ma
a szeretett
várt
kívánt
vágyott
pontosan megbeszélt
jógaóra előtti találkozóra
egy órával később mentem oda
közben a telefonom kikapcsolt,
mert lemerült
mert elfelejtem mindig,
hogy az okos telefonokat
tölteni kell naponta
mert sok nekik az a sok wifi
vártam
vártam
vártam remélve
és egyáltalán nem gyanakodtam
hogy tán egy másik időben vagyok,
mint ahol lenni szeretnék
közben pedig a társ
akivel találkoznom kellett volna
nem tudom, hogy elkésett-e miattam
de elérni már nem tudott
úgyhogy csak remélem,
hogy odaért
és hogy szóbaáll még velem
mindezek után
és most
fogalmam sincs, hogy mit is érzek vagy gondolok
valahol az öndorgálás
a megbocsátás
a sorsszerűség-keresés
és a kapcsolatért való aggodalom
közti
homályos
ingoványos
talajon
keresem a lépést
és azt kívánom, bár holnap lenne mostazonnal
hogy felejtsük már ezt el
s közben nem tudok mit kezdeni az idővel
mert hát ez az idő másra volt szánva
és mert azt most nem tudom
és valahogy hosszúnak tűnik megvárni
míg a lelkem odaér abba az időzónába
ahol a világom többi része van.
kilátottmárilyet...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zizi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zizi. Összes bejegyzés megjelenítése
szerda, február 05, 2014
szombat, február 02, 2013
lehetek én is, part2
azaz csak lehetnék.
ma egy eltévelyedett facebook-bejegyzés hatására értesültem, hogy keresik Magyarország legjobb bloggerináját.
persze nem arról akarok írni, hogy azért nem lehetek, mert nem vagyok állampolgár (hiába minden atyai sürgetés, nem, ezt ne vegyétek komolyan, csak heccel)
és nem is arról, hogy PERSZE már le van késve a határidő,
hanem arról, hogy belekukkantottam a bizonyos nagyon ajánlott jelölt blogjába,
és mi más kacsintgatott ott a nyitólapon, mint néhány forró olajban feredőző fánkocska. neg persze a hozzá tartozó recept.
ecsetelte a minap a szintén-világbajnok-bloggerina-jelölt Lakótárs, hogy azok a blogok, amiket ő egy ideje olvas, már szinte kivétel nélkül átalakultak baba-bloggá, és nem vettem akkor még ezt annyira a szivemre, mint ő
de mára megértettem,
hogy EBBEN a mezőnyben nem akarok leg-bloggerina helyezésre pályázni.
és ezzel nem a fánksütők és tudatosanyuk sorát akarom minősíteni,
inkább a magam helyét keresem.
amely - ezek szerint - nem itt van.
még jó, hogy.
és, hogy legyen valami nőcis-jótanácsos is a megszólalásban,
ajánljuk, szintén Lakótársi beszélgetés tanulságaként, okos-a-más-kárán alapon,
hogy intim tanácsadó oldalakon
viszketés témában
sose regisztrálj a saját teljes neveddel
mert a miszter gúgül kegyetlen, és kidobja.
ma egy eltévelyedett facebook-bejegyzés hatására értesültem, hogy keresik Magyarország legjobb bloggerináját.
persze nem arról akarok írni, hogy azért nem lehetek, mert nem vagyok állampolgár (hiába minden atyai sürgetés, nem, ezt ne vegyétek komolyan, csak heccel)
és nem is arról, hogy PERSZE már le van késve a határidő,
hanem arról, hogy belekukkantottam a bizonyos nagyon ajánlott jelölt blogjába,
és mi más kacsintgatott ott a nyitólapon, mint néhány forró olajban feredőző fánkocska. neg persze a hozzá tartozó recept.
ecsetelte a minap a szintén-világbajnok-bloggerina-jelölt Lakótárs, hogy azok a blogok, amiket ő egy ideje olvas, már szinte kivétel nélkül átalakultak baba-bloggá, és nem vettem akkor még ezt annyira a szivemre, mint ő
de mára megértettem,
hogy EBBEN a mezőnyben nem akarok leg-bloggerina helyezésre pályázni.
és ezzel nem a fánksütők és tudatosanyuk sorát akarom minősíteni,
inkább a magam helyét keresem.
amely - ezek szerint - nem itt van.
még jó, hogy.
és, hogy legyen valami nőcis-jótanácsos is a megszólalásban,
ajánljuk, szintén Lakótársi beszélgetés tanulságaként, okos-a-más-kárán alapon,
hogy intim tanácsadó oldalakon
viszketés témában
sose regisztrálj a saját teljes neveddel
mert a miszter gúgül kegyetlen, és kidobja.
szerda, október 31, 2012
robot vagye
Vannak blogok, amik zártak.
Nagyon helyesen.
Nem teregetik ki például a családi eseményeket ország-világ előtt.
Ezekre a blogokra csak úgy lehet kommentelni, hogy mielőtt megjelenteti, mutat egy képet össze-vissza felrajzolt betűkről és egy totálisan elmosódott fotót, amin valahol valamilyen számnak kéne felismerhetőnek lenni.
Ezt mind gúgül bácsi csinálja.
A képet felismerni lehetetlen.
Beírok valamit, aztán közli, hogy sajnos nem nyert, próbáljam újra.
Szépen kéri, ezért megpróbálom. Hogyaszongya "kérjük, bizonyítsd be, hogy nem vagy robot"!
Általában három-négyszeri próbálkozás után feladnám, de hurrá, van audio-verzió is.
Na halljuk.
Hát az a hang rosszabb, mint egy hullarészeg dartvéder. Hallgathatatlan.
Így aztán, ötből négyszer megállapítom magamról,
hogy még mindig robot vagyok,
feladom a kommentelést
és megfogalmazok néhány szokásos wörklájfbelensz önkritikát.
köszönöm, miszter gúgül.
Nagyon helyesen.
Nem teregetik ki például a családi eseményeket ország-világ előtt.
Ezekre a blogokra csak úgy lehet kommentelni, hogy mielőtt megjelenteti, mutat egy képet össze-vissza felrajzolt betűkről és egy totálisan elmosódott fotót, amin valahol valamilyen számnak kéne felismerhetőnek lenni.
Ezt mind gúgül bácsi csinálja.
A képet felismerni lehetetlen.
Beírok valamit, aztán közli, hogy sajnos nem nyert, próbáljam újra.
Szépen kéri, ezért megpróbálom. Hogyaszongya "kérjük, bizonyítsd be, hogy nem vagy robot"!
Általában három-négyszeri próbálkozás után feladnám, de hurrá, van audio-verzió is.
Na halljuk.
Hát az a hang rosszabb, mint egy hullarészeg dartvéder. Hallgathatatlan.
Így aztán, ötből négyszer megállapítom magamról,
hogy még mindig robot vagyok,
feladom a kommentelést
és megfogalmazok néhány szokásos wörklájfbelensz önkritikát.
köszönöm, miszter gúgül.
hétfő, augusztus 27, 2012
Csak az a káposzta...
Az idei nyár és az igen sokszínű esküvőszezon remek tanulságokat hozott sokféle téren, többek között a tudományos, megfontolt és többé-kevésbé felelős, de mindenképpen élvezhető gasztro-alkohológia terén is.
