őszi sóhaj

Telefonbeszélgetés-részlet, életigenlő, sorsközösséges barátnővel.

- Szóval, valahogy, rám ült egy tompa szomorúság, ami minden-mindennek a mélyén ott van...
- De hát, kócskisasszony, tudod te jól, hogy ezt hogy hívják!
- hm. GYÁSZ. tényleg. Hát akkor nincs mit tenni.

Kemény vagye

Érezted már azt valaha,
hogy olyan keményre edzetted a lelked,
hogy érzéketlen vagy, amikor sírni, fájni, jajongani, szorongani kellene?
hogy váratlanul elveszítesz valamit, ami fontos,
és még csak egy vállrándítás sem jön belőled őszintén?

és akkor megijedtél talán?
és az eszedbe jutott, hogy el kéne menni a lelki pedikűröshöz
és lekapartatni olyan kis késsel az elhalt, elkeményedett hámrétegeket onnan belülről?
vagy elébe menni valami igazi tragédiának, hogy kiderüljön, vannak-e még érzéseid?

érezted? jó. mert akkor nem vagyok egyedül.
persze nem mintha az empátia, mint afféle érzés light
okozna per pillanat bármiféle bizsergést.
nade, elteszem. befőttes üvegbe.
jóleszazmégvalamikor.