szépségszalon

Mindig is szerettem az olyasmiket, mint sminkvarázslás, szépségápolás, lányos kacarászással fűszerezett esték ex-mártonos-örökbarát társaságban, esküvői készületek, ihaj!
Hát ha még ez együtt is van, az tényleg mese.
Gabink, aki akár a Sminknek Ellenálló Természetes Szépségek klubjának elnökasszonya is lehetne, férjhez megy, úgybizám. Ki máshoz, mint a Természetes Szépségeket Pártolók Érdekvédelmi Szövetsége elnökéhez, persze.
Az, hogy mégis hogy lett tervbe véve, hogy kapjon némi make upot, nem is tudom, hogyan adódott, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy én leszek a Tett felkért Elkövetője.
Ennek következtében immár a második estére változott a szoba szépségszalonná és vette kezdetét a végtelennek tűnő alkudozás és mármár szektás térítésre hasonlító győzködés szemkontúr, árnyalatok és színes púderek szükségességéről. Iszonyú vicces nevetés közben szemkontúrral vagy ugrándozó pillák spirálozásával próbálkozni, miközben hátulról is legalább ketten figyelnek lélegzetvisszafojtva.
Végül egy nagyon finom verziónál maradtunk, aki ismeri Gabi kuncsorgási tehetségét, az tudja, milyen lehetett a folyamat.

sőt.
sőtsőtsőt.
Gabi élete első szemöldök-igazításán is átesett.
Önkéntesen.
Ez azért büszkeség.

döbbenet

hát kérem, az a nagy és szomorú valóság, hogy ma, 2008 tavaszán, nem lehet úgy végigmenni egy átszállással a práter utca 65-ből a blaha lujza térig, hogy az ember ne találkozzon legalább egy olyan mentálisan sérült (beteg, fáradt, gyenge, zavarodott stb.) állampolgárral, aki nemcsakhogy vizuálisan és empatikusan nyújt elszomorító élményt, hanem konkétan cselekszik is.
Cselekszik értsd: kiabál, beszél magában, beszél másokhoz, furcsa mozdulatokat tesz, megszólít, megbámul és még sorolhatnám.
Elképesztő ez. Bőrünkön érezni az életszínvonal zuhanórepülését, némi tehetetlenség-érzettel és a mocskos galambok által felfokozott undorral körítve.
A blaha aluljáróban minden reggel szemkontaktus-harcot vívni újságmutogató kollégákkal
A villamoson kerülni az emberek tekintetét, de főképpen az érintését
A kapaszkodó oszlopon pihenő kézfejeden érezni egy hajléktalan forró lehelletét
brrrr
"magyarország azén hazám, budapest a fővárosa" - énekli az amorf ördögök
hát tegyen mindenki a maga belátása szerint, de ez valami mélységesen életenergia-leszippantó

a bkv-sztrájk azért volt jó, mert abban az időben legalább ezek a buszosvillamosos élmények elkerültek...
hajrá budapest!

valamit muszáj írnom ide

kedves olvasók,
szeretettel jelentem, hogy én vagyok a legtürelmetlenebb
márminthogy nagyonnagyon szeretnék írni már soksok szép és kevésbé szép posztot ide
csak az élet egy kicsit sűrű mostanában
(kac-kac, mondják most bizonyára, akik ismernek)

úgyhogy most jobb híján rittyentek ide egy kis előzetest
tehát
az alábbi írások várhatók itt az elkövetkező néhány napban:

• távgyógyító. rövid kis szösszenet egy speciális módszerrel dolgozó specialistáról, körítve az egészségügy helyzetéről szóló savanyúkáposztával
• döbbenet. tárgyilagos beszámoló, melyben a szerző arról siránkozik, hogy magyarország életszínvonalának csökkenését a bőrén érzi nap mint nap, főként a reggeli békávézáskor
• paradigmaváltás. avagy láthatáron egy merőben új táplálkozásfilozófia

na ezek lesznek, remélem hamarosan
addig is ajánlom Vámos Miklós Öt kis regény c. könyvéből az elsőt.

csók