Megvan és tesztelve lett ugyanis többrendbelileg a tuti képlet, hogyan lehet a Maximális Pörgés - Minimális Másnaposság kombót elérni a lakodalmak esetében.
Az alapképletért ezúton is hálás köszönet Bének és minden kedves ismeretlen korábbi kísérletező kedvű kollégának, a fejlesztésbe beszállt további cimbiknek pedig egészségére.
Ja és hogy mi a képlet:
sok pálinka
sok víz
rrrrrengeteg tánc
rrrrrengeteg tánc
sok hús
sok zöldség
kevés köret
nulla sütemény (mindig a szénhidrátokkal van a baj, ugye...)!!!
és most jön a legfontosabb rész:
Nulla éjféli káposzta!
Aki kitalálta, hogy az éjféli káposzta a lakodalmas menüben arra szolgál, hogy megelőzze a másnaposságot, az hazudott.
Vagy máshogy értelmezte a megelőzést.
Mert kísérletünk eddigi összes résztvevője, aki fogyasztott a csalfa menüből, mind úgy végezte, hogy odáig semmi baja nem volt, a reggelt mégis a bizonyos porcelánbusszal töltötte.
És rendre mind-mind ugyanazzal a mondattal köszöntötték az új napot: "azzal a káposztával nem volt valami rendben..."
Tehát summa summarum. Kerüld a Káposztát!
hétfő, június 04, 2012
mennyi
érezted már,
hogy amikor nagyon-nagyon sok sírás van benned,
de nem engeded ki, hanem visszanyeled a könnyeket,
akkor hányigerré alakul?
aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni, úgy látszik...
hogy amikor nagyon-nagyon sok sírás van benned,
de nem engeded ki, hanem visszanyeled a könnyeket,
akkor hányigerré alakul?
aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni, úgy látszik...
péntek, május 25, 2012
Elvesztegető
Történnek dolgok mostanában.
A vonatokat továbbra is elnézem. Az utóbbi 10 utazásból 9-szer vártam egy órát, mert rossz időpontot jegyeztem meg, néztem ki, vagy nem volt hely (!) a vonatra vagy egész egyszerűen nem értem oda. Ajándék órákat ücsörögtem bizarrabbnál bizarrabb helyzetekben. Hát jó.
Tegnap Margit-szigeti kerthelyiséges ücsörgéskor ott hagytam a telefonom a széken.
Hazaér, telefonhiányt észlel, táskát kiborít, bringára visszaül, vihar-előtti hangulatban visszateker, töksötét szigeten totális intuícióban átteker, világítás nincs, bringa-lámpa még mindig nincs, az útból semmit se látni. Mi lehet ez a fehér csík a kiskavicsos járdán keresztben? Ja, az 4 lefelé lépcső.
Lerepül. Tanulság: ha nem tudsz megállni időben, akkor vesd bele magad a zuhanásba, feszítsd meg az izmaidat és talpra fogsz esni.
Vakság, félelem, elszántság.
A telefon ugyanúgy csücsül a széken, mint ahogy ott hagytam.
Meglepő. Pedig már átgondoltam, kit hogy fogok értesíteni. Azt már nagyon sokszor átgondoltam korábban, hogy a telefonom memóriája hálózatépítés szempontjából elég nagy kincs, ami kár lenne, ha elveszne.
Snitt.
Fogadalmak ide és oda, ma végre elvittem a bringát a Miciékhez.
"Azt, hogy a biciklifestés nem egy olcsó dolog, tudod?"
igen, tudom. Hosszas beszélgetés, értékrend-csere. "Nálunk a biztonság az első." Igen, ezt is tudom.
Bringát szervizben otthagy, kulcscsomót a kosárban bennehagy. Véletlenül. Otthon észlel, este későn.
Szervez, vár, szervez, vár. és aztán jön a Rackajam-koncert a Kobuciban, ami leold minden lerakódott szennyeződést az emberi lélek belsejéből...
Minden jóra fordul, a mindenkor megmentő Dalmának ezer hála ezért, persze, nem is az a lényeg, hogy mi lehetett volna, ha (hogy ha mondjuk nem jutok be a lakásba a három napos elutazás előtt),
hanem hogy vajon
mit hagyok el épp, amikor mindenféle tárgyat elhagyok. kulcsot, telefont, telefontartót, gyűrűt, miegyebet.
mitől vagyok szabadulóban.
szabadulóban vagyok.
vagyok.
A vonatokat továbbra is elnézem. Az utóbbi 10 utazásból 9-szer vártam egy órát, mert rossz időpontot jegyeztem meg, néztem ki, vagy nem volt hely (!) a vonatra vagy egész egyszerűen nem értem oda. Ajándék órákat ücsörögtem bizarrabbnál bizarrabb helyzetekben. Hát jó.
Tegnap Margit-szigeti kerthelyiséges ücsörgéskor ott hagytam a telefonom a széken.
Hazaér, telefonhiányt észlel, táskát kiborít, bringára visszaül, vihar-előtti hangulatban visszateker, töksötét szigeten totális intuícióban átteker, világítás nincs, bringa-lámpa még mindig nincs, az útból semmit se látni. Mi lehet ez a fehér csík a kiskavicsos járdán keresztben? Ja, az 4 lefelé lépcső.
Lerepül. Tanulság: ha nem tudsz megállni időben, akkor vesd bele magad a zuhanásba, feszítsd meg az izmaidat és talpra fogsz esni.
Vakság, félelem, elszántság.
A telefon ugyanúgy csücsül a széken, mint ahogy ott hagytam.
Meglepő. Pedig már átgondoltam, kit hogy fogok értesíteni. Azt már nagyon sokszor átgondoltam korábban, hogy a telefonom memóriája hálózatépítés szempontjából elég nagy kincs, ami kár lenne, ha elveszne.
Snitt.
Fogadalmak ide és oda, ma végre elvittem a bringát a Miciékhez.
"Azt, hogy a biciklifestés nem egy olcsó dolog, tudod?"
igen, tudom. Hosszas beszélgetés, értékrend-csere. "Nálunk a biztonság az első." Igen, ezt is tudom.
Bringát szervizben otthagy, kulcscsomót a kosárban bennehagy. Véletlenül. Otthon észlel, este későn.
Szervez, vár, szervez, vár. és aztán jön a Rackajam-koncert a Kobuciban, ami leold minden lerakódott szennyeződést az emberi lélek belsejéből...
Minden jóra fordul, a mindenkor megmentő Dalmának ezer hála ezért, persze, nem is az a lényeg, hogy mi lehetett volna, ha (hogy ha mondjuk nem jutok be a lakásba a három napos elutazás előtt),
hanem hogy vajon
mit hagyok el épp, amikor mindenféle tárgyat elhagyok. kulcsot, telefont, telefontartót, gyűrűt, miegyebet.
mitől vagyok szabadulóban.
szabadulóban vagyok.
vagyok.
péntek, március 23, 2012
"Aki mondja másra...
...az mondja magára" - szólt az ovis bölcs rigmus. és tényleg.
- hát akkor kitartást neked - búcsúzik el a telefonba.
honnan veszi, hogy nekem kitartásra lenne szükségem?
neeeem, nem kitartást kérek, köszönöm - szól belőlem belül nagy ellenállással, mint amikor valami piaci árus akar nekem eladni valamit, amit eszembe sem jut megvenni (szíp bugyogót, ágyiruhát, panyika... :)
- neked is! - szól a válaszom (de főképpen neked, mondhatnám)
régebben nem szerettem a "minden jót" elbúcsúzást levelek és telefonok végén, de ennél talán még az is jobb.
