Márai és Martin Huba

Ennek az előadásnak (Szlovák Nemzeti Színház) köszönhetően értettem meg, hogy miről is szól A gyertyák csonkig égnek. Szép, mélységes férfi-lélek-történet.

Ezen az estén (január 26 szombat) újra meggyőződtem róla, hogy Martin Huba igazi nagy művész. Az a fajta, aki tiszta és egészséges tud maradni az alkotás hevében is.

Ez alkalom (szlovák, nemzeti, színház a magyar, kisebbségi, színházban magyar szerző művét játssza szlovákul) tanúnizonyság volt arra, hogy van még remény nemzeti kulturális kérdésekben.

És ez a találkozás (bár ez már egy más téma) arról is meggyőzött, hogy lehetünk a barátaink barátainak a barátai épp úgy, mint ahogy ők egymásnak.

Valamint, hogy ha egyszer újságíróskodni akar az ember és kiírja magából frissen a nagy élményt, akkor már nehéz lesz egy másik helyen újat, mást mondani.

így jártam :)

ars poetica az ittésmostra vonatkozólag

A hétvégén rengeteg fless ért,
érdekesmód a legnagyobbak szlovákul.
Szeretjük a szlovák nyelvet színpadon, filmen. Utóbbi humorát is kiváltképp szeretjük.

Jöjjön most ezekből egy ferrrrgeteges:


- Vieš, kto je najvernejší štvornohý priateľ človeka?
- Pes?
- Nie, posteľ.

(- Tudod, ki az ember leghűségesebb négylábú barátja?
- A kutya?
- Nem, az ágy.)

Dušan Hanák Ružové sny (Rózsaszín álmok) c. filmje, 1976-ból, szerelmes-cigányos-szocreál romantikus kedvesség.

banánkiwi

hát. tekintve, hogy az utóbbi időkben éjt s nappalt a szokásos vizshgaidőszaki para tölt ki, amiről már nem tudnék újat mondani, meg nem is akarok,
csupán egy kis gasztro-öröm csurrancsöppen most gyorsan ide.




szóval az manapság nálunk a trendi, hogy - ami egyébként a projektszemléletünk szerint elítélendő, de a konyhában elmegy - hogy az eszközhöz igazítjuk a célt. Konkrétan: amióta megkaptam a hőn áhított botmixert, azóta csak botmixeres recepteket keresek (szinte mindegy is, hogy brokkoliból vagy lencséből, esetleg banánból készül...).
így vagy hasonló módon leltem valamelyik újonnan felfedezett vega-blogon a nagy kreatívságot, hogy a gyümölcsnapot felvidítandó sok-sok izgi gyümölcsöt (esetleg egy kis mézzel) összeturmixolunk (és esetleg teszünk bele néhány szem mazsolát).

így született az új felfedezés: a nagyon fura kinézetű, leírhatatlanul kedves ízű banán-kiwi püré.
a két gyümölcsöt feldaraboljuk, majd tetszőlegesen trutyis állagúra pépesítjük a botmixerrel, ennyi (bármilyen két vagy több gyümölcsből előállítható, a banán és a kiwi azért nagyon jó, mert kellően ellentétes ízűek).
variálható mindenféle aszalt gyümölccsel, magvakkal, fűszerekkel, esetleg tejtermékekkel.
fogyasztható bármikor :)

ki vagyok én

ki bizony. egyrészt. a szokásos vizsgaidőszaki, mindenre kiterjedő mélyrepülés miatt, amelyben ez alkalommal még a szokásosnál is megtermettebb sültgalambok is érkeznek, de most nem erről akarok írni.

ma délután, hazafelé jövet az első bejáratot választottam a házunkba való belépés helyéül, későbbi céljaimra való tekintettel.
kulcsok utáni matatás közben mellém lép, vagy inkább ugrik egy fiatal nő. "Elnézést" - lihegi.
Jóestét, mondom, segíthetek? Kapkodja a levegőt (mint később összeállt a kép, futhatott utánam, de nem hallottam). Szociális munkásnak vagy adománygyűjtőnek néz ki, de valószínűleg egy jámborabb fajta hittérítőnek tippelném.
Két mosolynyi lélegzetvétel és jő a kérdés:

"Mongol? Ön mongol?"

