Hogy tört volna le a nagyujjad, mielőtt megnyomtad a gombot, te ostoba

Sajnos, folytatnom kell az apa posztol sorozatot, mert még mindig a képernyőn hever a téma. 
Sőt. Még ki is maradt belőle egy fejezet, ami arról szólt volna, hogy miből lehet észrevenni a jócsaládvagyunk-típusú fényképeken azokat a testi jeleket, amelyek arra utalnak, hogy mármár dohos szagúan jólfésült és jólnevelt, katalóguskeresztény család gyermekei minden bizonnyal fizikailag is meg vannak fenyítve időnként. Erre majd még lehet, visszatérek egyszer, fontos téma. 

Most arról szeretnék írni néhány dühös sort, hogy vajon mi a búbánatos lepkefing fitte el a józan eszét annak, aki rosszul sikerült, sötét, eltorzult, hibás, homályos és pixeles, elcseszett mobilfotót töltöget föl a meztelen, ámde egyébként is csúnyácska gyerekeiről, miközben azok egy kádban ülnek és folyik róluk a dinnyelé. 
Apa. Szociológus (!!!! irgalmazzon neki a Mindenható és legyen hozzá elnéző Max Weber). 
Mintakeresztény. 
Feleség dettó. 
Gyerek három. 
Bizonyára nem alultápláltak. Csak éppen kilátszanak a bordáik, mert sokat mozognak, hisz oly' szabadon vannak nevelve, hogy még a dinnyét is ehetik kádban, ha már nyár van, ujjé, és jajúgyélvezemén. 
Gyerekek hárman, ülnek kádban, esznek dinnye, csorog róluk a lé, ez jaj de nagyon kedves. 
Az, hogy az apuka ezt meg akarja mutatni az is jajde aranyos. 
de ne úgy, légyszi, 
hogy az egyik gyerek ufónak néz ki minimum, de inkább auschwitzi menekültnek, a torz alakú feje még el is van mosódva, 
és a köztük szottyadó dinnye vér látványa is lehetne akár 
és a kép olyan szinten tele van fekete foltokkal, 
hogy az ember első ránézésre azt hinné, hogy valami bántalmazott árvákról szóló, elborzasztási szándékú nyomorfotó, ami azzal a céllal került fel, hogy a néző egy lájkkal támogassa már az őértük kezdeményezett gyűjtést. 
az meg, hogy a bárgyú barátok elvarázsolt kommenteket fűznek hozzá, már csak fokozza a szívfacsarodás és a hányinger kellemetlen elegyét. 

konklúzió. 
1. mielőtt mobilfotót posztolsz, képzeld el, hogy néz az majd ki egy 14 colos képernyőn
2. sose posztolj a gyerekedről meztelen képeket, ha nem akarod, hogy 
a) lelopják a fotót és azzal reklámozzanak pelenkát, bébiételt, nyerjenek választásokat satöbbi
b) bizonyos perverzek arra verjék ki
c) elnyűtt idegállapotú bloggerek példálózzanak vele internetbiztonsági témákban
3. válogasd ki, kit és kinek a gyerekeit akarod látni a faladon

köszönöm a figyelmet. 

A hülye liszt.

Nagyon, nagyon sok blogmondanivalóm van, amelyek többsége ssssúlyos.

Úgyhogy arra jutottam, ezen a könnyed nyári estén mégis inkább egy gasztro-típusú bejegyzéssel fogom szórakoztatni a Nagyérdeműt. 

"A hülye ..." - típusú hozzászólások, ha jól emlékszem, az óvodás korszak termései elsőként, amikor a gyerek megküzd, miután az akadályt lehülyézi, de megküzd akkor is. 

Hát így voltam én ma este. 

A sztori kezdete, hogy a múltheti piaclátogatásom oly késői időpontra sikeredett, hogy már csak néhány, élete utolsó pillanatát élő brokkolit sikerült megmentenem. Amelyek leginkább az összetrancsírozásra voltak alkalmasak. Úgyhogy legyen belőlük sajtos brokkolifánk, mondá a benső bölcsesség, és elveníté fel közvetlen ez után az egyetemi korszakból származó emlékeket, hogy mi minden kellhet az ilyesmibe. Ahelyett, hogy receptet nézett volna. 