- hát akkor kitartást neked - búcsúzik el a telefonba.
honnan veszi, hogy nekem kitartásra lenne szükségem?
neeeem, nem kitartást kérek, köszönöm - szól belőlem belül nagy ellenállással, mint amikor valami piaci árus akar nekem eladni valamit, amit eszembe sem jut megvenni (szíp bugyogót, ágyiruhát, panyika... :)
- neked is! - szól a válaszom (de főképpen neked, mondhatnám)
régebben nem szerettem a "minden jót" elbúcsúzást levelek és telefonok végén, de ennél talán még az is jobb.
kedd, március 06, 2012
nehezen. viselem.
nehezen viselem, ha egy kapcsolatban számonkérnek, mérlegre tesznek, kevésnek találnak
nehezen viselem, ha a beszélgetőpartnerem egy óriási, használt, gyűrött textilzsebkendőt hajtogat, miközben valami óriási volumenű témáról beszél hozzám
azt is nehezen viselem, ha a hibáimért megszégyenítenek. elég maga a hiba, nem kell hozzá megszégyenítés, köszi.
nehezen, de viselem.
nehezen viselem, ha a beszélgetőpartnerem egy óriási, használt, gyűrött textilzsebkendőt hajtogat, miközben valami óriási volumenű témáról beszél hozzám
azt is nehezen viselem, ha a hibáimért megszégyenítenek. elég maga a hiba, nem kell hozzá megszégyenítés, köszi.
nehezen, de viselem.
az idei tavasz első kinyílt virága a nebántsvirág.
hétfő, február 20, 2012
Éjjeli őrjárat
Győrbe menet, amikor rájöttem, hogy otthon hagytam az autó papírjait, még azon gondolkodtam, mennyi az esélye annak, hogy megállítanak bárhol és bármikor a rendőrök az elkövetkező két hétben. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy hazamegyek és összeszedem őket.
Sokat gondolkodtam mindig, hogy miből tudja meg az ember, ha őutána jönnek szirénázva egy rendőrautóval. Meg hogy mikor fogok először fizetni gyorshajtásért, illetve mikor fújom meg életem első alkoholszondáját.
Noss, kedves olvasóközönség.
Ha a rendőrök az ember nyomába erednek és bekapcsolják szirénát, mert túllépte a kihalt város főutcáján az 50es sebességet, akkor onnan tudja, hogy őt követik, hogy 1. hirtelen kapcsolják be, 2. mellé még dudálnak is, 3. ha erre sem reagál, kielőzik és szépen leszorítják az útról. Innentől ablak leteker, kéz remeg, mosoly próbálkozik.
- Dobrý večer!
- Jó estét!
- Jó estét. Közúti ellenőrzés.
satöbbi.
Jópont1: Átvált magyarra, minden szakkifejezést tud szépen magyarul, nyugodt és türelmes.
Jópont1: Átvált magyarra, minden szakkifejezést tud szépen magyarul, nyugodt és türelmes.
- Fogyasztott bárminemű alkoholt?
- Nem. (mosoly)
- Kipróbálhatjuk?
- Igen.
szonda elő, satöbbi.
Jópont2: Megnyugtat, hogy ne izguljak, rácsodálkozik, hogy most először, segítőkészen elmondja a légzéstechnikát és veszi a humort.
Jópont2: Megnyugtat, hogy ne izguljak, rácsodálkozik, hogy most először, segítőkészen elmondja a légzéstechnikát és veszi a humort.
- 000. Gratulálok, maga ma este a legjobb.
- Szuper. Nagyon büszke vagyok magamra.
Majd megkérdezi, honnan hova, empatizál(!), hogy fárasztó, érdeklődik, hogy milyen volt a színház és elmondja, hogy hát ha ennyi minden volt a napomban, akkor ők ketten már csak a desszert. Vagy hab a tortán, vagy valami ilyesmi.
Jópont3: Két humoros, empatikus, vonzó rendőr desszertnek.
Jópont3: Két humoros, empatikus, vonzó rendőr desszertnek.
Végezetül felsorolja, hogy mi mindenért NEM fognak megbüntetni, mosolygunk és humorizálunk még egy sort, majd búcsúzóul még megvárják, hogy elinduljak.
Cuki. Erre nincsen jobb szó.
Köszönöm, kedves szlovák rendőrség. Az élmény egészen európai.
péntek, január 13, 2012
más
2012 (egyik) mottója.
csinálj valami mást, mint amit eddig.
vagy csináld máshogy.
a nagy dolgokat vedd könnyedén, az aprókat meg komolyan. mondjuk.
ne szánts mindig mélyre.
légy nagyvonalú (kölcsön-mottó, köszönet érte GP-nek).
könnyed filmek
zúzós zenék
elképzelhetetlen elképzelések
váratlan kalandok.
uccu!
csinálj valami mást, mint amit eddig.
vagy csináld máshogy.
a nagy dolgokat vedd könnyedén, az aprókat meg komolyan. mondjuk.
ne szánts mindig mélyre.
légy nagyvonalú (kölcsön-mottó, köszönet érte GP-nek).
könnyed filmek
zúzós zenék
elképzelhetetlen elképzelések
váratlan kalandok.
uccu!
péntek, november 18, 2011
na most már ezt is tudjuk
Persze,
mert akinek annyi tásjáka van, hogy lui vitton is megirigyelné,
az nanáhogy nem győzi nyilvántartani, hogy melyikben mit felejtett ott.
és amikor hazafelé csomagol
és előrelátón oda akarja készíteni a szlovák mobiltelefonját,
sőtmitöbb feltölteni, szintén előrelátón,
de NEM TALÁLJA persze,
az magára vessen.
és eddig még nem is lenne baj, ha másnak nem ártana vele.
node éjnek idején
fél egykor
felhívni egy szegény szlovákiai magyar (!) asszonyt,
mert még a saját telefonszámát is félretárcsázza, aztán csodálkozik, hogy nem hallja a csörgését sehonnan,
az már az élet ellen elkövetett vétség. ijesztgetés.
pláne, hogy szegény még utána ír is egy államnyelvű smst melyben a szándékaim felől érdeklődik.
Kedves Szlovákiai Magyar Asszony, akinek a száma csak egyben különbözik az enyémtől, bocsáss meg a zombi-hívásomért!
(és a táskák védőszentje legyen mindannyiunkkal)
mert akinek annyi tásjáka van, hogy lui vitton is megirigyelné,
az nanáhogy nem győzi nyilvántartani, hogy melyikben mit felejtett ott.
és amikor hazafelé csomagol
és előrelátón oda akarja készíteni a szlovák mobiltelefonját,
sőtmitöbb feltölteni, szintén előrelátón,
de NEM TALÁLJA persze,
az magára vessen.
és eddig még nem is lenne baj, ha másnak nem ártana vele.
node éjnek idején
fél egykor
felhívni egy szegény szlovákiai magyar (!) asszonyt,
mert még a saját telefonszámát is félretárcsázza, aztán csodálkozik, hogy nem hallja a csörgését sehonnan,
az már az élet ellen elkövetett vétség. ijesztgetés.
pláne, hogy szegény még utána ír is egy államnyelvű smst melyben a szándékaim felől érdeklődik.
