uppsz

Hát, ennek a bejegyzésnek a címe három nappal ezelőtt még az lett volna, hogy "Alakul". És el akartam mesélni benne mindenféle szépséget, ami alakul körülöttem/körülöttünk.
Hosszan szólt volna felvidéki szervezetalapító előrelépéseinkről, amelyek olyan munka-élményt nyújtanak, mint még kevés más helyen adatott meg (alázatban, elköteleződésben, projekt-szemléletben, tiszta keretekben). Mesélt volna alakuló női közösségről, amely egész konkrétan az életünkről szól, annak minden szép és nehéz oldalával, ahol lehet olvasni, gondolkodni, megkérdőjelezni, elgyengülni, megerősíteni és amely olyan biztonságot képez az emberlánya körül, mint egy magzatburok.
Tán még alakuló életrendezésről is szólt volna, bár ebben nem vagyok még biztos, mindenesetre szóba került volna benne, hogy a szokottmód lehetetlenül túlzsúfolt mindennapokat valami olyan derű veszi körül, hogy még a hóeséssel beköszöntő télnek is lehet tőle örülni, amikor a ropogó hórétegre lépek ki a sokat emlegetett álom-albérlet erkélyére.
És így tovább.

Viszont
szerda környékén beköszöntött az előérzeteim szerint valahavolt legkeményebb vizsgaidőszak, a doktori szigorlat meghirdettetésével (egy hónappal korábbra, mint számítottuk).
Mindez egyszerre hozza a lehetetlen megcsinálni és a lehetetlen, hogy most se csináljuk meg érzését, a folyamatos fizikai érzetekkel járó nyomasztást, a mérhetetlen fáradtságérzetet (már előre), hogy csak egy nagy bögre forró gyömbéres kakaóval lehet túlélni a reggeleket és le kell mondani mindenféle szeretetteljes esti programokat.

Az, hogy az írási intenzitásomra milyen következményekkel jár ez a dolog, nem lehet még tudni, a két szélsőség jöhet szóba valószínűleg. Mindenesetre új korszak kezdődik...

eredményhirdetés

Akik közelről ismernek, sejthetik, sőt vannak, akik egész konkrétan tudhatják,
hogy befejezésben nem vagyok túl jó.

Nade, most egy ilyen következik.
A régenvolt százas bejegyzésben meghirdetett népszámlálás eredményhirdetése, tanulságlevonása és hasonlók.

Szóval, az olvasók száma a rögtönzött felmérés alapján a bejegyzés megjelenésekor a következőképp alakult: önmagát kommentben felfedő olvasó tizenkettő, titkos, privát levélben felfedő olvasó egy, pluszmínusz akikről konkrétan tudjuk, hogy olvas, de ott és akkor nem jelentkezett hozzávetőlegesen négy, az összesen tizenhét.

A Legnagyobb Meglepetést okozó Lelepleződő Olvasó díját kétségkívül Áron nyerte többszörös meglepetés-okozással (bár az első még korábban, személyesen történt). Nyereménye egy személyre szabott életapróörömei-ajánlás-csomag, filmszínházmuzsika témákban, amelyet e-mailben, esetleg hazatérés után személyesen vehet át.

Egyéb tanulságok és hozadékok:

• ha az ember elektronikus média témában kutat, akkor bizony nem csak a kutatásmódszertanban, hanem a google-kiegészítők tárházának ismeretében is élen kell járnia a kérdésfeltevéshez (lásd google reader és hasonlók).
• milyen szép is az, hogy az első bejelentkező olvasó egyben a történelmileg első olvasók egyike is lett, külön köszönet, Réka!
• hálás dolog az igények meghallására vájtfülű barátokkal és kollégákkal körülvéve élni és alkotni, mert elég egy apró jelzésszerű kérés és máris jön a segítség: azóta csak megküzdüttem a korábban nagy falatnak tűnő olvasottságszámláló telepítésével is. Ebben Gorálé az érdem és köszönet. Azóta sikerült az is megtudni például, hogy olyan településekről tévednek ide olvasók, amit sosem gondoltam volna: Szatmyaz, Dallas, Kisköre, Zlín, Levelek, de olvastak már Celldömölkről (a fotölyben ülve...) és még sorolhatnám, a keresőszavak nem kevésbé viccesek.

Mindent összevetve megérte,
reaválva a legutóbbi kommentre: köszönöm a bizalmat, és ígérem, nem hagyom lankadni az íráskedvemet. Maradjanak velünk, bla, bla, bla... (mint mondtam, a befejezés nem nagy erősségem, szóval itt abba is hagyom inkább)