Ööööö (- hadd gondoljam át... - ). Hát nem. Nem vagyok.
Zavar, mosoly, magyarázkodás. Mongolul tanul a barátnőjével és mongolokat keres (mindenhol). Már van pár ismerőse, de ilyen még sosem volt, hogy egy magyart nézzen mongolnak.

C'est la vie.
Hát végülis.
Szólítottak már Boglárkának, Katalinnak, Máriának, Andreának, Krisztiánnak (!)
Néztek svédnek, lengyelnek, mongolnak.
mindegyik izgi.

Úgyhogy ezen vidámságokon felbuzdulva folytattam is utam, hogy egy fogó, csavarhúzó és egy saláta-csipesz segítségével feltörjem saját postaládánkat, vagy legalább kiszabadítsam a benne raboskodó levelek tömkelegét.
Mondanom sem kell, nem sikerült. Vannak napok, amikor nem sikerülhet minden.

szeressük

Visszaolvasva az évvége pár utolsó bejegyzését, rájöttem, túl sok volt benne a negatív hozzáállás,
úgyhogy következzék most egy ad hoc, Teljesen Véletlen Sorrendű lista mindazokról a dolgokról, amelyek 2007-ben elnyerték a szivemcsücske-díjat...

Tehát: a tavalyi év tapasztalatai alapján nagyon szeressük

Alessandro Baricco Selyem c. könyvét (köszönet Gulyás Petinek)
A Pestós Tésztát (köszönet Vikinek)
A Hétköznapi Mennyország c. filmet
A krétai nyaralásunkat
A Jókai Színház Karamazov testvérek - előadását (köszönet Martin Hubának és a társulatnak)
Az adventi lelki készülést (köszönet érte Klárának és a Jóistennek)
A valaha volt West Balkánt
A radványi dunapartot
A Művészetek Völgyét
A Bárka Színház Hamlet előadását
A 90 napos diétát (tényleg!)
A Diákhálózat DiNaMit programját és az összes lelkes önkéntesét meg csoporttagját.

A dobogókői vicces családi túrázást
A Komp Fesztiválos csoportvezetést Andival (kösz Gorálnak, Máténak, az összes csoporttagnak, de főleg Andócnak)
A rózsaszirmos fürdőzést (köszönet érte Mamának)
A télre megmaradt mazsolaszerű szőlőfürtöket (köszönet Apunak)
A Jókai Napokat,
A Bailando c. táncos jótékonysági műsort,
A Petőfi Rádiót
A Gilmore Girlst
A jégsalátát.

Szabó Magdát
Polcz Alaine-t
A Besh o Drom együttest
Péterfy Borit
Zuzka Smatanovát
A LUX Aeterna új albumát (ezekért kösz Timinek)
A No Name együttes Čím to je c. számát (kösz Csundinak).

A kilences buszt
A kilátást a Közgáz új épületéből
Parti Nagy Lajost
A mentolos ajakbalzsamot (köszönet Editnek)
Kálloy Molnár Pétert a Kövek a zsebben-ben,
a Balaton illatát koraeste,
Lázár Ervin meséit bármikor
a spontán ünneppé vált közös családi vacsorákat, ebédeket (köszönet érte a családnak)
és a szilveszteri hálaadási misét.

sok mindent kihagytam, ezekről majd jövőre írok.
ajánlom magamat :)))

jókívánságok 2008-ra

nektek is
és magamnak is
sok szeretettel :)

"Igen, lassan kellene élni. Nemcsak azért, mert a lassan legtöbbször - nem mindig - tovább is. Lassan kellene élni, mert a lassan annyi is, mint figyelmesen, mint közelebbről, mint igazibban, mint emberibben élni." (Márai Sándor)


És a másik, az idei egyik legszebb karácsonyi ajándék: egy ír áldás
Köszönet érte Timinek.

Álmaid ne feledd, ha az éj
újra rádtör
és a sötétség
újra foglyul ejteni akar.
Még nem veszett el semmi.
Álmaid s vágyaid a reményt hordozzák.
Lelked tudja, hogy a mélyben
ott szunnyad
a gyógyulás,
az új nap benned pirkad.

Kívánom, hogy a magány idejét
ne elszalasztott életként éld
- magadban hallgatózva
bukkanj
a még felderítetlenre.

Kívánom,
a még teljesületlen
életed el ne nyomja,
ő ébresszen boldogságot
- a benned lévő szépség iránt.

Kívánom,
szomorúságod
hiábavaló
ne legyen
- lelked mélységeit érintve
éld át újra
az örömöt.