Kedves Szlovákiai Magyar Asszony, akinek a száma csak egyben különbözik az enyémtől, bocsáss meg a zombi-hívásomért!
(és a táskák védőszentje legyen mindannyiunkkal)
hétfő, október 03, 2011
... és jól vagy?
Ha mondjuk egy imprós játékot terveznék, rengetegféle jelenetet lehetne rendezni egy ilyen, kontextus nélküli első mondatra alapozva .
És igen, mindig a legegyszerűbb kérdésekre a legnehezebb válaszolni.
Mostanában több kedves régenlátott baráttól hangzott el felém ez a pár szó,
és mindannyiszor nyögvenyeltem, hogy hogy lehetne valami igazit válaszolni.
Nézzünk néhány variációt.
- köszönöm, jól, minden a szokásos: rohanás, munka, pörgés. Mint ahogy korábban is írtam, ez egész egyszerűen unalmas. Nincs kedvem mindig ugyanazt válaszolni, és szerintem a kérdező sem lesz tőle felvillanyozva.
- köszönöm, fáradtan. nagyon sokat dolgozom az elmúlt időben blabla. Ugyanaz, mint az előző.
- köszönöm, felívelőben. Épp az imént határoztam el újra, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy élvezzem az életet és legyen szabad blabla. Ez oly mértékben ezoterikusan hangzik, hogy Domján László sem tudjá jobban.
- köszönöm, épp lelki hullámvasútban vagyok, néha úgy érzem, hogy az életemet fel kéne fordítani a feje tetejére, és megváltoztatni mindent, de mindent. Kívül és belül is. Ez olyan ijesztő, hogy egy szemvillanás alatt rámhúznák a kényszerzubbonyt.
- köszönöm, nem tudom. Mit akarsz hallani? Ez enyhén nagyképű, de legalább időt nyerek vele.
- köszönöm, nem tudom. Tudod, tényleg nem tudom, mert mostanában nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Ez se nem igaz, se nem érthető, viszont legalább önironikusan álfilozofikus.
- köszönöm, nem akarok róla beszélni. Beszéljünk inkább rólad. Ez is eléggé filozo-flegmatik, ráadásul enyhén depresszív is.
Szóval nem könnyű (pszichodramatisták előnyben, mert ők tudják, hogy a kérdésre mindig néhány itt-és-most érzést kell válaszolni).
na persze, hogy mi a megoldás. Talán leginkább néhány zsebből előszedhető aktuális kis élet-gumicukor történet.
Aki tud jobbat, kommentelje ide a köz javára!
És igen, mindig a legegyszerűbb kérdésekre a legnehezebb válaszolni.
Mostanában több kedves régenlátott baráttól hangzott el felém ez a pár szó,
és mindannyiszor nyögvenyeltem, hogy hogy lehetne valami igazit válaszolni.
Nézzünk néhány variációt.
- köszönöm, jól, minden a szokásos: rohanás, munka, pörgés. Mint ahogy korábban is írtam, ez egész egyszerűen unalmas. Nincs kedvem mindig ugyanazt válaszolni, és szerintem a kérdező sem lesz tőle felvillanyozva.
- köszönöm, fáradtan. nagyon sokat dolgozom az elmúlt időben blabla. Ugyanaz, mint az előző.
- köszönöm, felívelőben. Épp az imént határoztam el újra, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy élvezzem az életet és legyen szabad blabla. Ez oly mértékben ezoterikusan hangzik, hogy Domján László sem tudjá jobban.
- köszönöm, épp lelki hullámvasútban vagyok, néha úgy érzem, hogy az életemet fel kéne fordítani a feje tetejére, és megváltoztatni mindent, de mindent. Kívül és belül is. Ez olyan ijesztő, hogy egy szemvillanás alatt rámhúznák a kényszerzubbonyt.
- köszönöm, nem tudom. Mit akarsz hallani? Ez enyhén nagyképű, de legalább időt nyerek vele.
- köszönöm, nem tudom. Tudod, tényleg nem tudom, mert mostanában nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Ez se nem igaz, se nem érthető, viszont legalább önironikusan álfilozofikus.
- köszönöm, nem akarok róla beszélni. Beszéljünk inkább rólad. Ez is eléggé filozo-flegmatik, ráadásul enyhén depresszív is.
Szóval nem könnyű (pszichodramatisták előnyben, mert ők tudják, hogy a kérdésre mindig néhány itt-és-most érzést kell válaszolni).
na persze, hogy mi a megoldás. Talán leginkább néhány zsebből előszedhető aktuális kis élet-gumicukor történet.
Aki tud jobbat, kommentelje ide a köz javára!
hétfő, augusztus 22, 2011
jelek
Csak állt mozdulatlanul, békésen várakozva a járdaszigeten, miután kiderült, hogy a bolt ma kivételesen nem hatig, hanem ötig volt nyitva.
Az asszony az idős nővel, vélhetőleg az anyjával, úgy haladt el mellette, mintha valami ősellenség lenne: szemében megvetés, harag, méltatlankodás. egészen megmagyarázhatatlanul.
amikor a villamos megjött és felszállni próbált, hallotta, hogy az asszony is száll fel és közben hangosan szitkozódik: "Olyan szűk ez az ajtó, egyáltalán nem lehet felférni. Az emberek meg megállnak az ajtónál..." - majd ugyanezt körbe-körbe.
Kedve lett volna felsóhajtani: "Elnézést, ha megkérhetném, tessék szíves lenni ezt a nyafogást abbahagyni. " De nem szólt semmit.
Leszállva a villamosról, sétált a biobolt felé, előtte egy kézen fogva sétáló pár, majd megjelent egy bringás lány, aki leelőzte mindannyiukat. A pár mögé érve még csengetett diszkréten, és amikor elhaladt mellettük, a pár férfi tagja hatalmas kiabálásba kezdett, valami mélyről jövő agresszióval és lendületből hátba vágta a bringás lányt, hogy mit képzel, hogy a járdán biciklizik. A jelenet után még hosszan dühöngött. A párja kezét, akiből a félelemmel vegyes imádat sugárzott, mindvégig nem engedte el.
Félelmetes - suhant át az agyán - a bicikliseket nem csak a balesetek veszélyeztetik, hanem az őrjöngő gyalogosok is.
Amikor a bioboltból kilépett, meglátta a szomszéd mangalica-bár antikolt székeinek egyikén a feliratot: "Lassan élj!".
A nap végén tekert hazafelé és azon gondolkodott, hová tűnhetett az életéből az összes motiváció és mivel lehetne őket visszaszerezni.
Amikor a környék legviccesebb nevű falatozója elé ért, meglátta az ott parkoló fehér autót "LOVE 77" rendszámmal.
Naná, hogy ez a válasz. Ha egy francia film főhőse lenne, akkor ezt egész biztos egyértelmű jelnek vehetné, amely megváltoztatja az életét - gondolta,
majd hazatérve gondosan kiszámolta, mikor lesz a hetvenhetedik nap, bejelölte a naptárban és arany színű zselés tollal odaírta: 77.
S hogy a történet kerek legyen, térjünk csak vissza a legelső gondolathoz: "Tessék szíves lenni ezt a nyafogást abbahagyni."
