hétfő, április 20, 2009

szün

Elfogytak a szavak.
Vagy elmentek pápá.
Vagy csak bent akarnak maradni, mert szégyellősek és nem akarják megmutatni magukat.

úgyhogy most egy ideig
megkímélek mindenkit önmagamtól.

majd ha visszajöttek, ígérem, azonnal ideterelem őket, szebbnél szebb képekben.

:)

hétfő, április 13, 2009

Ritmus

Mondta nemrég valaki kedvesen, hogy látszik minden megszólalásomon, hogy sok bennem a művészet. Ennek a témának készülök hamarosan egy külön postot szánni, addig is néhány sort ideteszek azok közül, amik mostanában lüktetnek idebent.
Weöres Sándor bácsinak köszönhetjük mindegyiket.

Legelöl ennek az első két sora van (bár a vers teljesen ősz-végi, nekem most sikerült venyigékkel találkoznom és onnan ugrott be):

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

A másik pedig, aminek sok pici kapcsolódása van az itt és mosthoz, egyébként meg régi kedvenc csoport-ritmus-teremtős alapanyag:

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

szerda, április 08, 2009

Gyerekek

Megtalál ez a gyerek-téma mostanában több vonalon is.

A Pappcsalád kis hercegnőiről már régóta szeretnék írni. Történt ugyanis, hogy az elmúlt időszakban - egy jól sikerült karácsonyiajándék-élmény-utalványnak köszönhetően - kb. heti egy délutánt-estét velük töltöttünk, ennek minden szépségével és elgondolkodtató tapasztalatával együtt.

Látni különbözőségeiket - Bori igazi kontinuum-baba-voltát, bújósságát, törékenységét, azt, hogy szavak nélkül mennyire könnyen össze lehet vele hangolódni, érteni minden jelzését. Julkó határozottságát, azt, ahogyan kézben tartja a körülötte zajló történéseket, pontosan tudja, minek hol a helye és minek hogy kell lennie, ahogy gond nélkül átpelenkázza bármelyik húgát és ahogy huncut fénnyel a szemében mesél arról, hogy "a nem létező virágok igazán nagyon szépek, ugye?"...

Megtapasztalni a fejlődésüket, változásukat hétről hétre - gondolkodásban, mozgásban, szókincsben, önállóságban...

Kiérdemelni a bizalmukat (beavatódni az első mozgó tejfog titkába, tanúja lenni egy saját döntésen alapuló vécébe pisilésnek)...

... nagy dolgok ezek.


És az összes közül a leggyönyörűbb, amikor egy fáradtkás délután végén, ahogy a nap lemegy, együtt csendesülünk le mindhárman és úgy végződik az este, hogy két aranyszőke buksi szenderül álomba az ölembe dőlve. Egy jobbról, és egy balról.

Hát ettől helyre áll a világ rendje, kisimulnak az élet homlokráncai és értelmet nyer minden, aminek pár órával az előtt még egy csöpp sem volt.

hétköznapi mennyország...

hétfő, április 06, 2009

ujjé

A mai napon, április 6-án
kiosztottam a 2009 Év Embere díjakat:

1. helyezett, Nívódíj, Különdíj:
Öcsém, aki egyetlen mondatával képes a legnehezebb helyzetekben is helyre tenni

2. helyezett osztott helyen
Gyombi és Éva, akikről tényleg tudhatom, hogy mindig - bármikor mellettem állnak

3. helyezett
Gréta, a legcsodálatosabb kisbaba, akivel valaha találkoztam



köszönöm
többi díj év végén

vasárnap, április 05, 2009

Apróságok

1. Nemrégiben értettem meg teljes valójában Folkus koleganő blogcímének filozofikus üzenetét: "Egymást olvasni intellektuális szex". Tényleg az. Tényleg intellektuális. szelaví.

2. Gyombinak igaza van: tutira felhangosították a mentők-rendőrök-tűzoltók szirénahangját mostanában, annyira hangosak, hogy amikor a tavaszbirodalom erkélyünkön ülve hallom, hogy a Bécsi úton elsuhan egy ilyen, olyan, mintha a szomszédos konyhán robogna keresztül. Ordító zenével védelmező empéhárom-lejátszókba burkolózott társadalom, funkcionális süketek (és analfabéták is) vagyunk mind.

3. Az idei tavasz úgy tűnik, nagyon hamar lezárul, még mielőtt elkezdődöttt volna...

szerda, április 01, 2009

Isten veled, Sajtosfiú

Volt egy sajtbolt a Körúton, ikszitől nem messze, gyakran mentünk be oda reggelenként.
Óriási méretű, régesrégi sajtkülönlegességeket lehetett ott kapni meg sváb pékárut.

Csilingelt egy csengő az ajtón, amikor belépett valaki és sajtillat mindenütt.
De főleg akkor jártunk be, amikor rosszkedvűen indult a reggel.
Beléptünk, körülnéztünk, megfürdőztünk az eladósrác kedvességében, mi is megajándékoztuk néhány elvarázsolt mosollyal, és vettünk pár darab csúnya-de-finom szénhidrátot, fittyet hányva ezzel mindenféle elszánt fogadalmunra. Kifelé menet pedig - ahogy a hittanórán az én drága MózesEndrémtől megtanultam - hálát adtunk a Jóistennek, hogy ma reggel is küldött nekünk egy képeslapot. És ragyogóbb lett a reggel.

Aztán egyszer elszaporodtak az árleszállítás - táblák a kirakatban - baljós jel.
Aztán egyszer a személyzet másik tagja, a mindig harsány színekben, retró klipszekkel a fülében és vad színű rúzsban pompázó néni színek nélkül, szomorú tekintettel állt a pult mögött.
- Végkiárusítás? - kérdem én empatikus súlyossággal.
- Az - így ő, véglegesen összetörve.
- Az nagyon rossz - én sután.

Hát ez az élet. Megszüntették - mára már csak a szívfacsaró hirdetéseket lehet olvasni a kirakatablakban, kiadó üzlethelyiség, 100 négyzetméter, satöbbi. Dalma még látta Őt az utolsó napon - civilben, kötény nélkül - a bolt előtti járdán: azt mondja, kiábrándító volt.
Csúnya-csúnya világválság.