akárhogy is kutakodok a bibliai ismereteimben, sehol se találok még csak utalást sem arra, hogy a Jóisten a Tavasszal egy napon megteremtette volna az allergiát is. Most mégis így jártam. Követeltem, hogy legyen tavasz, és tessék, megkaptam mellé a magam kis megtermett szénanátháját is, ami - hogy nézzem optimistán a dolgokat - legalább annyira levesz a lábamról, mint egy remekbe szabott szerelem, de egyéb hatásaikat tekintve nincs hasonlóság.
Ebbéli felindulásomból pedig pályázatot hirdetek: aki a legmegrázóbb kommentet írja ide a szénanátha pszichoszomatikájáról, egy személyre szabott ajándékban részesül. Beküldési határidő csütörtök este, a borítékra írjátok rá, hogy ...
kedd, március 30, 2010
vasárnap, március 28, 2010
Szerelem, szerelem
Na még mielőtt félreértés esnék, leszögezem, a cím puszta hatásvadászat: a fent nevezett érzés nem ért el sajnos a tavasz beálltával, annak csak valamely hamisítványai környékeznek az utóbbi időben, illetve másról visszapattant (költőibben fogalmazva: szimbolikus, metafórikus, allegórikus és egyébikus verziói) találnak el a zsákutcás magyar fejlődésben.
Múlt szerdán volt Korpás Éva új lemezének a bemutatója a komáromi színházban, s hét közepe ide vagy oda, valami elementáris húzóerő leküzdette velem az összes ellenérvet, racionalitást, földrajzi és egyéb távolságot, hogy ott lehessek. Hát jól tette. Az ünnep meg az örömzenélés elcsépelt szavak, úgyhogy nem is próbálkozom velük. Távirati stílusban a következőkkel lehetett találkozni színpadról innen és onnan: felhangoltság, meghatottság, a népzene zabolázhatatlan ereje, jazz-zenészek felfrissítő flegmatikussága, igényesség, egyszerűség, pezsgés. A "hogylehetezt-ülvekibírni" típusú, amitől pezsdül a vér és mintha ráhangolna az ősi erőnek arra a kontinuumára, amit a népzene örökít évszázadok óta.
Vannak áthallások, igen (minden országrésznek megvan a maga szalókiágija, és minden népzenész zúzhat úgy, ha elengedi magát, mint a napra, igen...), de sebaj, ezt el lehet hallgatni évekig. Szerintem.
A lemez kivitelezése, a borító, a kiskönyv, a grafikák, gyönyörűség.
A zenészek nagyon jók. A feldolgozások bátorsága tiszteletteljes, épp eltalálja az egyensúlyt. A vendég, Malek Andrea bájos.
Jó darabig ez lesz még az aktuális kedvenc. És remélem, elég figyelmet kap majd minden irányból.
Múlt szerdán volt Korpás Éva új lemezének a bemutatója a komáromi színházban, s hét közepe ide vagy oda, valami elementáris húzóerő leküzdette velem az összes ellenérvet, racionalitást, földrajzi és egyéb távolságot, hogy ott lehessek. Hát jól tette. Az ünnep meg az örömzenélés elcsépelt szavak, úgyhogy nem is próbálkozom velük. Távirati stílusban a következőkkel lehetett találkozni színpadról innen és onnan: felhangoltság, meghatottság, a népzene zabolázhatatlan ereje, jazz-zenészek felfrissítő flegmatikussága, igényesség, egyszerűség, pezsgés. A "hogylehetezt-ülvekibírni" típusú, amitől pezsdül a vér és mintha ráhangolna az ősi erőnek arra a kontinuumára, amit a népzene örökít évszázadok óta.
Vannak áthallások, igen (minden országrésznek megvan a maga szalókiágija, és minden népzenész zúzhat úgy, ha elengedi magát, mint a napra, igen...), de sebaj, ezt el lehet hallgatni évekig. Szerintem.
A lemez kivitelezése, a borító, a kiskönyv, a grafikák, gyönyörűség.
A zenészek nagyon jók. A feldolgozások bátorsága tiszteletteljes, épp eltalálja az egyensúlyt. A vendég, Malek Andrea bájos.
Jó darabig ez lesz még az aktuális kedvenc. És remélem, elég figyelmet kap majd minden irányból.
kedd, március 16, 2010
sikersztori
Prológus: és küldöm mindenkinek, aki szereti. Vagyis: amióta kiderült, hogy van még olvasóm, aki nem readeren keresztül olvas, hanem igenis minden áldott nap idekattint, hogy megnézze, van-e új bejegyzés, elöntött a romantikus érzés, hogy van értelme élni írni. Ezért aztán egy optimista bejegyzéssel tarkítanám ezen csoport nagyra becsült tagjai számára a lét elviselhetetlen...
naszóval történt pedig amaz bridzsitdzsonszi húzás velem a minap (egy-két hete), hogy korszerű oktatóként a google időpont-szavazó webes micsodájával kívántam pótóra időpontot találni a szárnyaim alá tartozó 21 leendő politológus részére. Amit, korábbi tapasztalatokra hivatkozva rutinosan véltem kezelni, s hogy maximál korrekt legyen a döntési folyamat és kiküszöböljük a csorda-dinamikát, azt választottam, hogy a szavazók ne lássák a többiek választását, hanem csak én, az adminisztrátor lássam az összeset.
node: mivel akkor még nem voltam regisztrált felhasználó, nem kaptam meg az admin linket a szavazáshoz, ebből kifolyólag hiába nyitottam meg a többieknek is elküldött linket, onnantól én is csak egy szavazónak számítottam s nem tudtam megnézni a szavazás állását semmi módon próbálkozva se, mert nem tudtam igazolni, hogy én vagyok az admin.