Az asszony az idős nővel, vélhetőleg az anyjával, úgy haladt el mellette, mintha valami ősellenség lenne: szemében megvetés, harag, méltatlankodás. egészen megmagyarázhatatlanul.
amikor a villamos megjött és felszállni próbált, hallotta, hogy az asszony is száll fel és közben hangosan szitkozódik: "Olyan szűk ez az ajtó, egyáltalán nem lehet felférni. Az emberek meg megállnak az ajtónál..." - majd ugyanezt körbe-körbe.
Kedve lett volna felsóhajtani: "Elnézést, ha megkérhetném, tessék szíves lenni ezt a nyafogást abbahagyni. " De nem szólt semmit.
Leszállva a villamosról, sétált a biobolt felé, előtte egy kézen fogva sétáló pár, majd megjelent egy bringás lány, aki leelőzte mindannyiukat. A pár mögé érve még csengetett diszkréten, és amikor elhaladt mellettük, a pár férfi tagja hatalmas kiabálásba kezdett, valami mélyről jövő agresszióval és lendületből hátba vágta a bringás lányt, hogy mit képzel, hogy a járdán biciklizik. A jelenet után még hosszan dühöngött. A párja kezét, akiből a félelemmel vegyes imádat sugárzott, mindvégig nem engedte el.
Félelmetes - suhant át az agyán - a bicikliseket nem csak a balesetek veszélyeztetik, hanem az őrjöngő gyalogosok is.
Amikor a bioboltból kilépett, meglátta a szomszéd mangalica-bár antikolt székeinek egyikén a feliratot: "Lassan élj!".
A nap végén tekert hazafelé és azon gondolkodott, hová tűnhetett az életéből az összes motiváció és mivel lehetne őket visszaszerezni.
Amikor a környék legviccesebb nevű falatozója elé ért, meglátta az ott parkoló fehér autót "LOVE 77" rendszámmal.
Naná, hogy ez a válasz. Ha egy francia film főhőse lenne, akkor ezt egész biztos egyértelmű jelnek vehetné, amely megváltoztatja az életét - gondolta,
majd hazatérve gondosan kiszámolta, mikor lesz a hetvenhetedik nap, bejelölte a naptárban és arany színű zselés tollal odaírta: 77.
S hogy a történet kerek legyen, térjünk csak vissza a legelső gondolathoz: "Tessék szíves lenni ezt a nyafogást abbahagyni."
hétfő, augusztus 08, 2011
mégiscsak a szégyen a legrosszabb.
nem is olyan rég elővettem újra Feldmár bácsi nagy könyvét.
Azért is, hogy meséljek róla másoknak, meg azért is, hogy magamat emlékeztessem a fontos dolgokról.
és az újraolvasás, meg a mai személyes élmény egyaránt meggyőzött arról, hogy ha van valami, ami igazán nagyon a legrosszabb dolog az ember lelkének, az a szégyen, mármint a jó sűrű fajta.
történt ugyanis, hogy ma megöltem a biciklim első kerekét, úgy ahogy volt.
AZON a benzinkúton, ahol az autómban is mindig defektet "diagnosztizáltak".
hogy a tények is tiszták legyenek: le volt eresztve. túlfújtam. majd észrevettem (mer nem vagyok hülye, csak a retró szelep bonyolult, ami rajta van). de mire engedtem volna kifelé a levegőt, addigra már könnyített magán.
a hatalmas robbanás szétvitt még néhány küllőt is, illetve okozott egy kisebb sebet a térdemen.
de
mindez
még nem lenne nagy baj
ha nem tartózkodott volna a három méteres körzetben
egy komplett német turistacsoport, akik visszafordíthatatlan röhögésbe kezdtek az eset láttán,
valamint egy méltatlankodó benzinkutas, aki kicsit sem volt segítőkész, sőt.
ahogy Péter barátunk festőművész ismerőse mondta, amikor egy részeg estén véletlenül felgyújtotta önnön házát és nézte, hogy porig ég:
"to sú len veci, kamaráti, to sú len veci"
és az ilyesmiről akár azt is lehet gondolni, hogy bárkivel előfordulhat.
vagy hogy szar volt a belső. vagy bármi hasonló.
sőt.
még azt is lehetne mondani, ahogy az első pillanatokban gondoltam is,
hogy naná, élni tudni kell, én még EZT is látványosan csinálom, ez mennyire jó...
de a szégyen,
az nem piskóta.
az minden pillanatot képes elviselhetetlenné tenni.
MÉG JÓ, hogy a Jóisten küldött nekem egy szivárványt azonnyomban, mire kiértem a Duna-partra. Az ikszi irodától óbudáig tartót, azon jöttem haza.
prológus:
elromlott a kocsim.
elromlott a biciklim.
hát mi lesz így? maradjak egy helyben?
(naugye, okoskislány. lásd még az unalmas bejegyzést.)
Azért is, hogy meséljek róla másoknak, meg azért is, hogy magamat emlékeztessem a fontos dolgokról.
és az újraolvasás, meg a mai személyes élmény egyaránt meggyőzött arról, hogy ha van valami, ami igazán nagyon a legrosszabb dolog az ember lelkének, az a szégyen, mármint a jó sűrű fajta.
történt ugyanis, hogy ma megöltem a biciklim első kerekét, úgy ahogy volt.
AZON a benzinkúton, ahol az autómban is mindig defektet "diagnosztizáltak".
hogy a tények is tiszták legyenek: le volt eresztve. túlfújtam. majd észrevettem (mer nem vagyok hülye, csak a retró szelep bonyolult, ami rajta van). de mire engedtem volna kifelé a levegőt, addigra már könnyített magán.
a hatalmas robbanás szétvitt még néhány küllőt is, illetve okozott egy kisebb sebet a térdemen.
de
mindez
még nem lenne nagy baj
ha nem tartózkodott volna a három méteres körzetben
egy komplett német turistacsoport, akik visszafordíthatatlan röhögésbe kezdtek az eset láttán,
valamint egy méltatlankodó benzinkutas, aki kicsit sem volt segítőkész, sőt.
ahogy Péter barátunk festőművész ismerőse mondta, amikor egy részeg estén véletlenül felgyújtotta önnön házát és nézte, hogy porig ég:
"to sú len veci, kamaráti, to sú len veci"
és az ilyesmiről akár azt is lehet gondolni, hogy bárkivel előfordulhat.
vagy hogy szar volt a belső. vagy bármi hasonló.
sőt.
még azt is lehetne mondani, ahogy az első pillanatokban gondoltam is,
hogy naná, élni tudni kell, én még EZT is látványosan csinálom, ez mennyire jó...
de a szégyen,
az nem piskóta.
az minden pillanatot képes elviselhetetlenné tenni.
MÉG JÓ, hogy a Jóisten küldött nekem egy szivárványt azonnyomban, mire kiértem a Duna-partra. Az ikszi irodától óbudáig tartót, azon jöttem haza.
prológus:
elromlott a kocsim.
elromlott a biciklim.
hát mi lesz így? maradjak egy helyben?
