében.
Itt megtörténik, hogy a kérdésedre, amire figyelni szeretnél, besétálnak a válaszok, vagy legalábbis azok a helyzetek, amelyek egy-egy választ hordoznak. Szerepeken, mások kapcsolatainak a megjelenítésén keresztül: arra hívnak meg mások, ami neked a legfontosabb. Egészen hihetetlen.
Ja igen, nekem miről szólt.
Többek között arról, hogy egy év erőlködés és gondolkodás után egyszer csak kikapcsolt az agyam, hogy a sok-sok agyalás helyett végre beengedjem az élményeket.
Aztán még arról is, hogy sok, nagyon sok mindent megengedhetek magamnak,
hogy kipróbálhatok olyan szerepeket, ami sose voltam és sose leszek, de bennem él, és egy apró rész kell belőle, hogy az lehessek, aki vagyok.
Szépségről, nőiségről, bűntudatról, bátorságról, határfeszegetésről, figyelemről, jelekről, felelősségről, közös felelősségről, bizalomról és játékról.
Világtól elvonulás (amibe azért vicces módon egy-két napra bekéredzkedett Demjén Rózsi, a Bikini, egy utcabál és egy aszfaltrajzverseny), magunkra figyelés, Isten sajátságos, alig észrevehető, de mindent megtartó, finom és befogadó jelenléte.
hát, ennyit bírok most leírni, minden igyekezetemmel a közérthetőségre törekedve, de amúgy meg azt mondom, menjetek és próbáljátok ki.
kedd, július 29, 2008
Csak szépen sorjában
Hhhhhát, azt kell, hogy mondjam, még mindig nem tudom, hogy az utóbbi hetek óriási nyaralás-pihenés-kikapcsolódás-elvonulás-világmegváltás-folyama véget ért-e (amikor már azt hinném, vége, megint becsöppen egy-két nap váratlanul jött feltöltődés), de az biztos, hogy ez az egymást érő programokból összeálló forgatag lassan megpályázhatja a kamaszkorom legszebb nyara címet (bár Jersey még mindig felülmúlhatatlannak tűnik, de ki tudja).
Lassan tízen felüli már az érlelődő blog-bejegyzések száma, és mivel a napokban megkaptam a mindig beindító "mért nem írsz blogot" - kérdést, úgy döntöttem, ideje összeszednem magam meg gondolataim, és megpróbálok dobozolás helyett lopva leírni néhány mesét a történtekből.
Szóval egy kis előzetes (hogy el ne felejtsem): ez volt - ez lesz
türelem.
költözünk...
Lassan tízen felüli már az érlelődő blog-bejegyzések száma, és mivel a napokban megkaptam a mindig beindító "mért nem írsz blogot" - kérdést, úgy döntöttem, ideje összeszednem magam meg gondolataim, és megpróbálok dobozolás helyett lopva leírni néhány mesét a történtekből.
Szóval egy kis előzetes (hogy el ne felejtsem): ez volt - ez lesz
- Intenzív7
- Álomprojekt sokadszorra
- kcsvk
- bor, jazz, balatonboglár
- barátságosdi
- lélek, test, fotó
- nagyon nagy csend
- népzene, rap, plázatető
- anyááááám!
- szégyen és szeretet
türelem.
költözünk...
csütörtök, július 03, 2008
Közérdekű Közlemény
Ráadásul kettő.
Természetesen egybecsengnek.
Mondhatnánk úgy is, hogy - mint a mesében- a végén minden jóra fordul.
Sőt, emellett még azt is mondhatjuk, hogy a világ nagy folyamatai és a természet ősi jelei ismét egy irányba mutatnak.
Sőt, infantilisen fatalista módon azt is mondhatnánk, hogy a világvége tulajdonképp hepiend.
Ugyanis:
1. Galambirtás lesz. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tirrarirra. Persze magyar módra ez is, de ebbe ne menjünk bele (ollé, leírtam az első politikai színezetű blog-mondatomat).
2. VAN ÚJ ALBÉRLET! Mint a mesében. Tulaj hirdetést feladta, 5 perc múlva Klára felhívta, 3 óra 17 perc múlva megnéztük, ez után 4,5 perccel eldöntöttük, ez után 20 perccel visszajeleztünk (nem mi voltunk az elsők!) ez után 2 perccel mi nyertünk, majd három nap múlva, vagyis ma, aláírtuk a szerződést. Ahogy terveztük, Óbuda, kertes, két erkélyes, teljesen külön szobás, cuki konyhával, biciklizhető környékkel.
És hogy a keretes szerkezethez meg a globális összefüggésekhez ragaszkodjunk: ennek tiszteletére egy újabb két dimenziós G jelent meg a régi albérletbe vezető parkoló kövezetén szép szimmetrikusan elterülve, kivasalva, köszöntve a szerződés-aláírásból hazatérő két Hősnőt.
Természetesen egybecsengnek.
Mondhatnánk úgy is, hogy - mint a mesében- a végén minden jóra fordul.
Sőt, emellett még azt is mondhatjuk, hogy a világ nagy folyamatai és a természet ősi jelei ismét egy irányba mutatnak.
Sőt, infantilisen fatalista módon azt is mondhatnánk, hogy a világvége tulajdonképp hepiend.
Ugyanis:
1. Galambirtás lesz. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tirrarirra. Persze magyar módra ez is, de ebbe ne menjünk bele (ollé, leírtam az első politikai színezetű blog-mondatomat).
2. VAN ÚJ ALBÉRLET! Mint a mesében. Tulaj hirdetést feladta, 5 perc múlva Klára felhívta, 3 óra 17 perc múlva megnéztük, ez után 4,5 perccel eldöntöttük, ez után 20 perccel visszajeleztünk (nem mi voltunk az elsők!) ez után 2 perccel mi nyertünk, majd három nap múlva, vagyis ma, aláírtuk a szerződést. Ahogy terveztük, Óbuda, kertes, két erkélyes, teljesen külön szobás, cuki konyhával, biciklizhető környékkel.
És hogy a keretes szerkezethez meg a globális összefüggésekhez ragaszkodjunk: ennek tiszteletére egy újabb két dimenziós G jelent meg a régi albérletbe vezető parkoló kövezetén szép szimmetrikusan elterülve, kivasalva, köszöntve a szerződés-aláírásból hazatérő két Hősnőt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)