Gondoltam, hogy az összefőzött és -trancsírozott brokkolikhoz némi tojás és krumpli elég lesz kötőanyagnak, na meg persze a MolnárLány konyha kötelező elemeként megjelenő bambino sajt. 

Nyilván már elsőre látszott, hogy nem lesz elég, úgyhogy toltam bele még némi zabpelyhet, mert azt is tudjuk a szénhidrátmentes vega konyha iránti elköteleződésünk óta, hogy ha nem akarsz lisztet, használj zabpelybet. 

További ős tudás, hogy olajban nem sütünk Semmit Soha. Ez még Dalmától származik, és szintén örökérvényű igazság, amelynek feloldására néha rávisz az élet, tudva, hogy következményként az összes függöny kimosásának szükséglete várható, meg hajmosás, mert hát az olajszag nem egy kedvelt lakásdekorációs eszköz. Még jó, hogy eszembe jutott a lakás más irányaiba mutató egyéb nyílászárókat gondosan bezárni a művelet megkezdése előtt. 

És nem és nem. Próbáltam sütni fánk alakban. Szétesett, mint bennem az élet. 

Próbáltam sütni zabpehelybe panírozva. Kiröhögött. Sületlen maradt. 

És aztán feladtam. Beleborítottam néhány kanálnyi fehér (!!!) lisztet mégis. 

És összeállt, és megsült, és fánkszerű lett, mint ahogy meg volt álmodva. 

Hogy mit tud ez a hülye liszt? Azt nem tudom. 

Hogy még fel is puffadt kicsikét, hogy megmutassa, így aztán tényleg fánk tud lenni. 

Hogy kéne értenem a konyha kémiájához? 

Hogy megválaszoljam, micsinál a tojás, ha liszttel találkozik és miért nem tudja ugyanezt a zabpehely? 

Nem tudom. 

De azt tudom, hogy kötőanyagra szükség van. 

És ezek szerint a saját elveinkkel szembeni kompromisszumokra is. 

A te életedben mi a liszt? hmm?

Labirintus. Nem útvesztő.

Néhány év csendesség után a Labirintus, ez a gyönyörű élet-szimbólum visszatért hozzám. 
Mindenhol minden tele van vele. Építem, ajánlom, játszom, járom, érzem, gondolom, rajzolom. 

És mindeközben meg, amikor azt kérdik, hogy vagyok, mert mostanra már lettem annyira rutinos versenyző, hogy az őszinteséget válasszam, azt mondom, hogy szét vagyok esve. 
Mert ez van. Elfelejtem, kiesik a kezemből, elhagy, elromlik, nem sikerül úgy, pont nem ér oda, pont nem elég hosszú, pont nem elég jó. Hát ez van. 
NEM. 
ELÉG. 
JÓ. 

mit lehessen tenni. 
Megyek befelé. 
Az élet-halál-újjászületésben a középső akkor is a halál, hogyha optimisták vagyunk. 
A közép, az nem biztos, hogy fáklyás menet. Nem fájdalommentes, nem ússza meg a magányt, nem kerülheti ki, hogy mindent kieresszen a kezéből. 
Ez. Van. Látom, másokkal is. Megyünk BEfelé. 

Szinte az egyetlen dolog, ami ebben az őskáoszban életmentő, 
hogy tudom: ez csak egy labirintus. 
Nem veszhetek el. 
Nem veszhetek örökre el. 
A kifelé úgy ugyanarra visz, mint amin befelé jöttem. Még akkor is, ha máshogy érzékelem. 


Nem kell tenni mást, 
csak az egyik lábadat
a másik elé. 

hosszú/boldog/házasság

sokáig azt gondoltam, 
hogy a szüleim hosszúházasság-receptje megfejthetetlen.
de mostanában, ahogy hallom anyut 
beszélni_hosszan_átéléssel_érzéssel_szakértőn_fociról,
kezdem azt érezni,
hogy az egyik pillérhez
egy icikepicikét 
közelebb jutottam. 