(naugye, okoskislány. lásd még az unalmas bejegyzést.)
vasárnap, július 24, 2011
paranoyeah
amióta
nemolyanrég
elmentem
egy homályosan alakuló randira,
amelyről 10 perc után kiderült, hogy az erőteljes flörtölési dimenzió mellett legfőképpen egy MLM-beszervezősdi,
zsigeri gyanúval tekintek minden férfira, aki hozzám szól.
például a mai "meghívhatlak egy rövid beszélgetésre autózás közben" fiút
az első másodperc alapján szektásnak/látens homoszexuálisnak/mindkettőnek ítéltem.
biztos, ami biztos.
hogy egészen bizonyos lehessek benne, hogy nem CSAK ÚGY közelít.
jaj jaj.
nemolyanrég
elmentem
egy homályosan alakuló randira,
amelyről 10 perc után kiderült, hogy az erőteljes flörtölési dimenzió mellett legfőképpen egy MLM-beszervezősdi,
zsigeri gyanúval tekintek minden férfira, aki hozzám szól.
például a mai "meghívhatlak egy rövid beszélgetésre autózás közben" fiút
az első másodperc alapján szektásnak/látens homoszexuálisnak/mindkettőnek ítéltem.
biztos, ami biztos.
hogy egészen bizonyos lehessek benne, hogy nem CSAK ÚGY közelít.
jaj jaj.
hétfő, április 04, 2011
taxibusz
Talán az első olyan este volt idén, amikor nem kellett vacogni éjszaka a megállóban álldogálva.
Már napok óta Túl a maszathegyen Hangoskönyvet hallgattam Mácsai Pál legeslegjobb hangján
éjfélkor
a margit-hídi megállóban
várva azt az éjszakai busz, aki nekem mindig 5 percen belül meg szokott érkezni (egyébként meg olyan fáradt voltam, hogy mondtam is magamnak, ha 10 percen belül nem jön, én életemben először taxit fogok hívni - ennek a látszólag jelentéktelen részletnek még lesz fontossága a történetben)
fülemben épp Makula bácsi hörgős hangja
és már érkezik is egy busz, mépedig garázsmenetes. Előbb rámvillant a távolból, majd megáll, felszállok, és láss csodát, a sofőrbácsi (idősebb, mosolyós cigányember) megszólal Makula hangján.
- Hová utazol, drága?
- Margit kórház.
- Jólvan. Mert senki másnak nem állok meg sehol, csak neked. Különjárat!
Leültem kicsit hátrébb, fülbe hallgató be, de hallom, hogy beszél hozzám.
közben már a sofőrfölke ajtaját is kinyitotta, és nyomta a gázt, de nagyon.
- És honnan jössz ilyen későn?
- Hát az hosszú.
- Hova is mész?
- Margit kórház.
- Minek mész oda, ott laksz, vagy dolgozni?
- Ott lakom.
- És család van?
és itt eljött az a pont, amikor életemben először átléptem az "egyszerlátjukegymást-aztmondokamitakarok" mágikus küszöbét s megkezdem a szituatív önkonstruálás (lásd még Keupp identitáselméletében) nemes játékát lassú beszéddel, de annál nagyobb magabiztossággal.
- Van.
- Egy-kettő?
- Egy.
- És mennyi idős a kicsi?
- Négy és fél.
nanáhogy,
johanná
nakhívták
volnaha
megkérdi
azöreg
denemkér
deztemeg
mint ahogy a Maszat-hegy főhőse is Johanna.
- És kivel vagy most, az apukájával?
- Igen (mosoly)
- Melyik utca? Mondjad ám, kicsim, mert bekanyarodok.
- Nem-nem, jó lesz a megállóban is.
Megállt.
Megköszöntem.
Kiszálltam.
Tovább hajtott.
És busz-taxit küldött nekem a Jóisten.
Én meg magamnak családot hazudtam. Először az életben.
És csak egy rövidke pillanatban suhant át az agyamon, hogy ez a kedveshangú buszosbácsi akár el is rabolhatott volna. Ha akar.
utóirat: két nappal később ugyanebben az időben, ugyanazon az útvonalon maga Varró Dani volt az utastársam egy késő esti buszon. A Nagyszombat utcánál szállt le,
mert a jó emberek a Nagyszombat utcánál laknak.
Már napok óta Túl a maszathegyen Hangoskönyvet hallgattam Mácsai Pál legeslegjobb hangján
éjfélkor
a margit-hídi megállóban
várva azt az éjszakai busz, aki nekem mindig 5 percen belül meg szokott érkezni (egyébként meg olyan fáradt voltam, hogy mondtam is magamnak, ha 10 percen belül nem jön, én életemben először taxit fogok hívni - ennek a látszólag jelentéktelen részletnek még lesz fontossága a történetben)
fülemben épp Makula bácsi hörgős hangja
és már érkezik is egy busz, mépedig garázsmenetes. Előbb rámvillant a távolból, majd megáll, felszállok, és láss csodát, a sofőrbácsi (idősebb, mosolyós cigányember) megszólal Makula hangján.
- Hová utazol, drága?
- Margit kórház.
- Jólvan. Mert senki másnak nem állok meg sehol, csak neked. Különjárat!
Leültem kicsit hátrébb, fülbe hallgató be, de hallom, hogy beszél hozzám.
közben már a sofőrfölke ajtaját is kinyitotta, és nyomta a gázt, de nagyon.
- És honnan jössz ilyen későn?
- Hát az hosszú.
- Hova is mész?
- Margit kórház.
- Minek mész oda, ott laksz, vagy dolgozni?
- Ott lakom.
- És család van?
és itt eljött az a pont, amikor életemben először átléptem az "egyszerlátjukegymást-aztmondokamitakarok" mágikus küszöbét s megkezdem a szituatív önkonstruálás (lásd még Keupp identitáselméletében) nemes játékát lassú beszéddel, de annál nagyobb magabiztossággal.
- Van.
- Egy-kettő?
- Egy.
- És mennyi idős a kicsi?
- Négy és fél.
nanáhogy,
johanná
nakhívták
volnaha
megkérdi
azöreg
denemkér
deztemeg
mint ahogy a Maszat-hegy főhőse is Johanna.
- És kivel vagy most, az apukájával?
- Igen (mosoly)
- Melyik utca? Mondjad ám, kicsim, mert bekanyarodok.
- Nem-nem, jó lesz a megállóban is.
Megállt.
Megköszöntem.
Kiszálltam.
Tovább hajtott.
És busz-taxit küldött nekem a Jóisten.
Én meg magamnak családot hazudtam. Először az életben.
És csak egy rövidke pillanatban suhant át az agyamon, hogy ez a kedveshangú buszosbácsi akár el is rabolhatott volna. Ha akar.
utóirat: két nappal később ugyanebben az időben, ugyanazon az útvonalon maga Varró Dani volt az utastársam egy késő esti buszon. A Nagyszombat utcánál szállt le,
mert a jó emberek a Nagyszombat utcánál laknak.
hétfő, január 03, 2011
28 dolog, ...
amit most ide fogok írni a magic28 kapcsán. Nem tudom pontosan megmondani, mik lesznek ezek, de most már végképp itt az ideje, hogy néhány jól megszűrt mondanivalót felírjak a virtuális valóság eme falára, mert gondolom, nagyon várjátok már... :) Nem kívánok máraisándori bölcsességeket megfogalmazni, inkább hálám jeléül rajzolnék valamit mindazoknak, akik széppé, felejthetetlenné és egyszer s mindenkorra az Élet Ünnepévé tették 2010 december 26-át.
Nodehát, félre cinizmus, nézzük azt a huszonnyolcat...
És ez máris az új korszak jele. Ahogy öcsémtől kapott új mottónk mondaná: Feel the change.
