A jókívánságokban önmagukban hiszek, és a ki nem mondott üzenetekben is, abban, hogy ha szeretettel gondolunk valakire, jobbá tehetjük egy leheletnyivel az életét.
Mindig így van ez, most is: lelkiismeretfurdalásom támadt el nem küldött képeslapok, e-mailek, sms-ek és egyéb üzenetek miatt, így legalább ide fontosnak tartom elmondani, hogy szeretettel gondolok rátok. elhasznált szavak, meg úgy egyáltalán szavak nélkül.
Amikor azt kívánjuk egymásnak, hogy az ünnep legyen áldott, az egy beteljesülő kívánság, hiszen áldás van rajtunk, így is - úgy is. Isten elfogadó szeretetének a jele, ami van.
mindentől függetlenül és mindenek ellenére.
és hogy egy bejegyzésen belül elég sok csavar legyen, megosztanám az idei egyik - jajdejóhogymásoknemúgygondolkodnakmintén - e-mail tartalmát, egy áldást. köszönet érte Mariannának.
a határtalan jóság
a hozzád simuló irgalom
a veled együttérző jelenlét
a neked szentelt figyelem
a téged kereső védelem
a benned lakozó csöndes öröm
tegyen áldottá
késszé a szeretetre
erőssé a fájdalom és ínség idején
Ő, aki megajándékozott békéjével
aki melléd szegődött hűségével
és soha nem hagy egyedül
érlelje meg benned
az öröm, a hála
a bátorság
gyümölcseit.
UPDATE: a fent írottak tulajdonképpen nem is igazak. Vagy nem úgy. Az igazság mélye az, hogy nem volt elég erőm az igazán személyre szabott üzenetek elküldéséhez. Igenis fontos konkrétan kifejezni a szeretetünket vagy a figyelmességünket vagy a jókívánságainkat azok iránt, akik fontosak.
A felismerés beindításáért pedig köszönet legfőképpen Áronnak.
UPDATE2: másodszor visszahallva (ezért pedig köszönet Gorálnak) pedig egyenesen ijesztő, úgyogy mármár el is szégyelltem magam. de még előtte azért elmondanám, hogy élőben tényleg sokkal jobb. és hogy köszönöm mindenkinek a figyelmét, aki ezzel ajándékozott meg. A mindezekből következő téma pedig a Mértékletesség.
