hétfő, március 24, 2008

az alvásról

A félreértések és a sznobizmussal vádaskodás elkerülése érdekében elmondom az elején töviről hegyire, hogy Máraiban leginkább, mindennél jobban a címadását szeretem. Úgy tud címet adni,
hogy ha ezt a kottát követi az ember, légyen akármilyen bugyutaság is az írásának témája, garantáltan, hogyúgymondjam ab ovo bölcsességnek fog hangzani (teszemazt "A fehérnemű-vasalás értelmetlenségéről").


Nostehát.
Nemrégiben kiderült egysmás a zegészségemről vagyishát kiderülőben van, aminek kapcsán utánaolvastam néhány dolognak, és amikre bukkantam, azok közül néhány felborogatott az életben eddig alapténynek számító igazságot (úgymint például az elválasztott táplálkozás hatékonysága, amiről persze ilyenkor, a húsvéti ételdömpingben egészen hiteltelen írni, de mindegy is).
Valamint érintettek témákat, amikről eddig nem nagyon vettem tudomást.
Úgymint az alvás funkciója is.
(mindehhez muszáj tudni, hogy mi, Molnárok, köztudottan a kognitív disszonancia redukció feketeöves nagymesterei vagyunk, vagyis sokmindenre képesek vagyunk, hogy a magunk igazához alakítsuk a világot).

Tehát a nagy bölcs leírások kerek perec kimondták, hogy az alvás valami elengedhetetlen fontosság az élethez, mert a testünk sejtjei tényleg ekkor regenerálódnak, és aki nem alszik eleget, és főleg nem éjfél előtt, az búcsút inthet a regenerálódásnak és tárt kapukkal várhatja a megbetegedést.
El is határoztam ennek örömére, hogy muszáj lesz az életemet a saját tempómhoz igazítani, vagyis ami belefér egy napba, az belefér, ami meg nem, azt - a korábbiakkal ellentétben - elengedjük.
Ez ment is, míg mínusz sokból a minimum pihentségi szintre aludtam magam. Azóta meg jönnek a sok lehetőségek, kínálkoznak sorban: bepótolni mindent, ami hónapok óta elmaradt, írni, olvasni, másokkal találkozni, filmet nézni, falni a szépirodalmat...
És ilyenkor csapdos a dilemma: annyi fontos dolog van ebben a rövid életben, miért épp alvással tölteném a nyugodt és békés éjszakai órákat?
de ha nem azzal töltöm, zombi leszek.
de ha nem olvasok szépirodalmat, kultúrzombi leszek.
de ha nem...
de ha nem...
nemtom, hogy kell ezt jól.

(várom az okos kommenteket...)

még egy húsvétos

még egy, ajándékba kapott húsvéti mélység
köszönet érte Dalmának...

Dsida Jenő
Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.


Misztrálos előadásban meghallgatható itt.

hétfő, március 17, 2008

húsvétra várva


van a húsvét-várásban valami felüdítő, mélyre belélegzett tavaszillat, amitől minden sejtünk felujjong, hogy van remény :)
megcsapott már idén is néhányszor, hála Istennek.

a húsvétra készülés nem sikerült sajnos igazira, de talán a nagyhét meghozza majd a mélyülést.

Van egy vers, Pilinszky, abban benne van minden, amit érezni szoktam ilyenkor.
A húsvét nagyobb ünnep nekem, mint a karácsony. A földkerekség legnagyobb ajándékának ünnepe. Egyszerre félelmetes és felszabadító.
Csupa szorongás is, amit érzek - gyermeteg, buta gondolatkísérlet, de mégis mindig valós félelemként jár át: mi van, ha Krisztus idén nem támad föl, nem lép ki a sírból és elveszítjük őt örökre?
Aztán elgondolkodom ezen, mit jelent elveszíteni, visszakapni, hinni és kételkedni.
És azután Krisztus feltámad. újra meg újra.

Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.