Hogy honnan ez a nagy felhajtás? Az eredete önmagában annyi, hogy bizonyos megközelítések szerint az emberi élet nagyjából 7 éves ciklusokba tagolható, amelyek vége általában nagy változásokat hoz. Ezért aztán, a "negyedik hetes" vége felé közeledve úgy szeptember táján a fejembe vettem, hogy át fogok lépni a változásra várakozás élettelen váróterméből az élet és a tettek mezejére és életembe beköszönt a megvalósulások, be- és kiteljesedések korszaka.
Nem tudom, hogy ez így lesz-e és igyekszem távol tartani magam a nagy szavaktól s az önirónia szolid kis köntösében lebegni. Szóval majd meglátjuk.
Mindenesetre a csodák sora megkezdődött.
és itt megint elfogytak a szavak. a tettek. majd. beszélnek. ámen.
Nodehát, félre cinizmus, nézzük azt a huszonnyolcat...
- a születés a legősibb és legfontosabb erőforrásunk. Tudni, hogy amikor megszülettem, vártak, akartak és érkezésem nem fájdalmat és szorongást, hanem örömet és kiteljesedést hozott családunk kis világába, a halálomig bizonyosságot ad arról, hogy jó helyen vagyok, ahol vagyok. Köszönöm, hogy ide érkezhettem.
- a testvérkapcsolat az a kötelék, amelyet igazán nem veszélyeztethet semmi. az ereje nem abból táplálkozik, hogy hány szóval és milyen erős öleléssel fejezzük ki, hanem csak úgy van, a világ végezetéig.
- a vágyak, amelyeket legalább önmagunknak bevallunk, meghallgatásra találnak. közeli emberek vagy a gondviselés által. előbb vagy utóbb.
- félni nem érdemes.
- nem kell mindig mindent érteni, olykor az is előrevisz, ha csak sodródunk az árral. sőt, néha még élvezetesebb is.
- meghívni (vagy beengedni) másokat az otthonunkba (vagy az életünkbe) azért jó, mert rámutatnak az olyan apró és hatalmas értékekre, amelyeket mi magunk már észre sem tudunk venni.
- a születésnap igenis lehet ünnep, az élet ünnepe. az elmúlásra máskor kell gondolni (ezt csak azért írom ide magamnak, hogy az év előttünk álló 350 napjában el ne felejtsem :))
- dühöngeni szabad, van, hogy a dühöngés saját egészségünket szolgálja
- huszonnyolc dolgot leírni önmagamról nagyon nehéz öncélúság nélkül, jobb lett volna mindezt hamarabb kezdeni
- a megbocsátás - főleg önmagunk felé - mindenfajta következetességnél fontosabb, mivel ez az, amely lehetővé teszi, hogy szerethetőek maradjunk, például önmagunk számára
- ha valakit nehéz megajándékozni, az azért lehet, mert nincs tisztában a saját vágyaival, vagy megtiltja őket magának.
- az írás gyakorlás kérdése. tízezer óra gyakorlással bármit meg lehet tanulni, olyan dolgot is, amihez semmi tehetségünk nincsen.
- a bizalom életet ad, a bizalmatlanság megbénít.
- minden vallás legfontosabb mondanivalója, hogy Isten szeret, úgy ahogy vagy. Nem kell érte teperni.
- Gyermekkorom legjobb dolga, ami csak velem történhetett, hogy zenét tanultam. Mindaz, amit még ez adott, csak később ért el hozzám, de máig sem győzök érte elég hálásnak lenni.
- 2011 a család éve. a nő életének 5. hétéves időszaka az anya. vajon mi következik ebből?
- intuíció. intuíció. intuíció.
- szabadság
- szenvedély
- igen és nem
- erő és gyengédség
- lenni és nem lenni. benne lenni és kimaradni. ott lenni és itt lenni. JELEN lenni.
- aki közel van az Istenhez, ahhoz az emberek is közel jönnek. Aki közel lép az emberekhez, azt Isten is közel engedi magához.
- sose várd a változást. a változás nem az a vendég, aki eltűri, hogy az érkezése idejét tudakold. ha jön, engedd be. ennyi, amit megtehetsz.
- ha elmúlt, hát elmúlt
- élethabzsolás
- főzni jó. mosogatni rossz (még mindig)
- van, ami olyan jó, hogy nem lehet kifejezni. átélni viszont muszáj.
És ez máris az új korszak jele. Ahogy öcsémtől kapott új mottónk mondaná: Feel the change.
Hogy honnan ez a nagy felhajtás? Az eredete önmagában annyi, hogy bizonyos megközelítések szerint az emberi élet nagyjából 7 éves ciklusokba tagolható, amelyek vége általában nagy változásokat hoz. Ezért aztán, a "negyedik hetes" vége felé közeledve úgy szeptember táján a fejembe vettem, hogy át fogok lépni a változásra várakozás élettelen váróterméből az élet és a tettek mezejére és életembe beköszönt a megvalósulások, be- és kiteljesedések korszaka.
Nem tudom, hogy ez így lesz-e és igyekszem távol tartani magam a nagy szavaktól s az önirónia szolid kis köntösében lebegni. Szóval majd meglátjuk.
Mindenesetre a csodák sora megkezdődött.
és itt megint elfogytak a szavak. a tettek. majd. beszélnek. ámen.
kedd, március 16, 2010
sikersztori
Prológus: és küldöm mindenkinek, aki szereti. Vagyis: amióta kiderült, hogy van még olvasóm, aki nem readeren keresztül olvas, hanem igenis minden áldott nap idekattint, hogy megnézze, van-e új bejegyzés, elöntött a romantikus érzés, hogy van értelme élni írni. Ezért aztán egy optimista bejegyzéssel tarkítanám ezen csoport nagyra becsült tagjai számára a lét elviselhetetlen...
naszóval történt pedig amaz bridzsitdzsonszi húzás velem a minap (egy-két hete), hogy korszerű oktatóként a google időpont-szavazó webes micsodájával kívántam pótóra időpontot találni a szárnyaim alá tartozó 21 leendő politológus részére. Amit, korábbi tapasztalatokra hivatkozva rutinosan véltem kezelni, s hogy maximál korrekt legyen a döntési folyamat és kiküszöböljük a csorda-dinamikát, azt választottam, hogy a szavazók ne lássák a többiek választását, hanem csak én, az adminisztrátor lássam az összeset.
node: mivel akkor még nem voltam regisztrált felhasználó, nem kaptam meg az admin linket a szavazáshoz, ebből kifolyólag hiába nyitottam meg a többieknek is elküldött linket, onnantól én is csak egy szavazónak számítottam s nem tudtam megnézni a szavazás állását semmi módon próbálkozva se, mert nem tudtam igazolni, hogy én vagyok az admin.
Viszonylag hamar eljutottam oda, hogy nem nagyon van más választásom azon kívül, hogy leleplezve magam a hallgatók előtt és beismerve digitális kompetenciáim korántsem széles körű voltát, kezdem az egész hercehurcát elölről. Hacsak nem... És akkor, először az életben - eme egzisztenciálisan szégyelletes helyzettől fenyegetve - a faq-szessön tüzetes olvasgatásába kezdtem. S mivel ott sem volt írva semmi az én helyzetemre adekvát lehetőség, utolsó szalmaszálként egy választékos angolsággal megírt levéllel fordultam a helpline túlsó felére vizionált kolegával (aki ki tudja, a bolygó melyik részén helyezkedik el épp). És láss csodát, fél napon belül válaszlevelet kaptam Myke-tól, akinek még vezetékneve is van (melynek ideírásától adatvédelmi okokra hivatkozva eltekintünk). Myke először bepróbálkozott az egyszerű megoldással, amit magamnak is tudni kellett volna, de miután sikerült meggyőznöm róla, hogy azt tényleg megpróbáltam és tényleg nem működött, kb. másfél óra leforgása alatt történt 3 levélváltás után as an exeption elküldte nekem azt a linket, amit korábban a rendszer nem.
