víz. özön.

"Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal"...
... "Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. ...
Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam." Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki...
Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön."

egyre inkább kezdem azt hinni, hogy ez a mostani eső is olyan, mint az volt, akkor.
szóval készüljünk, barátaim. építse meg ki-ki a maga lelke bárkáját, ha tudja (és kenje is be kívül-belül)
gyűjtse össze maga körül a tiszta állatokat, ha tudja
mert lehet, hogy sok mindenünk el fog pusztulni a következő időkben.

nem habostorta

Az élet olyan, mint dinamós bicóval hazatekerni éjfélkor, full szembeszélben.
valahol mélyen tudod, hogy szereted, de nagyon nehéz. néha meg tudod szeretni még a full szembeszelet is és ha nem lenne, már az hiányozna. érzed az erőd és suhansz, mit sem számít a fájdalom.
és mindeközben még áramot termelni is kell a kis dinamóddal, mert ha nem világítanál, az sokakat megijesztene.
néha majdnem elütnek vad taxisok és van, hogy nem érdemes megállni a pirosnál még akkor sem, ha zsigerileg mindig megállsz.
néha élvezed, hogy lebeg rajtad a gyönyörű narancsszín kabátkád és szépnek érzed magad, de van, hogy azt kívánod, ne vetted volna föl egyáltalán.
és van, hogy azt hiszed, le kéne szállni inkább, mert sosem fogsz hazaérni.
de aztán, másnap, mégis felszállsz ugyanúgy.

elmossajazesőő

Amikor bizonyos helyzetek kibogozhatatlannak és bizonyos mondatok visszacsinálhatatlannak tűnnek reménytelenül, akkor
1. pattanj fel a kerékpárodra
2. tekerj el egy PálFeri-misére
3. és tekerj haza a legnagyobb monszun idején

és a búbánatot garantáltan elmossajazeső.
kell hozzá még bátorság, mindenmindegy/mindenjó-hangulat, meg valami alapvető életszeretet. mert minden nyáron legalább egy darab bőrig ázás szükséges. most már tudom, biciklivel sokkal jobb. az egyedüli félelmetesség az, hogy a kilós vízcseppek ekkora viharban általában vízszintesen esnek bele az ember szemébe (illetve a kanyar után fülébe) és ettől egy idő után már csak csukott szemmel lehet haladni... meg még az, hogy a biciklin alapvetően nem szokott lenni villámhárító.

Egyébként pedig van ebben valami apokaliptikus üzenet is: amikor az Isten besokall, küld az emberre/emberiségre egy jó nagy zuhét/vízözönt. Ez a világ rendje.

hivatástisztázódás

Vannak időszakok, amikor elgondolkodom rajta, hogy jó lenne elmenni egy-két állásinterjúra, hogy kipróbáljam magam, hogy mutatok a munkaerőpiacon vagy hogyismondjam.
Persze a tettekig még sose jutottam, ami szintén sokatmondó már önmagában.

Nadehogy a gondolatkísérleteimre valós választ kapjak, vagy hogy a munkaerőpiac üzenjen nekem, hogy hova NEM kellek, azt álmomban sem gondoltam volna.

Az alábbi mail érkezett ma a kis postaládámba:

Tisztelt Molnár Krisztina!

Köszönjük hozzánk eljuttatott önéletrajzát a cégünk által meghirdetett pozícióra, valamint, hogy megjelent a személyes interjún.

Ezúton értesítjük, hogy pályázatát részletesen megvizsgáltuk, de a kiválasztás kritériumai alapján nem Önre esett a választásunk.

Tájékoztatjuk, hogy hozzánk eljuttatott személyes adatait és pályázati anyagát 5 hónap után megsemmisítjük és adatbázisainkból töröljük.

A Lidl Magyarország Bt. ezen adatokat 5 hónap után semmilyen célból nem használja fel.

Szakmai jövőjéhez a továbbiakban is sok sikert kívánunk.

