szombat, december 26, 2009

újdonságok az irodalom mezején

arról, hogy nincs lehetetlen,
valamint hogy kérjetek és kaptok:

megkaptam a Lovak a ködbent!
Ajándékba!
mégpedig úgy, ahogy a kicsi szívem megálmodta vala:
az egyik drága figyelmes olvasóm
egy óvatlan pillanatban
egy könyvvásárban
meglátta
és megszerezte
nekem!
Köszönöm, Fruzsi, így nyilvánosan is... :)

A szerző értesült. örült velem.


valamint meghozta a Jézuska Vámos Miklós új könyvét is,
aki - mily zseniális, mint mindig, és mily bosszantó is egyszerre - megírta az én eddigi egyetlen korszakalkotó irodalmi ötletemet.
a (részben) csetszövegben íródott kisregényt.
majdnem pont úgy, ahogy én terveztem.
a kis hamis.

hiába, ha nem vagy elég gyors...

csütörtök, december 17, 2009

betlehemi vérontás

vajon
Jézus szenvedésének a kereszten
hányad részét tette ki mindaz,
amit az emberiség
az ő születésnapja körül
tesz maga ellen

sorban állók és tolongók dühe
megfáradt utcai árusok gyűlölete
tömegközlekedők türelmetlensége
kényszerajándékok keserűsége
és egyéb önkizsigerelések
...

gondoltam tegnapelőtt

"S mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó."

szerda, december 09, 2009

Bridget Jones és a könyvipar

Ma délelőtt, egy sajátos véletlentől vezérelve (két nap alatt már a második adag bkv-ellenőr készült rám támadni, gondoltam, köszönöm szépen, ebből nem kérek, inkább leszálltam az oktogonon), ugyanakkor ünnepi lélekkel, besétáltam az Írók Boltjába.
Régóta készültem már rá, hogy ha egyszer ide betérek, az valami különleges lesz (egyfajta hazatalálás, khm, khm).
Hát nem éppen. Beléptem, vártam, hogy megszálljon a hely szelleme, de miután néhány szépirodalmi mű visszavonhatatlanul bevonta magát a szívembe, valamint megállapítottam, hogy a szociológiai témájú pure szakirodalom nem hoz lázba, azt is konstatálnom kellett, hogy eltévedtem. Semmi, de semmi nincs kiírva, nulla esély a tájékozódásra, csak a rengeteg könyv a rengeteg polcon, ezen felül még a többi jelenlévők látványosan otthon is bírják érezni magukat.
Az emeletre már föl sem mertem menni, hanem a távozás mezejére léptem csalódottan, azzal a sejtéssel, hogy ez tán egy jel, mégse kéne írónak készülnöm olyannyira (a második baljós jel délután érkezett, amikor a villamoson elaludtam az oly sokat várt, kölcsön kapott kreatív írás könyv fölött).

Ezek után belibbentem szomszédos, ötemeletes, gigantikus vadiúj Alexandra könyvpalotába, hátha ott majd elvarázsolódok. Nadehát ott sem.
Azon túl, hogy egészen rendkívüli fogadtatásban részesültem a fogadóember-biztonsági őr személyében, akiből elsőre legalább azt néztem volna ki, hogy egy jónevű külföldi bank vezérigazgatója, mindenesetre a sármja oly méreteket öltött, mint Richard Gere-é fénykorában.
De miután továbbléptem, itt sem jutottam a naptáros polcon túl, néha szégyellősen ellestem az emeletek, illetve a mozgólépcső mögötti részek irányába, de itt is annyira elveszettnek és kicsinek éreztem magam, hogy ismét nem jutottam a földszintél magasabbra. Még egy megérdemelt pillantás a biztonsági őrnek, aki sajnos csak verbálisan csókolta a kezemet, majd kimenekültem innen is, azzal a gondolattal, hogy jó lesz nekem mégiscsak az internetes rendelős zöld-oldal.

de az is lehet, hogy csak tériszonyom van...

kedd, december 08, 2009

Újabb Spam-kalandok távirati stílusban

Az AGIP már másodszor küld sms-t a telefonomra valami kéretlen reklámszöveggel, úgy, hogy halvány elképzelésem sincs, honnan tudják a számomat, de a küldő nem ismeretlen szám, hanem az AGIP maga.

Levelet kapok az Allianztól, én, mint Molnár Lajosné, hogy csatolva küldik a kötelező biztosításom kötvényét. Hát köszönöm szépen, nem szeretnék egyelőre Molnár Lajosné lenni.