így aztán azóta naponta nézegethetem, hogy ki adta már le a voksát és ki még nem. Amivel persze nem jutottam közelebb a megoldáshoz, de legalább bemutattam demokratikus oktatói filozófiám.
Tanulság: létezik működő online-help, sőt: az ilyen e-mailek végső címzettjei is ugyanúgy emberből vannak, mint az egyszerű felhasználó. És még meg is tudjuk érteni egymást. Egy hitetlenséggel kevesebb.
naszóval történt pedig amaz bridzsitdzsonszi húzás velem a minap (egy-két hete), hogy korszerű oktatóként a google időpont-szavazó webes micsodájával kívántam pótóra időpontot találni a szárnyaim alá tartozó 21 leendő politológus részére. Amit, korábbi tapasztalatokra hivatkozva rutinosan véltem kezelni, s hogy maximál korrekt legyen a döntési folyamat és kiküszöböljük a csorda-dinamikát, azt választottam, hogy a szavazók ne lássák a többiek választását, hanem csak én, az adminisztrátor lássam az összeset.
node: mivel akkor még nem voltam regisztrált felhasználó, nem kaptam meg az admin linket a szavazáshoz, ebből kifolyólag hiába nyitottam meg a többieknek is elküldött linket, onnantól én is csak egy szavazónak számítottam s nem tudtam megnézni a szavazás állását semmi módon próbálkozva se, mert nem tudtam igazolni, hogy én vagyok az admin.
Viszonylag hamar eljutottam oda, hogy nem nagyon van más választásom azon kívül, hogy leleplezve magam a hallgatók előtt és beismerve digitális kompetenciáim korántsem széles körű voltát, kezdem az egész hercehurcát elölről. Hacsak nem... És akkor, először az életben - eme egzisztenciálisan szégyelletes helyzettől fenyegetve - a faq-szessön tüzetes olvasgatásába kezdtem. S mivel ott sem volt írva semmi az én helyzetemre adekvát lehetőség, utolsó szalmaszálként egy választékos angolsággal megírt levéllel fordultam a helpline túlsó felére vizionált kolegával (aki ki tudja, a bolygó melyik részén helyezkedik el épp). És láss csodát, fél napon belül válaszlevelet kaptam Myke-tól, akinek még vezetékneve is van (melynek ideírásától adatvédelmi okokra hivatkozva eltekintünk). Myke először bepróbálkozott az egyszerű megoldással, amit magamnak is tudni kellett volna, de miután sikerült meggyőznöm róla, hogy azt tényleg megpróbáltam és tényleg nem működött, kb. másfél óra leforgása alatt történt 3 levélváltás után as an exeption elküldte nekem azt a linket, amit korábban a rendszer nem.
így aztán azóta naponta nézegethetem, hogy ki adta már le a voksát és ki még nem. Amivel persze nem jutottam közelebb a megoldáshoz, de legalább bemutattam demokratikus oktatói filozófiám.
Tanulság: létezik működő online-help, sőt: az ilyen e-mailek végső címzettjei is ugyanúgy emberből vannak, mint az egyszerű felhasználó. És még meg is tudjuk érteni egymást. Egy hitetlenséggel kevesebb.
vasárnap, november 23, 2008
eredményhirdetés
Akik közelről ismernek, sejthetik, sőt vannak, akik egész konkrétan tudhatják,
hogy befejezésben nem vagyok túl jó.
Nade, most egy ilyen következik.
A régenvolt százas bejegyzésben meghirdetett népszámlálás eredményhirdetése, tanulságlevonása és hasonlók.
Szóval, az olvasók száma a rögtönzött felmérés alapján a bejegyzés megjelenésekor a következőképp alakult: önmagát kommentben felfedő olvasó tizenkettő, titkos, privát levélben felfedő olvasó egy, pluszmínusz akikről konkrétan tudjuk, hogy olvas, de ott és akkor nem jelentkezett hozzávetőlegesen négy, az összesen tizenhét.
A Legnagyobb Meglepetést okozó Lelepleződő Olvasó díját kétségkívül Áron nyerte többszörös meglepetés-okozással (bár az első még korábban, személyesen történt). Nyereménye egy személyre szabott életapróörömei-ajánlás-csomag, filmszínházmuzsika témákban, amelyet e-mailben, esetleg hazatérés után személyesen vehet át.
Egyéb tanulságok és hozadékok:
reaválva a legutóbbi kommentre: köszönöm a bizalmat, és ígérem, nem hagyom lankadni az íráskedvemet. Maradjanak velünk, bla, bla, bla... (mint mondtam, a befejezés nem nagy erősségem, szóval itt abba is hagyom inkább)
hogy befejezésben nem vagyok túl jó.
Nade, most egy ilyen következik.
A régenvolt százas bejegyzésben meghirdetett népszámlálás eredményhirdetése, tanulságlevonása és hasonlók.
Szóval, az olvasók száma a rögtönzött felmérés alapján a bejegyzés megjelenésekor a következőképp alakult: önmagát kommentben felfedő olvasó tizenkettő, titkos, privát levélben felfedő olvasó egy, pluszmínusz akikről konkrétan tudjuk, hogy olvas, de ott és akkor nem jelentkezett hozzávetőlegesen négy, az összesen tizenhét.
A Legnagyobb Meglepetést okozó Lelepleződő Olvasó díját kétségkívül Áron nyerte többszörös meglepetés-okozással (bár az első még korábban, személyesen történt). Nyereménye egy személyre szabott életapróörömei-ajánlás-csomag, filmszínházmuzsika témákban, amelyet e-mailben, esetleg hazatérés után személyesen vehet át.
Egyéb tanulságok és hozadékok:
- ha az ember elektronikus média témában kutat, akkor bizony nem csak a kutatásmódszertanban, hanem a google-kiegészítők tárházának ismeretében is élen kell járnia a kérdésfeltevéshez (lásd google reader és hasonlók).
- milyen szép is az, hogy az első bejelentkező olvasó egyben a történelmileg első olvasók egyike is lett, külön köszönet, Réka!
- hálás dolog az igények meghallására vájtfülű barátokkal és kollégákkal körülvéve élni és alkotni, mert elég egy apró jelzésszerű kérés és máris jön a segítség: azóta csak megküzdüttem a korábban nagy falatnak tűnő olvasottságszámláló telepítésével is. Ebben Gorálé az érdem és köszönet. Azóta sikerült az is megtudni például, hogy olyan településekről tévednek ide olvasók, amit sosem gondoltam volna: Szatmyaz, Dallas, Kisköre, Zlín, Levelek, de olvastak már Celldömölkről (a fotölyben ülve...) és még sorolhatnám, a keresőszavak nem kevésbé viccesek.
reaválva a legutóbbi kommentre: köszönöm a bizalmat, és ígérem, nem hagyom lankadni az íráskedvemet. Maradjanak velünk, bla, bla, bla... (mint mondtam, a befejezés nem nagy erősségem, szóval itt abba is hagyom inkább)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)