hogy végsősoron ki is a vesztes...?

Gárdonyi téren várakozás, bringával, elgondolkodva.
Odajön tizenéves srác, szőkített hajjal, legalább félig cigány, egyik fülében kis fülbevaló, és a klasszikus, kéregetős "ne haragudjon!"-nal indít.
ülök a padkán, felnézek rá, gondoltam, legalább meghallgatom.
- Az a helyzet, hogy fogadtam a barátommal, aki egy lány, és vesztettem. És az volt a fogadás tétje, hogyha veszítek, akkor meg kell ölelnem egy idegen embert. Tudna nekem segíteni?

Biztosan látszik rajtam, hogy nincs kedvem felállni és gondolatban nagyon máshol vagyok, mondok neki valami kifogást, hápogok, kérdezem, hogy hol van a lány-barát. Mutat a járda másik szélén susmorgó-kuncogó csajokra.
Nekem eddigre esik le, hogy nem pénzről, nem cigiről, hanem egy ÖLELÉSRŐL van szó. 
Na várj csak, mondom, felállok, és megölelem. Ő persze óvatos és távolságtartó. Nagy kő leesik a szívéről, szinte hallani.

Megköszöni és együtt mennek tovább vihogva. Hát, ilyen kis bájos, win-win fogadásokat mindenkinek!

más

Ma minden olyan más.
Tisztább a reggel, aranylóbbak a fények, sűrűbb a levegő, élesebbek a zajok, lassabban áramlik az élet hömpölygése, néha talán meg is áll. a naplemente felejthetetlen színeket rajzol, a gyerekek mosolya örökre a felnőttek szívébe íródok.
A színes pulcsik kitűnnek, a madárvijjogás veszélyesebbnek hangzik, és igen, van a levegőben  letisztultság, gyász, elengedés, de éppenúgy újjászületés is.
És igen, megcsap másodpercekre a mindenszentek-illat. Az ősz, és a távolból leselkedő tél illata.
a naptár szerint ugyan nem, de meggyőződésem, hogy ma van az őszi napéjegyenlőség. 

nem baj, ha sírhatnékod van.
nem baj, ha félelmetes a szél.
nem baj, ha megölelnél bárkit, aki szembejön.
nem baj, ha ürességet érzel és az sem baj, ha már nem tudsz többet befogadni, mert telítődött a lelked.
és nem baj, ha semmit sem érzel mindebből.
nem baj. 

van

hétköznap délután, csillivilli bevásárlóközpont kihelyezett padja az első emeleten.
tizenéves pár. szép, babaarcú, telt lány, leggingst és nem túl szexuális, ámde annál klasszikusabb Nagy Szürke Pulcsit visel. Vékony fiú, kócos hajjal, közel bújva, tündökölnek egymásban.
Rájuk nézve valami mélyről jövő öröm, mosolygós elégedettség tölt el, hogy ez a tizenéves babaarcú telt lány itt és most, a pláza ál-csillogásában, szeretve van. jó ez így.
amikor visszafelé jövök, még mindig ott ülnek. egy közös kiflire nyomnak kinyomós sajtot és szerelmesen majszolják. tökéletesen környezet-idegen. mégis tökéletes.