Jézus Irgalmas Szíve ismerősnek jelöl az arcok könyvében. Az ész megáll. Ha elutasítom - mert nem hiszem, hogy így kéne ápolnom a kettőnk kapcsolatát, a "megerősít" vagy "elutasít" gombok közül utóbbit választva egyenesen istentagadó leszek s mehetek a pokol kénköves lángjai közé.

és végezetül Xné Y Mária új ismerőst ajánlott nekem Máriát, a Béke királynőjét. Hadd ne folytassam, mi vár rám, ha ezt a kapcsolatot sem ezen a csatornán szeretném "megerősíteni"...

boldogok, akik kívül tudnak maradni a világhálón...

csütörtök, november 26, 2009

R. M.

Tegnap este
egészen váratlanul
bekopogtatott az erkélyajtómon Radnóti Miklós
és azt mondta, itt az ideje, hogy megünnepeljük az ő születésnapját.
Meglepődtem ezen, váratlanul ért, de hát végülis ünnepli őt az egész ország az egész évben, vagyis tulajdonképp tényleg itt volt az ideje.
Így aztán egész egyszerűen, gyertyafénnyel, advent-illattal, Kicsi Hang zenével, az egyetlen aprócska, antikvár Eclogák kötettel a kezemben, átadtam magam az ünneplésnek.

és érdekesmód, azon túl, hogy megállapítottam, minden ecloga arról szól szavaival, hogy Miklós készül a halálra, mégis az Élet lüktet bennük,
legtöbbet az elsőként beugró Nem tudhatom jelentett ezen az estén,

mégpedig azzal, hogy belépett örökérvényű válaszként életem nagy klasszikus kérdésére, hogy haza akarok-e még költözni Komáromba. mármint nem nekem, hanem azoknak, akik kérdezik. lásd első három sor.

A bejegyzést pedig küldeném Briginek szeretettel,
és mindenkinek, aki szereti...

kedd, november 10, 2009

Csak hogy tudjuk, mi mindennek köszönhető az Élet

Költözés van kéremszépen, költözés.
De mindenütt.
De nagyon.
Végeláthatatlanul, visszafordíthatatlanul, újrakezdősen, mindent megváltoztatósan.
Lehet ilyenkor olyan tárgyakkal és emlékekkel találkozni, amelyek felbukkanása az igazigazi emlékek értékét húzza alá mint egyik végletet, és lehet küzdeni olyan mennyiségű felhalmozódott tárggyal, ami a bölcs szerzetesi attitűdöt hangsúlyozza mint másik végletet: "ne gyűjtsetek kincseket a földön!"
nade most nem is erről akarok írni.
Hanem Nagypapáról, csupa nagybetűvel. Régen akartam már írni róla, csak sosem volt apropó.

Bevezetőként a mostanában sokszor, sokaknak elmondott pár mondat:
Anyai nagyapám, az egyik legfontosabb ember az életemben. Életem első három évében a nap legnagyobb részét vele töltöttem: boldog, önfeledt játékban, életadó figyelemmel körülölelve, mindent játékba vivő odaadással.
Neki köszönhetem, hogy magamtól megtanultam olvasni - nem értettem, hogy azokat a perceket a napból, amikor nem velem játszik, miért az újság olvasásával tölti, mi lehet neki abban annyira jó, hogy az idő alatt nem velem van. Ez a kíváncsiság olyan mértékű lett egyszercsak - elevenen él bennem most is az érzés - hogy addig bámultam koncentrálva a betűkre az újságot, hogy egyszercsak tudtam olvasni.
Van egy barna kordbársony zakó, amely az övé volt, őrzöm - és néha hordom - máig is. Zsebében egy városi buszjegy található azokból az időkből, amikor minden nap elbuszoztunk a törpés parkba. A buszjegyen felirat: "gondosan őrizze meg" - úgy lett, őrzöm máig is.

Hat éves koromig kísért el fizikailag,
az elsős évnyitóm napján volt a temetése,
azóta máshogy van ez. kicsit máshogy.

