Most hogy érzi magát?

Látta a mentőt bekanyarodni már a sarkon.
Biztos valaki rosszul lett a vonaton - gondolta.
Sietett. Mostanában azzal játszott, hogy olyan esetekben, amikor nem tudta befolyásolni a haladási sebességét, nem nézte meg az órát (minek, ha úgysem tud változtatni az idő menetén), majd a végén kiderül.

- MOST HOGY ÉRZI MAGÁT? - hallotta halkan, mégis erőteljesen.
Ahogy jobbra nézett, látta, hogy a mentők egy idősebb, nagy darab asszonyt látnak el, aki a lépcsőn ül. Mindkét térde bekötve, épp fejezik be a kötést. Rengeteg vér mindenütt.
Az asszony mosolygott. Arcán béke és felszabadultság, mint akinek egy pillanat alatt kivették a kezéből saját sorsa irányításának terhes felelősségét. Ebben a pillanatban nem számít, hogy elment az a vonat, amire futott felfelé a lépcsőn és nem számít, mikor jön másik, hiszen azt sem tudja, mi történik vele a következő pillanatban, vagy hogy fel tud-e állni egyáltalán.


- MOST HOGY ÉRZI MAGÁT? - hallotta halkan, mégis erőteljesen.
Ahogy balra nézett, látta, hogy a vonatja épp most indul el. Lekéste. Egyetemi évei alatt, és azóta sem, soha nem késett le vonatot. Ha már így kérdik, kissé dühösnek érezte magát, de alapjában véve még mindig átjárta az a buddhista nyugalom, aminek eredményeként az óráját sem nézte mostanában. Elment, hát elment, itt van egy ajándék plusz óra, amit olvasással lehet tölteni. Visszasétált a váróterembe.

Amikor 50 perc múlva ismét felfelé lépdelt a lépcsőn, jobbra nézve látta a vértócsa maradványát, takarítás gyanánt csak egy fél vödör vizet öntöttek hozzá, hogy hígabb legyen.
Az asszonyt addigra már elvitték.

Amikor pedig felszállt a vonatra és meglátta B-t, végleg megnyugodott, hogy semmi sincs véletlen.

ki az, aki papagájt akar küldeni nekem?

subject: csere

"Üdvözlöm. Köszönöm az érdeklődést, de csere nem aktuális. Üdv, B. Győző"

"Üdvözlöm. Köszönöm levelét, de a csere iránt nem én érdeklődtem. Üdv, M. Kriszta"

"Értem akkor elnézését kérem, csak azért érdekes mert én ezt a levelet kaptam az (x)-től:

M. Krisztina az x.hu oldalon keresztül a következő üzenetet küldte Önnek 'Kecskepapagáj 2011-es eladó' című hirdetésével kapcsolatban:
"üdv. érdeklődnék,esetleg énekes cserébe szóba jöhetne? köszönettel:M.Krisztina"

amennyiben válaszolni szeretne satsatsat e-mail címem sat sat.

Köszönöm szépen, hörcsögöt sem kérek.
csere maximum herceg fehér lovon esetben jöhet szóba.

tujakodás

Nem is gondolná az ember, hogy milyen szofisztikált tud lenni az óbudai társasházi demokrácia.
Nálunk például napok óta módfelett igényes és empirikus tényekkel megy a vita az üzenőfalon (nem nem a fészbúkon, hanem az IGAZIn), hogy Kiss János (nem túlzok, így hívják) és b. családja kivágathatja-e az ablakul elé nőtt óriási tuját vagy sem.
Kiss János kiírta, hogy ezt fogja tenni.
Aztán jöttek a természetvédők és elrettentő fotókkal meg bírság-összegek feltüntetésével vágtak vissza, demonstrálva, hogy milyen sorsra jutott, aki ilyet tett a környékben.
Aztán újra Kiss János, ergonómia és lakberendezés témájú értekezéssel, valamint a tuja összes élettani sajátosságával valami botanikai lexikonból kifénymásolva, önmérsékletre intve a szélsőséges természetvédőket.
Mindeközben aláírásgyűjtés nyilvánosan. Természetesen.

Már várom, mikor fogja valaki az ellenzők közül kikötözni magát a tuja tetejére. Az erkélyről jól rá lehet látni...

taxibusz

Talán az első olyan este volt idén, amikor nem kellett vacogni éjszaka a megállóban álldogálva.
Már napok óta Túl a maszathegyen Hangoskönyvet hallgattam Mácsai Pál legeslegjobb hangján
éjfélkor
a margit-hídi megállóban
várva azt az éjszakai busz, aki nekem mindig 5 percen belül meg szokott érkezni (egyébként meg olyan fáradt voltam, hogy mondtam is magamnak, ha 10 percen belül nem jön, én életemben először taxit fogok hívni - ennek a látszólag jelentéktelen részletnek még lesz fontossága a történetben)
fülemben épp Makula bácsi hörgős hangja
és már érkezik is egy busz, mépedig garázsmenetes. Előbb rámvillant a távolból, majd megáll, felszállok, és láss csodát, a sofőrbácsi (idősebb, mosolyós cigányember) megszólal Makula hangján.

- Hová utazol, drága?
- Margit kórház.
- Jólvan. Mert senki másnak nem állok meg sehol, csak neked. Különjárat!

Leültem kicsit hátrébb, fülbe hallgató be, de hallom, hogy beszél hozzám.
közben már a sofőrfölke ajtaját is kinyitotta, és nyomta a gázt, de nagyon.
- És honnan jössz ilyen későn?
- Hát az hosszú.
- Hova is mész?
- Margit kórház.
- Minek mész oda, ott laksz, vagy dolgozni?
- Ott lakom.
- És család van?

és itt eljött az a pont, amikor életemben először átléptem az "egyszerlátjukegymást-aztmondokamitakarok" mágikus küszöbét s megkezdem a szituatív önkonstruálás (lásd még Keupp identitáselméletében) nemes játékát lassú beszéddel, de annál nagyobb magabiztossággal.

- Van.
- Egy-kettő?
- Egy.
- És mennyi idős a kicsi?
- Négy és fél.

nanáhogy,
johanná
nakhívták
volnaha
megkérdi
azöreg
denemkér
deztemeg

mint ahogy a Maszat-hegy főhőse is Johanna.

- És kivel vagy most, az apukájával?
- Igen (mosoly)
- Melyik utca? Mondjad ám, kicsim, mert bekanyarodok.
- Nem-nem, jó lesz a megállóban is.

Megállt.
Megköszöntem.
Kiszálltam.
Tovább hajtott.

És busz-taxit küldött nekem a Jóisten.
Én meg magamnak családot hazudtam. Először az életben.
És csak egy rövidke pillanatban suhant át az agyamon, hogy ez a kedveshangú buszosbácsi akár el is rabolhatott volna. Ha akar.

utóirat: két nappal később ugyanebben az időben, ugyanazon az útvonalon maga Varró Dani volt az utastársam egy késő esti buszon. A Nagyszombat utcánál szállt le,
mert a jó emberek a Nagyszombat utcánál laknak.