pszichodráma asszisztens

hát helló, vizsgadrukk. 
örülök, hogy itt voltál kicsit
nem tudtalak egészen beengedni, mert sok volt a doboz és keskeny az ösvény, 
de azért a szabóervines büféhangulat és vizsgaidőszaki kávéillat, éjszakai jegyzetelésbe bóbiskolás megcsapott akkor is
és jó, hogy eszünkbe juttattad, hogy a közös tanulás csoportos egymást paráztatással és lazasági versennyel fűszerezve milyen jó kis élmény. inkább az együttlét, mint a bevitt információk mennyisége miatt, de akkor is.
hogy a tanulás érték
és a tétel kihúzásakor érzett gyomorgombóc semmihez sem hasonlítható 

egy újabb szeretetteljes, bizalomteli, megerősítést nyújtó szakmai közösség
és közel két év együtt töltött idő 
egymással megosztott élet-mozaikjaink
öröm és fájdalom, meghatódottság és sokemeletes itt-és-most helyzetek
agyő.

búcsúzósabb és kötődősebb ez a helyzet, mint gondoltam, hmm.

és
még azt akarom mondani, 
hogy persze ennyi évesen vizsgázni már más
meg hogy mindenki-tudtahogy-úgyismegcsináljuk
meg persze jók vagyunk benne
meg nemnagydologaz

de igenis nagy dolog.
mert majd két évig dolgoztunk érte, időt, pénzt, meg egyéb dolgokat pakoltunk bele
és nem kürtöltük ugyan világgá, hogy mennyire izgulunk
de sokat jelent
és akinek van ideje, légyszi örüljön velem.

Izrael

A héten többen olvastak Izraelből, mint Magyarországról.
Waccap?
Akinek  van tippje, ne tartsa vissza.

život je čudo, avagy nem-várt szépségek a költözés idején

A költözés önmagában nem hírtérték.
Úgyhogy jöjjenek inkább a "habon a tortán a koktélcseresznye" - részek.

hogypéldául nem kis küzdelmek árán, de sikerült az összes hulladékot szelektíven eltávolítani a régilakásból.
jutalmul a jóisten küldött egy teljes forgatócsoportot, hogy amikor az utolsó darab flakonokat és tojástartókat hajigálom kifelé, trendi bringámmal és hajléktalan-kesztyűmben, akkor még heroikusabbnak érezzem magam (m1 vasárnap délután, valami mezgaz műsor a hulladéktörvény változásáról)

vagy hogy az utolsó nap még minden eddigit felülíró nyílt és egyenes kommunikációba kerültem a bringatárolóban lakó fekete macskával. Ajtót kinyitottam, ő kiszökött, kicsit körülnézett, aztán megunta és vissza akart menni. Én addigra lent a pincében. Hallom, hogy ül az ajtó előtt fönt és nyávog, hogy engedjem be. És ekkor, ahelyett, hogy a szokásos (dögölj-meg) gondolattal ignoráltam volna, felmentem szépen, beengedtem, majd visszaslattyogtam a pincébe, hogy folytassam a szelektálást.

és most jön a legeslegnagyobb.
hazaérve (bringával, decemberben, jajdejó) újházba be, lépcsőházban körülnéz, szerelő-matató férfit meglát. kérdezem, a gondokhoz van-e szerencsém. mondja, igen. beszédbe elegyedünk a bringatároló kulcsmásolása és egyéb nagy életkérdések kapcsán, majd átsétálunk az udvaron. kérdezem, mit csinál most épp.
erre ő: fenyőfát díszítek. mert ebben a házban, 10 éve lakunk itt, minden évben van egy fája a háznak, amit mikulásra feldíszítünk és januárig áll. mire besötétedik, már készen is lesz.
nincsenek szavak.
a fa szép. a gesztus önmagában. lefekvés előtt meg lehet lesni, ahogy áll az udvar közepén.
a beszélgetésünk alatt már belesett egy nő a házból, megállapította, hogy nagyon szép, és érezni lehetett a szavaiból, hogy hálás érte.

azt már nem is mondom, hogy a gondnok fia bicikliket épít, úgyhogy szerelő is lesz a háznál, viszonylag azonnal.

és hogy a szomszéd Magdi néni "Isten hozta magukat, hallottam, hogy nagyon aranyos lányok jönnek" fogadtatásban részesített

vagy hogy az online pólóbolt kérésünkre újra gyártja az épp-nem-gyártott mintájú viccespólót (katt ide, méretgépet megnéz, infókat elolvas, szerintünk világbajnok a csávó).

és azon túl, hogy a dobozok meg a zsákok kipakolás útján is szaporodnak,
örömhír, hogy van ösvény a szobából kifelé,
valamint működik a kaputelefon,
és a fürdőszobai tükör fölötti világítás minden eddiginél alkalmasabb fényt biztosít szemöldökszedéshez.
mindezeken túl nem csak rég-nem-látott és elveszettnek hitt tárgyak kerülnek elő, amelyeknek egyetlen pillantásnyi látása is teljes élet-korszakokat képes visszahozni illatokkal és érzésekkel együtt, a legmélyebb ösztönök szintjén jönnek elő olyan szokások is, mint hogy a ruhák közé a szekrénybe rejtsünk egy szappant, hogy jó illatuk legyen.
vajon a képen látható darab melyik felmenőm gyerekkorából származik?

nem tudni. illata viszont még mandarin.