A hétvégi költözködős pakolás legértékesebb felfedezése egy levél, amelyben az ő édesanyja, 1942 nyarán kérelmezi a magyar(!) királyi(!) honvédelmi miniszternél, hogy engedjék őt haza a háborúból:

Nagyméltóságú
M. Kir. Honvédelmi Miniszter Úrnak
Budapest
Kegyelmes Uram!
Alulírott mély alázattal kérem Kegyelmességedet, miszerint Gábris Béla c. őrvezető nevű fiamat, aki jelenleg a M. Kir. 52 számú honvédgyalogezrednél, a keleti harctéren katonai szolgálatot teljesít, mint családfenntartót a harctéri szolgálat alól felmenteni kegyelmeskedjék.
Legalázatosabb kérelmemet bátorkodom az alábbiakban indokolni.
Férjem, Gábris János a világháborúban 1914. évben hősi halált halt és így hadi özvegy vagyok.
József nevű fiam, aki családfenntartóm volt, 1942 június hó 28-án elesett és a tábori lelkész / Tábori posta 216/02/ értesítése szerint Kulikovka községben lett eltemetve.
A kérelmezett Béla nevű fiam, aki nős és egy 4 éves gyermek atyja, jelenleg a M. Kir. 52. számú honvéd gyalogezrednél harctéri szolgálatot teljesít, előzőleg már több ízben teljesített katonai szolgálatot,
nevezetesen

1939. évben február 5-től 29-ig,
1940.évben május 12-től október 8-ig az erdélyi bevonuláson.
1941. évben november 18-től 1942 február 26-ig.
1942. július 19-től pedig a keleti harctéren.
József nevű fiam halála egészségemben és idegeimben annyira megrendített, hogy ágyban fekvő beteg lettem és orvosi ápolásra szorulok, tekintettel arra, hogy 55 éves beteg asszony vagyok és alkalmatlan vagyok munkára, miért is Béla nevű fiam tekintendő családfenntartómnak, aki festő és mázoló segéd keresetéből engem is támogatott és támogathat, mivel havi 10 pengő nyigdíjamból élni nem tudok.
Amiért is mély alázattal kérem legalázatosabb kérelmem sürgős és kedvező elintézését.
Kegyelmes Uram! Kegyeskedjék tekintettel lenni arra, hogy Béla fiam a családból már a harmadik, amiért is alázatos kérelmemet még egyszer megismételve
maradok a
Nagyméltóságú Honvédelmi Miniszter Úrnak
mély alázattal,

Özv. Gábris Jánosné
Komárom, 1942. augusztus hó 5-én

Fentiek valódiságát igazolva, a kérelmet teljesítésre a legmelegebben ajánlom.
Komárom, 1942. augusztus 5.
Dr. Lestár István
prépost, plébános
R.K. Szent András Egyházközösség Komárom


Sosem gondoltam még rá, hogy az életemért hány generációra visszamenőleg, ki mindenkinek lehet hálásnak lenni,
mindenesetre szombat délután, 67 évvel a levél születése után dédanyám könnyei mellé odapottyantak a levél lapjára az enyémek is.

hazaengedték.
13 évvel később született még egy gyermeke, az én édesanyám.
és így tovább, és így tovább.

és végül a kedvenc képem róluk kettőjükről:



csütörtök, november 05, 2009

mostanában

mostanában
lassan és csöndesen átalakulnak a fontosságok
van, amit el kell búcsúztatni,
van, akit el kell engedni,
van, amit föl kell számolni.

kicsúsznak a kezeim közül a szavak,
teret nyer magának bennem az élet,
megtalálnak az ajándék-pillanatok,
kopogtatás nélkül köszönt be hozzám a realitás.

amire rég vártam nagy csindadrattával, a hihetetlenség csöndében köszönt be,
amire összeszorított fogakkal koncentrálok, annak az ellenkezője táncol körül kárörömmel teli arccal,

akarás és elengedés,
tisztelet és közömbösség,
erő és könnyedség,
jövés-menés
elfáradás
megérkezés

nem tudom ennél konkrétabban...

hétfő, október 19, 2009

bringázz a ... mindenhova



Ha abból indulunk ki, hogy 2009 a Kihívások Éve, és ez ügyben kéne tartani egy részidős értékelés, akkor a bringázás tuti dobogós helyen végezne.

Úgy kezdődött minden, hogy Dalma ikszi-sportfelelősként elkezdte izzítani a szálakat a tavaszi, de az is lehet, hogy még a tavaly őszi kampányban. És ha ez itt bármimód az őszinteség helye, akkor be kell vallani, kezdetben csupán a csakazértis-erejével hatott a kihívás, és bizony sok szempontból macerának tűnt az egész tekerősdi.
Aztán elég gyors iramban jött a megszokás, a bringás életérzés csábereje, nagyon-nagyon hamar a veszélyes helyzetek vonzása (minden napi minimál-adrenalinként az autók közt közlekedés izgalma), az ismeretlen helyzetek bevállalásának vagánysága (útonalterv és utcák ismerete nélkül elindulni), és a Margit-híd lezárásával a mindent überelő időhatékonyság (70 perc bkv vs 40 perc tekerés), legutóbb pedig a legbelülről jövő, hátperszehogy-biciklivel-érzés (playbackes kollégák figyelmébe: nézzétek, ez egy paletta!).

