Olvas

Itt arról fogok mesélni, hogy mit olvasok mostanában.

Mindig épp a legfrissebbről.

Azért tartom ezt fontosnak, mert az írás-olvasás 

bizonyos értelemben olyan, mint a kilégzés-belégzés.

Tehát, amit épp olvasok, arról jegyzetelek itt.

Aztán, amikor a könyv befejezve, akkor átkerül a róla szóló teljes jegyzet

a bejegyzések közé.

Ajánlásokat, viszont-beszámolókat

szívesen fogadok.

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Ezt a könyvet két dolog miatt olvasom: Egyrészt mert a Grecsó azonnal fölvett tavaly nyáron a Katlanban, amikor kitettük a kis kezünket stoppolni a nagyharsányi kereszteződésben, és ha már egyszer ekkora nagy barátok lettünk, nem ártana megtisztelni őt azzal, hogy olvasom is. 

Másrészt a legeslegelső mondata miatt: "Én a testemmel szerződést kötöttem."

Ezt próbálom tenni én is. 

A többit még nem tudom. 

Alessandro Baricco: Tengeróceán

Alessandrót a Selyem óta szeretem, elfogultan, szerelmesen. Minden szavát, a szóképeit, ahogy ír, ahogy az életet lélegzi magába be és ki. Sűrűn ír, a mondatoknak illatuk van. Hol magukkal sodornak, hol pedig leállítják az életet. 

A tengeróceán egy nehéz, néha követhetetlen, észveszejtően filozofikus, kiskanállal ehető. Vagy éppen átsuhansz rajta nem törődve semmivel, amit nem értesz. 

Másodszor olvasom, de olyan, mintha első ízben találkoznék a szereplőivel. 

Őrület az egész. 

"A tenger elvarázsol, a tenger megöl, megijeszt, meghat, olykor nevetésre késztet, máskor eltűnik, tónak álcázza magát, vagy vihart támaszt, hajókat nyel el, vagy gazdaggá tesz, de válaszokat nem ad, bölcs szelíd, hatalmas, kiszámíthatatlan."

Finy Petra: Madárasszony

Finy Petra alapvetően gyerek-szerző. Társadalmilag érzékenyítő, lelkileg szelíden nevelő, játékosan hagyományőrző, igényes és gyönyörűséges vesei, meséi, gyerekkönyvei vannak. 

Ez a regény élete első, és remélem, nem utolsó felnőtt könyve. 

Lepe, a főhősnő az anyja történeteit kutatja. A bolondnak mondott és valóban bolond, földöntúli, ijesztő, természeti lény anyjáét. 

És aztán megtalálja az utat vissza a sajátjához. Az igazihoz, amiben nincsen hazugság, hanem bátorság van, nincsen giccses bútor, csak erdő, nincsen görcsös akarás, csak spontán szabadság. Persze ez, így, leírva, túlságosan egyszerű. Megküzdés is van benne, nehogy azt hidd. 

A történet légiesen gyönyörű, erdőillatú és felszabadító, olyan, amitől tágra nyílik a tüdőd és újra tudsz lélegezni. Női szempontból kötelező. 

Nagyon beleálmodtam magam a történetbe, azóta sem bírok belőle kijönni. 

Írtam is Petrának, hogy légyszi folytassa. 

Milyen jó, hogy a mai kedvenc szerzőinek csak úgy könnyedén írogathat az ember a fészbúkon :)

Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok

A könyv arról az ősi, zabolátlan, természeti lényről szól, aki bennünk, nőkben, mindannyiunkban él.
A mesék gazdag világán keresztül találkoztat vele Clarissa, aki egyébként egy soknemzetiségű világban felnőtt pszichológus-meseterapeuta-tündérasszony.

Részleteket írok hamarosan,
addig is egy nagyon idekívánkozó,
szintén frissen talált
Finy Petra vers, ami mindennek a természeti lénységünknek a lényegéről szól:

Megkérdezted, miért szippantok bőrödbe

bemutatkozás helyett mondjuk szerintem,

a másikat megszagolni kéne inkább,

mert a bennünk pislogó vadállatnak

bizony remek szimata van