ételek hangja

Bé-nek

tojásfehérje, ahogy verődik habbá, 

a tál falán koccan a fémhabverő.

sőt. csupa műanyag kézi, tekerős habverővel 

tekeri-forgatja a nagypapa hosszan,

és a nagypapa kezének a forgatása 

még a habverő hangjánál is fontosabb

frissen pirított, még forró magvak

sercennek fel a zsenge salátaleveleken, 

pattog és sercen még sokáig, kiszámíthatatlanul,

titokzatos. és tán még némi erotika is lapul benne.

mozzarellához simuló rukkolaszeletekbe harapni

grapefruitfilézés közben elszakítani a hártyát a kis rostok kötelékétől egyesével

zöldborsó héját kipattintani

frissen elkészült turmixban kanállal elkeverni a fahéjat

haboskávé habjában a kanállal végigszántani

élethabzsolás. 

Tengeróceán

Nem fogok most magyarázni semmit. Csak ideteszek nektek egy darab Alessandrót, a Tengeróceánból, mert újra olvasom, és hát egészen katartikus. 

Az alábbiak minden egyes mondatáról komplett önismereti csoportokat lehetne indítani. Valószínűleg használni is fogom majd ezt a szöveget egyszer, ha képes leszek rá, hogy olyan tempóban olvassam, ami nem egyenlő az élethabzsolással. Pillanatnyilag ez nem megy. 

                                                                                                                                             "Ne gon-

dold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csak későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el se bírod képzelni.

                                                                                                                                       Tudod, mi

olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész. ...

... A tenger elvarázsol, a tenger megöl, megijeszt, meghat, olykor nevetésre késztet, máskor eltűnik, tónak álcázza magát, vagy vihart támaszt, hajókat nyel el, vagy gazdaggá tesz, de válaszokat nem ad, bölcs szelíd, hatalmas, kiszámíthatatlan. És főleg: magához szólít. A tenger hív. Lényegében nem tesz mást, mint: hív." 

Csak menni, menni

Már régebb óta érik, hogy írjak valami összefoglalót az elutazás gyógyító hatásáról. 
Ez most, azt hiszem, nem az lesz, talán csak egy kezdemény. 

Zágrábban vagyok, a minden-tavasszal-legyen-egy-új-város-egy-hosszúhétvégére elnevezésű saját, mentálhigiénés örökérvényű fogadalom jegyében. 
Ezúttal egyedül. De nem is baj. 

A kirándulás egy szakmai szeminárium meghosszabbítása. 
A városban van a Museum of broken relationships.
Holnap pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepe.
Nagymamám, mielőtt elutaztam volna, kórházba került. Azt mondta búcsúzáskor, hogy mire hazaérek, addigra ő is otthon lesz. 

Kedves, hamar megszerethető város. 
A gyalogosok közlekedése balkáni
A város szervezettsége európai
A szuvenírek minősége kínai
Az emberek öltözködése, járása, délutáni kávézása fővárosias
Kebabot itt is mindenhol kapni
Van folyó (még nem láttam)
Ez volt életem első airbnb-élménye (kis csalódás)

A piacon az eper olyan édes, hogy megkóstolod, és belepirulsz. 
Jó itt. JÓ. 

És végezetül még jöjjön néhány sornyi előzetes a nagy utazás-tízparancsolatból. 

• Minden évben ismerj meg egy új várost a világból, lehetőleg felváltva menj északra és délre.
• Csak annyit használj térképet, amennyit feltétlenül muszáj - inkább hagyatkozz arra, amit látsz, kanyarodj arrafelé, ami hív, azt nézd meg, ami élőben is felkelti a kíváncsiságodat, és ott állj meg bámészkodni, ahol jól esik. 
• Vonattal vagy busszal utazz, ne repülővel. A hirtelen megérkezés nem tesz jót az otthonról való eltávolodásnak, míg a hosszú zötykölődés kisimítja a lelket és megajándékoz a "menni" örömével. 
• Ha meglátsz egy szűk utcát, menj rajta végig. Ezek általában tartogatnak valami meglepetést.
• A piacot mindenképp az elsők között keresd fel, egyél, amit ott árulnak és merülj el a zsongásában. 
• Sose válaszd ki a következő várost előre. Majd ő kiválaszt téged.