csütörtök, február 06, 2014

Akarsze

Aki zenei aláfestést kér a témához, annak tessék.



Szóval írtam már erről korábban, de most megint bevillant egy esemény, amelynek kapcsán nem állhatom meg.

A képlet a következő:
'A' kisasszony továbbküldi A Bál meghívóját 'B' fiatalúrnak, meghívás jelleggel, azzal a nem túlzottan titkolt szándékkal, hogy majd felismeri, hogy ez egy lehetőség 'C' kisasszony társaságát élvezni, és a tettek mezejére lép.

Majd jön a válasz, hogy köszöni szépen a meghívást, de mostanában minden hétvégén sulija van x időpontig, ami konvertál a végtelenhöz (a kifejezésért ezúttal is köszönet Bozsonyi Károly néhai statisztika-tanáromnak, aki egyetlenként az univerzumban bírta ilyen gyönyörűen megválasztani tájszólásánál fogva a toldalék hangrendjét). És érezzük magunkat jól.

A kisasszony elintézé mindezt egy válrándítással, hiszen nem az ő bőre megy a vásárra, megpróbálta, nem sikerült, slussz passz.

NODE akkor!
Egyszercsak a gondolataiba férkőzik a kisördög, hogy az iskola NAPPAL van, a bál meg ÉJJEL. És hogy ez a kettő valahogy nem fér össze logikailag.
Aztán újabb vállrándítás következik.


Az egésszel csak azt akarom mondani,
hogy amikor azt kérdezem, van-e kedved eljönni X helyre,
akkor azt akarom tudni, hogy AKARSZ-E,
és nem azt,
hogy van-e kifogásod.

És a válaszban sokkal jobban örülnék neki, hogyha kifejeznéd, hogy tetszik-e az ajánlat, vagy akarsz-e velem időt tölteni, mintha megosztanád velem mindazt, amit csinálnod kell ahelyett, amit ajánlottam.
Még annak is jobban örülnék, ha azt mondanád, hogy NEM AKARSZ.

Talán te is jobban járnál, ha erre válaszolnál.
Mert akkor részesülhetnél a meghívás örömében, még úgy is, ha végül fizikailag nem tudod elfogadni. Megélnéd, hogy jajdejó és jönni akarsz és elképzelhetnéd, hogy milyen jó lenne, ha. 
Vagy: tudatosíthatnád, hogy egyetlen porcikád sem akarja ezt a dolgot és tisztán, egyenesen kifejezhetnéd. És onnantól nem lenne több huzavona. 
Sőt. Még az is lehet, hogyha átélnéd belül, hogy mennyire akarod, akkor egyszercsak felszabadulna az erőd, vagy a kreativitásod, hogy úgy tudd rendezni az életet, hogy mégiscsak ott tudj lenni. 

Szerintem a sorrend fontos.
Először, hogy akarok-e.
Aztán, hogy tudok-e.
próbáld ki. kérlek. 

szerda, február 05, 2014

Jó helyen, rossz időben

ma
a szeretett
várt
kívánt
vágyott
pontosan megbeszélt
jógaóra előtti találkozóra
egy órával később mentem oda
közben a telefonom kikapcsolt,
mert lemerült
mert elfelejtem mindig,
hogy az okos telefonokat
tölteni kell naponta
mert sok nekik az a sok wifi
vártam
vártam
vártam remélve
és egyáltalán nem gyanakodtam
hogy tán egy másik időben vagyok,
mint ahol lenni szeretnék
közben pedig a társ
akivel találkoznom kellett volna
nem tudom, hogy elkésett-e miattam
de elérni már nem tudott
úgyhogy csak remélem,
hogy odaért
és hogy szóbaáll még velem
mindezek után

és most
fogalmam sincs, hogy mit is érzek vagy gondolok
valahol az öndorgálás
a megbocsátás
a sorsszerűség-keresés
és a kapcsolatért való aggodalom
közti
homályos
ingoványos
talajon
keresem a lépést
és azt kívánom, bár holnap lenne mostazonnal
hogy felejtsük már ezt el
s közben nem tudok mit kezdeni az idővel
mert hát ez az idő másra volt szánva
és mert azt most nem tudom
és valahogy hosszúnak tűnik megvárni
míg a lelkem odaér abba az időzónába
ahol a világom többi része van.

kilátottmárilyet...

A blogra mikor írsz?

- hangzott a kérdés sokszor. 
Hát most. És reményeim szerint innentől minden nap.

Mondhatnám, hogy (mélyről jövő sóhaj) új év, új élet. De a helyzet az, hogy "a változás légy te magad" mottót az elmúlt évek sok-sok gyakorlása által már olyan mértékben sikerült elsajátítani, hogy az életem aktuális változásairól írni egészen olyan már, mint ha a szürke hétköznapokról írnék. 

De azért mégis. Távirati stílusban. 
KomáromKisvárosi élet. Imádom. Hogy a bicikliről imitt-amott váratlan felbukkanó ismerősöket lehet lekiabálni. Sőt. Ők is lekiabálnak iskolaudvarról integetve, amíg én színes ruhában suhanok a napfényben. 

Munkaszerződés. Az életem eddigi legnagyobb méretben megvalósult álma szervezetnél. Munkába állásom 3. napján aláírva. Csupa borzongató újdonság. 

Vonatból nézem a felkelő napot. És ha sietek az esti jógára, akkor még fényes nappal kijövök az irodából. 

Futok. Ritkábban, mint szeretném, de rendszeresen. Vágyból. Nem kényszerből. Élvezettel. Okostelefonos futóprogrammal, futóruciban, folyóparton. Esőben, fagyban. Napsütésben. 

Utazok. Többet, mint eddig. Heti három, különböző helyeken ottfelejtett fogkefe, talán ez a legjobb szemléltető adat. 

Hosszú távú párkapcsolatban élek. Már átbillent a számláló: többet töltöttünk eddig közel, mint távol. 

A városközpontban lakom. Barátilag bérelt kölcsönlakásban. Ez még tanulandó. 

Írok államnyelven. Néha beszélek is. Ez még sokkal, de sokkal inkább tanulandó. 

Norvégia kincseit őrizgetem. Erről talán majd inkább amott. 

hát így. Jelem bejegyzés nem szándékolt tanító célzatot is csak csak nyomokban tartalmazhat, inkább életjel akart lenni. önreflektív szösszenetek holnaptól várhatók.