zizz

munkaidőben quimbyt hallgatni

arra gyártani a sok szakmai okosságot

meg a sok pályázatot...

nem adatik meg ez mindenkinek :)

Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

menetrendszerinti krízis érkezik a harmadik vágányra

közeleg a vizsgaidőszak, így aztán lassanlassan teljesíteni kell valamit megint.
miért van az vajon, hogy délelőtti szeressükavilágmindenaprószegletét-hangulatból délutáni teljes reménytelenségbe lehet csöppenni?
miért van az örökös önelégedetlenség?
miért kell magamat teljesítményre sürgetni mindig, ahelyett, hogy élvezném a napsütést?

a tudományossághoz nem vagyok elég jó.
nem tudok egyedül dolgozni.
csapatban tudokcsak.
ha egyszer nincs ötlet, akkor nincs. akkor hosszan vajúdni kell a legcifrább szenvedésekkel tarkítva, az ilyen szülésekben nincs gátmetszés meg vákuum meg hasonló brutalitások...

MIKOR fogom a saját életemet alakítani? és egyáltalán: hogyan kell azt? nade ez egy más kérdés, összefügg persze...

utálom, hogy nem foglalkozom a tudományos életemmel eleget, szinte egy csöppet se.
utálom, hogy nem tartom magam elég jónak hozzá.

szeretek egyetemen tanítani
szeretek tréninget tartani
szeretek középiskolásokat szárnyalásra segíteni
szeretnék még annyi minden mást
nem vagyok a tudományhoz elég fölnőtt
inkább mennék férjhez, ha lenne kihez
vagy valamivalami

ezennel kihirdetem a 2007 tavaszi Tudományos Válság Hisztiparádét.
belépés lányoknak ingyenes. fiúknak méginkább...

k

frézia

A frézia a kedvenc virágom. illata a tavaszillat, törékenysége, ami lenni szeretnék.

edittel találkozás, amely nemrég három napban megadatott, mindig olyan, mint forró nyári napon állni vízesésben, szivárvánnyal körülölelve.

ő számomra a tündér-mesternő.

tőle tanultam sokatsokat nőségről, felnőttségről, szabadságról. sok mindenben neki köszönhetem azt, ami lenni tudok. néha.

megfürödni újra mindezekben igazi feltöltődés, azokból a fontos értékekből, amelyeket bennem legbelül belepett az élet pora vagy amelyekről a világ azt kommunikálja, hogy nem fontos, mivel olyan régen tapasztalta már, hogy azt hiszi, nincs is rá szükség, mert elfelejtette az ízét.

edit amellett, hogy kisimogatja a ráncokat az ember lelkéből, szeretettel, s megmutatja magát teljes kis kagyló-remegésében, tiszteletével, szeretetével nevel az életbe.

mondott okosságokat is, amitől gyógyultak sebek, és mondott olyasmit is, amit sokan mondtak mások már, de még senkinek nem hittem el.

"A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú." (Lázár Ervin: A hétfejű tündér)