Remekjó, hogy a sebesség és veszély együtt mennyire motivál,
Szabadság-érzést ad (persze van azért, amikor bringázva is keletkeznek kiszolgáltatott, anyázós helyzetek, pl. hogy ki az a barom, aki úgy épít villamosmegállót, hogy a sok mélázó turista, aki leszáll a villamosról a Parlament látképébe feledkezve, egész pontosan a bringaút közepén landoljon...).
Kicsit segít megelőzni az irodaimunka-okozta hátfájást
Lehet mozizni nagyon jól a bringás társadalom sokféleségét,
satöbbi-satöbbi-satöbbi.

és most, hogy ma, 10 fokban és esőben is sikerült boldogan meglépni mindezt, véglegesen ki lehet mondani: büszke vagyok magunkra, magamra...

ezen kívül munkahelyi közösségépítő is,
lehet vicces fotókkal pályázni a kampány fotópályázatába, kreativitásunkat fitogtatva.
és most reklám jön: tessék ránk szavazni, de gyorsan!
itt
(Galéria, 4. oldal, Képrejtvény... c. fotó, alul a kis csillagokra katt, köszönjük - regisztrálós, de nem bonyolult).

szerda, október 14, 2009

erkély-realizmus

Tegnap reggel a mágikus realizmus jellemzőiről tartottam kiselőadást Zsoltnak, a kedvenc közös-reggelizős helyünkön (nem mintha több lenne, de ezt tényleg nagyon szeretjük), mondván, hogy ha egyszer végre már tényleg fogok novellákat írni, és nem csak beszélni róluk, biztosan lesz bennük mágikus realizmus, mint ahogy az élet is tele van csodákkal, bár vannak, akik nem így gondolják, de akkor is tele van. És vannak rossz csodák is.

Azt mindig is tudtuk, hogy a begónia szebb, méltóságteljesebb, különlegesebb, elitebb erkélynövény, mint bármelyik más, de hogy a földi élete végét is úgy fogja végezni, mint a Szép Remedios, azt nem gondoltuk volna. Egészen egyszerű, egészen életszerű a történet.

Pár napja, amióta jeges fuvallattal köszöntött be a jégkorszak és sárgulnak a fikusz levelei, már látható volt, hogy a meseerkélyen senkinek nincs tovább. A petúniák feladták utolsó utáni leveleik növesztését is, a dracena kidőlt a fikusz tövébe és csak feküdt ott búbánatosan, és a hajnalkák is feladták a kúszást ebben a számukra teljesen szürreális környezetben, apró, soványka leveleik elszáradva pödörödtek a futtatómadzagra. Hát nem egy idill, de mindegy is.

A lényeg, hogy a begónia olyan, mint az idősödő bárónék: nem bír szembesülni azzal, hogy innentől már nem szebb lesz az ember (mármint a növény), hanem csúnyább. Vagy egész egyszerűen az égiek könyörültek meg rajta, lényeg a lényeg, az ítéletidő másnap estéjén, amikor kinéztem, hogy mentsem, ami még menthető, ő már nem volt sehol. Minden bizonnyal az égbe szállt. Félig elhasznált műanyag cserepét megtaláltam az erkély talaján, szemmel láthatólag a repülés közben vetette le, mint többé nem szükséges porhüvelyt (műanyag-hüvelyt).


Hát így. A mágikus realizmus, mint láthatjuk, nem egy stílusirányzat, hanem az élet része. Kinek megadatik, hogy megtapasztalja, kinek nem…

csütörtök, október 01, 2009

sose tudhassuk

hát.
az élet mindig hoz valamit.
Rácsosék. igen.
egyrészt kicserélték az izzót a szobában, ennek következtében sokkal nagyobb a fényár, mint eddig.
másrészt a héten egy Idegen Férfi és egy kisgyerek mutatkozott náluk, nem tudni, mi járatban, de újdonságnak újdonság ez is.
harmadrész - elég ciki - a mai estén megállapítottuk (Klárával, aki külső szakértőként volt a helyzetben jelen), hogy RácsosNéni, aki Új Ruházatban nyomul mostanában (fekete macinaci és valami farmering-szerű felső), úgy tűnik a dolgok jelen állása szerint, hogy mégis inkább Bácsi...

na jó, ez egy sekélyes bejegyzés, de kötelességemnek éreztem, hogy közöljem a Vélt Vagy Valós Változást...

szerda, szeptember 30, 2009

nosztaldzsi



noss, most hogy már elkezdett sárgulni az erkély növényvilága és csak egy takaróba bugyolálva lehet odakint tölteni a koraestét, épp itt az ideje, hogy felkerüljön a besztofnyár-válogatás :)
well, a képek között néhány apró eltérés található, ahhoz képest...
(kattintásra nagyobbak lesznek, túl nagyok is, de nem volt erőm pont akkorára szerkeszteni...)
lehet találgatni :)

































kedd, szeptember 29, 2009

R cégcsoport-ügy, EREDMÉNYHIRDETÉS

És láss csodát, a mai napon megkaptam a Hatóságtól értesítést, hogy az általam kezdeményezett ügyben lezajlott a felügyeleti eljárás, és első fokon döntést hoztak.