Szívélyes üdvözlettel:
LIDL Magyarország


Méghogy nem használják fel, há-há-há.

A spam-gyűjteményem újabb szép példánnyal gazdagodott, egyébként meg egész korrekt kis szöveg, jó lesz ez még valamire...

mi a jó az esőben? optimisztikus, önámító semmitmondás

nincsen más esély a túlélésre, mint megszeretni
meg egyébként is elkapott valami optimizmus, úgyhogy összegyűjtögettem, mik az előnyei az esőnek. rövid távon és kicsiben persze.

szóval miért jó, ha esik?

• lemossa az erkély talajáról a galambszart, nem kis munkát spórolva ezzel az ember lányának
  
• bringázás közben hűsítő és vicces, persze csak ha kicsikét esik, nagy cseppekben
• lehetővé teszi a politikusok számára, hogy valódi problémákkal foglalkozzanak a hatalmuk és nárcizmusuk pallérozása helyett, persze csak ha nagyon nagy mennyiségben
• lemossa az allergén polleneket és szöszöket a levegőből, megkímélve ezzel azokat, akik egyébként reggeltől estig tüsszögnének
• az autót is lemossa némileg, eltüntetve az ótvar macskalábnyomokat a szélvédőről, amik bele se gondoljunk, hogy kerültek oda

ésvégül: lehetővé teszi, hogy szivárvány keletkezzen valahol a világban - persze csak ha a nap is süt.

tartsatok ki, lesz még nyár. remélem...

a jövő politikusai

Egyetemen oktatni azért szeretek, mert lehetőség van valami olyan tudást átadni az ifjú generációknak, amivel egy icipicit több fogalmuk lesz a világ működéséről. Vagy legalább megpróbálni. A sorok között.

Egyetemen oktatni azért utálok, mert tönkretesz, amikor frontálisan kell.

Egyetemen oktatni azért szeretek, mert folyamatos kapcsolatom lehet a jövő generációkkal.

És egyetemen oktatni azért utálok, mert a nonprofit szociológia szakirány megszűnése óta a jövő POLITIKUSAIval zárnak össze hetente másfél órára.

De legfőképpen azért utálok egyetemen oktatni, mert ebben a népcsoportban (politológus hallgató) olykor olyan elképesztő méreteket ölt a pofátlanság reális önértékelés teljes hiánya, hogy legszívesebben toporzékolnék.

Az, hogy az internetről összemásolt anyagokból farigcsálunk házi dolgozatot, hát az nem újdonság.
Az, hogy a mai átlag egyetempolgár nem ismeri a sorkizártra szerkesztett szövegeket és a hivatkozást, nem készít címlapot/fejlécet és egy üres szövegtörzsű levélben csatolja a Nagy Művet, még szintén megemészthető.

De az, hogy olyan mondatokat felejt benne a szövegben, minthogy "Az anyák napi kényeztetés fotói a "Képtár" menüpontban illetve IDE kattintva megtekinthetők", valamint a Gyümölcsök és az Olivaolaj képi ábrázolását és a vitaminok fontosságáról szóló értekezést is fontosnak tartja a nonprofit szektor előadáshoz írott házidolgozatában, az egyszerűen szánalmas.
Mondhatni megalázó. Mármint az, hogy mégsem írhatom be a szöveges értékelésbe a fejlesztő kérdést, hogy mi a f*t gondolsz magadról/rólam és főképp mit keresel az egyetemen, kisöcsém? Hanem meg kell indokolni, hogy miért nem tudom elfogadni a dolgozatát, miközben a jól ismert NagyEndrei fordulattal azonnal eltanácsolnám az egyetem környékéről is.

Ezekből a remekbeszabott, gerinces kis mókusokból jő majd ki a jövő politikusi generációja, csak gratulálni tudok.

Persze egy ilyen történet mindig minősíti az oktatót is, ezt nem szabad elfelejteni.
Úgyhogy egyetemi oktatói karrier THE END...