Apátlan férfiak

Elméleteket gyártok mostanában megint.

Elmélettől elméletig élve próbálom megérteni az élet kis kockáit.

Újabb embercsoport képe állt össze bennem a hétvégén, egyfajta erőteljes minta tükrében látva a körülöttem élő férfikék ilyenségét vagy olyanságát.
Ez az új csoport az apátlan férfiaké.

Mindazokat kell ide érteni, akiknek nem volt az életben apamintájuk (korán meghalt, nem ismerték, nem éltek együtt), vagy anti-apamintájuk volt (alkoholista, deviáns vagy bármiképp olyan, akihez nem szeretne az illető hasonlítani). Ennélfogva nem másolt mintákból, vagy nem az apától másolt mintákból építkeznek, hanem az anyait veszik alapul, s lesznek ennélfogva egy fokkal érzékenyebbek, finomabbak, nőiesebbek. Vagy az apa ellenkezőjét nevelik ki önmagukból.

És hogy miért fontos ez. Mindazon férfiak és fiúk többsége, akik az életemben eddig nagy szereppel bírtak, szerelmek, jóbarátok, álomhercegek, apátlan férfi volt. A saját apám nem ilyen, amennyire eddig tudom, de benne is több a lelki finomság, az érzelmi beállítódás, mint az átlagos. Lehet, hogy az ő apja volt apátlan férfi – újabb téma, ami után nyomozhatok.

Miért kell vajon a nőiesebb férfi? Magamat keresem bennük? Azt akarom, hogy kettőnkben nőből legyen több? Vajon miért?

Ezt most ténylegtényleg nem tudom…

Kövek-a-zsebben

a tháliában. május elseje előestéjén. hónapokig vártunk rá, sorban álltunk jegyekért a virtuális térben, és végre sikerült!!
rudolf pétert eleve szeressük, a jelenléte már önmagában garancia, hogy nem történhet túl sok művészietlenség, ahol ő van. kálloy molnár pétert nem ismertük mindezidáig nagyon (de lehet, hogy ha kettőjük közül választani kéne, most azt mondanám, hogy ő volt a jobb). és ha még gerendás péter is bejön ígyvagyúgy a képbe, az már több, mint szép.
sokszereplős darab, amerikai-ír filmes történet, amit a két fent említett úriember játszik végig nulla darab tárgyi eszköz segítségével (na jó, ez így nem igaz, van nekik hat székük, egy kalapjuk és egy összehajtott, fehér zsebkendőjük).
régenvolt súlyosságú színházélmény. nehéz is szavakba önteni. egyszerre van jelen olykor a színen akár négy vagy öt szereplő (vagy akár egy kocsmányi statiszta), és a két színész egyetlen könnyed pördüléssel vagy néha akár anélkül képes váltani amerikai színésznőciből ír statisztába, vagy mickybácsi, az utolsó élő statisztából rendezőasszisztens-nőcibe. káprázatos.
olyan kifinomultsággal és kreativitással használják minden színészi eszközüket a lehúzott pulóverujjtól a zajkelésen keresztül a harsány mozgásokig, amit másodpercenként érdemes lenne visszanézni és tanítani.
láttam már ilyet rudolf pétertől az és rómeó és júliában, de a mostani élmény annál intenzívebb volt, mivel közvetlen közelből, kamaratérben élhettem végig a varázslatot.
a felétől kezdve minden apró ívnek a végén ott reszketett bennem az ugyemégnincsvégecsakmaximumszünetlesz-érzés, még akkor is, amikor vége lett (a tablónál, ami szintén többszereplős volt, már muszáj lett elfogadnom a tényt). és miután kiürült a nézőtér is, még mindig ott ültünk, mint amikor a film véget ér - ez meg az a félig-filmesként bennem élő, rituálé-szerű kötelességérzet volt, hogy a stáblistát végig kell ülni. tiszteletből, hogy az élmény csituljon, hogy jól rögzüljenek a képek a szívünkben, és mert jól esik maradni még, mielőtt a zord világba visszamennénk.

arról, hogy mennyire számít a hőmérséklet

rettenetesborzasztóan tönkretesz, ha fáznom kell
nem tudok dolgozni
nem tudok koncentrálni
elfáradok, ha fáznom kell, mert az életben maradásért való hőtermelés viszi el minden energiámat
ha arra ébredek, hogy hideg az orrom, egész délelőtt használhatatlan leszek, mert minden energia a felmelegedésre megy el.

ha kimondok magamból valamit, amit nagyon nehéz, attól kihűlik a szervezetem...

és ha nagyon fázom, elkékülnek a körmeim

brrr.

Bagdy Emőke, nagy szeretetgombóc pedagógus-guru mondott a hétvégén sünökkel kapcsolatos példázatot a közösségre. A kis sünök, amikor fáznak, akkor közelebb és közelebb másznak egymáshoz, hogy melegedjenek. persze ez elsőre szúr. de aztán addigaddig helyezkednek-közelednek, amíg nem sikerül felvenni azt a kényelmes állapotot, amikor már nem szúr, csak melenget...
ez a közösség :)