Határozat szövege csatolva, mindenféle elektronikus hitelesítési bonyodalmakkal csomagolva, igazán komoly, felnőttes és egyben ugyanezért némileg vicces is.

A szöveg a következő:
Megállapítom, hogy a Ring Nyelvstúdió Kft... megsértette a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 6. § (1) bekezdését azzal, hogy a Kérelmező részére 2009. július 17-én, 23-án és 26-án előzetes, egyértelmű és kifejezett hozzájárulás hiányában elektronikus levelezés útján elektronikus hirdetést küldött a hirlevel@ringpercek.hu elektronikus levelezési címről.

Kötelezem a Hirdetőt, hogy e határozat kézhezvételét követően tartózkodjon a jogellenes magatartás további folytatásától, elektronikus hirdetésküldési gyakorlatában kövesse a vonatkozó törvényi előírásokat, és nyilvántartásából haladéktalanul törölje a Kérelmező elektronikus elérhetőségét.

Ez eddig ugyebár csupán csak egy ejnye-bejnye.
Node!
Mivel az is kiderül, idézem, hogy:
A Hivatal megállapította, hogy a Hirdetőnek már volt kettő, elektronikus hirdetéssel kapcsolatos jogsértés miatti marasztalása, illetve jelenleg további két ügyben folyik a vizsgálat.
Tekintettel a Hirdető korábbi kettő eljárásban történt marasztalására, ... a jelenleg folyamatban lévő három ügyben bírság kiszabása indokolt. A jelenleg kiszabandó 50.000.- Ft bírság megállapítása a három eljárásban együttesen indokolt. Mivel azonban azt a három eljárásban, három részletben kiszabni nincs lehetőség, így a három ügy közül csupán egyikben történik meg az elektronikus kereskedelmi bírság megfizetésére való kötelezés.

Vagyis: R cégcsoport bezony meg lesz bírságolva.
Ezen kívül még a kedves Hatóság tájékoztat engem arról a mellébeszélésről, amelyet R cégcsoport magyarázatként előadott, és azt is közli a sorok között, hogy ezt ő maga sem hiszi el,
kedves.

Hát így végződött.

Az már csak az élet apró kis fintora, hogy a Határozatban hibásan szerepel az e-mail címem, amely az egész hercehurca tárgyát képezi, vagyis hogyha azt akarnák törölni az adatbázisukból, nem is találnák, szóval kezdődhetne elölről az egész...

péntek, szeptember 25, 2009

Töredékek

Suhancost hallgatunk most épp, nyakra-főre
ajánlom mindenkinek, az MR2 9-es stúdiójában elhangzott unplugged koncertet, egyelőre CSAK ezt (innen tölthető le)
Vannak benne kíméletlen sorok...
ezekből teszek ide párat, ami a mai napon válasznak tűnt, tessék:

(az elismerés margójára)
"ha megtapsolsz, magaddal fogsz kezet"

(fejlesztő-mottónak)
"engem azért küldött Isten, hogy belétek bújjak
és kergessem ki belőled az embert,
mert amik most vagyunk, az ott fönt nem nyert"

és végül egy személyes ajánlás, akinek ajánlom, bizonnyal tudni fogja (az utolsó szó bármely más helyre kicserélhető...)
"nem lehetek dudás, mer én vagyok a kocsma"

szombat, szeptember 19, 2009

És ha már fotó, akkor nyár

Bár lassan már kezd csitulni a mindencsodaháromnapigtart, de azért a kérdésre, hogy milyen volt a nyár, még mindig az a válasz, hogy elsősorban titkos.
Jön majd róla hamarosan képrejtvény, de addig is egy másik fotó-büszkeség:


Ezt a pálmát stúdióban fotóztam. Elég nehezen jött be, de megérte annyit könyörögni neki :)



nagyon baba




mostanában fotózok. kicsit. örömből. ma például ezt.

kedd, szeptember 15, 2009

elidegenedés

Azon töprengtem az előbb, hogy az elidegenedés bizonyára az, amikor elkapsz egy vírust és a közösség kitaszít magából téged és a hozzád közelieket, mert attól tart, hogy ha ez a gyilkos kór, akkor már a jelenléted vagy a hozzád közeliek jelenléte is veszélyes lehet a közösség tagjaira, vagy azok gyerekeire nézve.