Viszonylag hamar eljutottam oda, hogy nem nagyon van más választásom azon kívül, hogy leleplezve magam a hallgatók előtt és beismerve digitális kompetenciáim korántsem széles körű voltát, kezdem az egész hercehurcát elölről. Hacsak nem... És akkor, először az életben - eme egzisztenciálisan szégyelletes helyzettől fenyegetve - a faq-szessön tüzetes olvasgatásába kezdtem. S mivel ott sem volt írva semmi az én helyzetemre adekvát lehetőség, utolsó szalmaszálként egy választékos angolsággal megírt levéllel fordultam a helpline túlsó felére vizionált kolegával (aki ki tudja, a bolygó melyik részén helyezkedik el épp). És láss csodát, fél napon belül válaszlevelet kaptam Myke-tól, akinek még vezetékneve is van (melynek ideírásától adatvédelmi okokra hivatkozva eltekintünk). Myke először bepróbálkozott az egyszerű megoldással, amit magamnak is tudni kellett volna, de miután sikerült meggyőznöm róla, hogy azt tényleg megpróbáltam és tényleg nem működött, kb. másfél óra leforgása alatt történt 3 levélváltás után as an exeption elküldte nekem azt a linket, amit korábban a rendszer nem.
így aztán azóta naponta nézegethetem, hogy ki adta már le a voksát és ki még nem. Amivel persze nem jutottam közelebb a megoldáshoz, de legalább bemutattam demokratikus oktatói filozófiám.
Tanulság: létezik működő online-help, sőt: az ilyen e-mailek végső címzettjei is ugyanúgy emberből vannak, mint az egyszerű felhasználó. És még meg is tudjuk érteni egymást. Egy hitetlenséggel kevesebb.
naszóval történt pedig amaz bridzsitdzsonszi húzás velem a minap (egy-két hete), hogy korszerű oktatóként a google időpont-szavazó webes micsodájával kívántam pótóra időpontot találni a szárnyaim alá tartozó 21 leendő politológus részére. Amit, korábbi tapasztalatokra hivatkozva rutinosan véltem kezelni, s hogy maximál korrekt legyen a döntési folyamat és kiküszöböljük a csorda-dinamikát, azt választottam, hogy a szavazók ne lássák a többiek választását, hanem csak én, az adminisztrátor lássam az összeset.
node: mivel akkor még nem voltam regisztrált felhasználó, nem kaptam meg az admin linket a szavazáshoz, ebből kifolyólag hiába nyitottam meg a többieknek is elküldött linket, onnantól én is csak egy szavazónak számítottam s nem tudtam megnézni a szavazás állását semmi módon próbálkozva se, mert nem tudtam igazolni, hogy én vagyok az admin.
Viszonylag hamar eljutottam oda, hogy nem nagyon van más választásom azon kívül, hogy leleplezve magam a hallgatók előtt és beismerve digitális kompetenciáim korántsem széles körű voltát, kezdem az egész hercehurcát elölről. Hacsak nem... És akkor, először az életben - eme egzisztenciálisan szégyelletes helyzettől fenyegetve - a faq-szessön tüzetes olvasgatásába kezdtem. S mivel ott sem volt írva semmi az én helyzetemre adekvát lehetőség, utolsó szalmaszálként egy választékos angolsággal megírt levéllel fordultam a helpline túlsó felére vizionált kolegával (aki ki tudja, a bolygó melyik részén helyezkedik el épp). És láss csodát, fél napon belül válaszlevelet kaptam Myke-tól, akinek még vezetékneve is van (melynek ideírásától adatvédelmi okokra hivatkozva eltekintünk). Myke először bepróbálkozott az egyszerű megoldással, amit magamnak is tudni kellett volna, de miután sikerült meggyőznöm róla, hogy azt tényleg megpróbáltam és tényleg nem működött, kb. másfél óra leforgása alatt történt 3 levélváltás után as an exeption elküldte nekem azt a linket, amit korábban a rendszer nem.
így aztán azóta naponta nézegethetem, hogy ki adta már le a voksát és ki még nem. Amivel persze nem jutottam közelebb a megoldáshoz, de legalább bemutattam demokratikus oktatói filozófiám.
Tanulság: létezik működő online-help, sőt: az ilyen e-mailek végső címzettjei is ugyanúgy emberből vannak, mint az egyszerű felhasználó. És még meg is tudjuk érteni egymást. Egy hitetlenséggel kevesebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)