Meg hogy az is biztos jele az elidegenedésnek, amikor abból érzed, hogy valakinek az ellenség-listájára kerültél, amilyen módon nem kommunikál veled, vagyis kommunikál, de mégse. Fájdalmas dolog az ellenségek listájára kerülni, rossz álmokat meg gyomorbántalmakat okoz.

És akkor jött Weber Andi ma esti kiírása az arcok könyvében, amikor az életben először láttam értelmét az arcok könyvének egyáltalán, de akkor nagyon:

"Hiszem, hogy süt a nap, akkor is, ha nem látom. Hiszek a szerelemben, akkor is, ha nem érzem. Hiszek Istenben, akkor is, ha hallgat." (Zsidó imádság egy falra írva Coloniában a második világháború idején)

és az ezzel a durva, hogy azon túl, hogy minden része igaz, még random variálva is stimmel, mondjuk így:
Hiszem, hogy süt a nap akkor is, ha nem érzem. Hiszek Istenben, akkor is, ha nem látom.
Hiszek a szerelemben, akkor is, ha hallgat.

És akik továbbra is azt gondolják, hogy sertésinfluenzában szenvedek, azoknak üzenem, hogy most lehet még licitálni örökség ügyben.

én és a nyelv

Nem gondoltam volna, hogy a nyelvtörvény lélektana ilyen hamar elér engem is. Vagy hogy egyáltalán.
Tegnap, TANDEM-ügyben utaztam Pozsonyba, és a buszra sorakozva valahogy váratlanul belém bújt a kisördög, hogy milyen nyelven is kéne azt a bizonyos menetjegyet megvásárolni.
Ez nálam általában kérdés a Komárom-Pozsony járatok esetében, mert sose tudni, hogy a sofőr a két végpont között hová valósi és hát az mindig kellemetlen, amikor nem értik meg az emberlányát és visszakérdeznek (pedighát bizonyára nem Nietzsche filozófiájáról próbálkoznék értekezni abban a bizonyos számon kiejtett mondatban).
Végül úgy döntöttem, magyarul kérek jegyet ez alkalommal is, lesz, ami lesz.

És a sofőr bácsi
a rendelkezésre álló összes eleganciájával
megismételte a tőlem hallott mondatot,
kifejezvén, hogy érti, amit mondok,
hogy ő is magyar,
és hogy az én magyar mondatomnak maximálisan helye van ezen a tömegközlekedési járművön.

Elég jó érzés volt, olyan "jó vagy, ahogy vagy" típusú.
Igen, igen. én meg ilyen kisigényű vagyok. nyelvileg. :P

szombat, szeptember 12, 2009

Rövidhírek

1. The Cvekedli Power never dies
A bizonyos medzsik türkiz mangószatyor a héten az almás-ribizlis biojoghurtot tette magáévá,
amely a kiszúródott dobozából szépen a két nappal korábban vásárolt 100% úrjahasznosítottpapír spirálfüzet borítóján kenődött szerteszét.
A klasszikus érzés, hogy benyúlok a táskába kulcskeresve és valami megfoghatatlan trutyi öleli körül a kezemet, már egyáltalán nem volt szokatlan, sőt nosztalgikus.

2. A Szomszédok is új szereplővel gazdagodott a minap.
A szemközti ház egyik ablakán két, távolról legalábbis csodaszép néptáncosfiú gyakorolt valami legényest nyitott ablaknál.
Hmm, rácsosék lecserélve. Asszem.

csütörtök, augusztus 27, 2009

Búcsú

Amikor a hír jött, nem lehetett nekem vele foglalkozni.
Amikor két nyaraló-szakasz között elolvastam Laci sorait, és nem mertem megnézni a videót, tudtam, hogy majd később, méltóbb körülmények között, egész lélekkel szeretnék elbúcsúzni tőle.
Amikor hétvégén Anyukával, akivel a legjobban lehet szeretett embereket hosszú idő után elbúcsúztatni, beszélgettünk néhány szólt visszanyelt könnyek között, azt éreztem, hogy ez még nem elég, de nem tudtam mégsem odaérni önmagamban, hogy megengedjem, kiengedjem a búcsúzást.
És ma reggel, amikor egyébként is tele volt valami nehéz szomorúsággal a levegő, megtudtuk, hogy ma temetik, tudtam, hogy megadatott, elém jött az alkalom.
Elbúcsúztattuk ma délután Cseh Tamást a farkasréti temetőben. Illetve magunkat búcsúztattuk el tőle.
Széphangú, halkszavú, lassúbeszédű papbácsi biztosított minket afelől, hogy aki az Életet szereti, nem eshet bántódása.
Bereményi Géza hősiesen elmesélte, ami elmondható.
Szólt szívfacsaró népzene, koppantak az első hantok fájdalmasan a koporsón.

Tamás lelke meg ücsörgött egy fa tetetején láblógatva, néha elmosolyodott a sokféle ember kisemberi szépségén, és azt suttogta a fülembe, amikor a saját szívfádalmammal próbáltam találkozni, hogy ne féljünk miatta egy cseppet se.
Szoktam érezni a lelket temetéseken, előtte-utána. Hogy keresi-e még a helyét, hiányzik-e még neki a test, fél-e vagy már nincs benne semmi fájdalom. Hát őbenne mára semmi, higgyétek el...



péntek, augusztus 07, 2009

dve tabletky odvahy

és mostan pedig elutazik
a HáromaKislány
mint a pinty.

pápá nektek mindannyiótoknak,
ha megtetszik (vagy ha megtetszünk)
még az is lehet, hogy ott maradunk.

ideveled, élet!

hétfő, augusztus 03, 2009

R cégcsoport-ügy, első beszámoló

A feljelentés másnapján kaptam újabb két kéretlen hírlevelet.

Ekkor írtam egy újabb, a korábbiaknál is agresszívebb levelet, hogy dögöljön meg R cégcsoport satöbbi, valamint szót ejtettem a feljelentésről és arról, hogy ha nem hagyják abba, médiakampány is várható.

Erre válaszoltak egy himihumi e-mailt, hogy NEM IS SZEREPEL a címem az adatbázisukban, hanem bizonyára egy másik címemről van ide átirányítva.
a jó annyukat nekik, ahogy Zselé mondta a legutóbbi kommentben.

Erre válaszoltam,
és azóta eddig nem jött több levél.

A Hatóság még nem méltatott válaszra (a jó annyukat nekik is asszem).

ezen felül - a Láthatatlan Kéz bosszúja üldöz, vagy legalábbis kezdeget velem - mivel az Auchan a minap eladott nekem egy üres Terézanyu DVD-tokot (az már egy szint a kedvencek között, amely eredetiben is ott figyel a polcon) és még csak nem is reklamálhattam, mert a vevőszolgálaton ki van írva 10-es betűtípussal, hogy ott kellett volna helyben kibontanom, különben semmi jóhiszeműség, nézegethetem az üres tokot.
Ennek folyományaként a teszkó után a madaras teszkót is bojkottálom.
mocskos iparosítás, ott romlott el minden...

vasárnap, július 26, 2009

kiss_állampolgári_próbálkozások avagy tudatosvásárlás proaktíve

A mai napon felnőtt és tudatos, felelős és dühös állampolgár módjára
feljelentettem R cégcsoportot a Nemzeti Hírközlési Hatóságnál.
Sőt. Benyújtottam egy részeletesen kifejtett kérelmet hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás indítására.

R cégcsoport bűne, hogy a többszöri leiratkozási kérelmem, az anyázó e-mailjeim és az agresszív telefonálásom ellenére sem voltak képesek törölni az e-mail-címem a mocskos adatbázisukból és továbbra is, egyre nagyobb sűrűséggel küldik az ilyenolyan ajánlataikat.

Tudósítás a folytatásról várható. Most ugrik a majom a vízbe, vasziszdasz fogyasztóvédelem.

szombat, július 25, 2009

végre szépirodalom

Kevés olyan könyv van, még a legkedvesebb kedvencek között is alig akad, amit kétszer végig tudok olvasni.
A lovak a ködbent mégis. Talán mert mindkétszer nagyon szeretett ember nyomta a kezembe - "ezt nagyon szeretni fogod" felkiáltással.
Másodszorra is ugyanolyan ízes, magával ragadó, életből kikapcsoló, megborzongató, mint először. Igazából nem is emlékeztem a történetre, csak az üvegtetejű lakás képe maradt meg, amelynek a közepén elhelyezkedő fürdőkádjából egyenesen a felhőket, csillagokat bűvölheti az ember, és amelynek a létezéséről Balázzsal, aki a könyvet elsőre a kezembe adta, szentül meg voltunk győződve és úgy mászkáltunk égbe emelt fejjel Budapest utcáin, hogy azt kerestük, vajon hol lehet.

Kevés író van, akinek mindent elhiszek. Száraz Miklós György ilyen. Pedig így másodjára, az olvasások szünetében nagyon sokat töprengek azon, hogy tudhat egy apám-korabeli, budapesti író minden szavával úgy érezni, gondolkodni, mintha egy korombeli felvidéki lány lenne. (Egyetlen hibát találtam benne, kedvesek, akik olvastátok, lehet pályázni, hogy mi lehet az. Egy kifejezésről van szó, amit minálunk sosem használnak, én is csak egy éve tudom, hogy mit jelent)
Felvidéki magyar kislány budapesten - vonatkozásban legutoljára Tisza Kata Magyar pszichójánál éreztem ennyi összecsengést önmagammal.
Most még annál is sokrétűbb az élmény - csomó dologban arról ír, amit és ahogy én is éreznék, érzek - magyarságról, budapestbe csöppenésről, régen halott szeretteiről, tárgyakhoz való viszonyáról, az élet apró szépségeiről.
És csomó dologban úgy és olyat ír, ami lenni szeretnék. Bátorságban, kalandvágyban és még sok minden másban is.
Gyönyörűen csapong múlt, jelen és jövő között, allűrök nélkül köti össze ezeket a váltásokat, megkínál a jövővel, de nem feszíti túl a kiváncsivá tevés húrját, és ami nagyon fontos: szereti és megszeretteti az összes szereplőjét. Valahogy így szeretném majd megrajzolni én is az enyémeket.
Az már csak hab a tortán, hogy egy nap különbséggel születtünk, a főhősnő meg én.
És nagyon markáns élmény az első olyan pont, amikor belécsap az olvasóba a felismerés, hogy ennek vége lesz egyszer. És onnantól jön a szent önmegtartóztatás, nem habzsolom, csak olvasom, ünnepi lélekkel.

Már csak egy bibi van. A könyv nem kapható seholse. Elfogyott.

Lefénymásolni szürreális.
Ha elég bátor leszek, ellopom valamelyik könyvtárból. Az úgysem bűn, mondta nekem egyszer két katolikus irodalmár, az ő szavukban csak nem kételkedem.

péntek, július 03, 2009

A hét mondása

A hét mondása díjat ezen a héten osztott helyen adjuk ki: Évának és Dalmának, ollé.


no1. A Legütősebb Megfogalmazás Díja Évának

(kontextus: munka közbeni lánykodás, aktuális világvége-helyzet elemzése)
D: - Hát ez cserbenhagyásos gázolás.
É: - Igen és utána tolatásban is átgázol rajtad.


no2. A Legbrilliánsabb Nyelvi Kifejezés Díja Dalmának

(kontextus: playback-színház-szervező körlevelezés)
"... de ha fel is léphetnénk ott, akkor egyenesen gyönyörgörcsöket kapok.. :)"

hétfő, június 22, 2009

pont

Noss, kedves olvasótábor és egyéb szurkolók,
a mai estén véglegesen kimondódott, a Bizottság által (vagyis Dalma és énáltalam)
hogy Rácsos néni egyedül van...
Néha jönnek látogatók, néha olyanok, akik egyenesen lakásvásárlóknak tűnhetnek (verőfényes délután, őszhajú cuki házaspár, néni jegyzetel, bácsi minden tüzetesen megvizsgál),
de mindezek ellenére
a néni, aki kétségkívül néni,
kétségkívül egyedül él.

the end.

hmm



mondtam én mindig, hogy a svédek tudnak valamit...



vasárnap, június 21, 2009

limonádé


Régen volt már ilyen evős-ivós fitnesszwellnesszhepinessz ajánló, úgyhogy most gyorsan rittyentek egyet, lévén betört hozzánk az idei nyár sztár-itala, ez pedig kétségkívül a limonádé.
Nagy divat egyébként is, meg illik az összes minimál-hedonista szokásunkhoz.

tehát

sok-sok piacon vásárolt pirosbogyós gyümölcs (feketeribizli, piros ribizli, málna, eper satöbbi)
saját erkélyen termő citromfű és menta
jég
citromkarika
ásványvíz
a kamrából vagy más szórakozóhelyről lopott varázspálca (gy.k. vastag szívószál, jobb híján boltban vásárolt, sőt vékony szívószál is megteszi)
na és persze terasz-tavasz fíling.
fogyasztás közben tanácsos a varázspálcával összenyomkodni a gyümölcskéket. és akkor, ha ügyesek vagyunk, a kis cafatok még át is férnek a varázspálcán.
korlátlan alkalommal utántölhető...