el

elmegy Milánóba
mostmégcsak
kikapcsol mindent
ötnapra
távolságot mint üveggolyót megkapja
és nem engedi el most már egy jó darabig
a közelség már úgyis a másik kezében van
mucho capuccino
életigenlés
ha hiányoznék, szorri.
de úgyis tudom, hogy igazából nem fogok.

Biológiai óra

Régebben a vizsgaidőszak végére rezonált rá így a belső órám, sok évvel az egyetem befejezése után is: amikor elérkezett az az idő, onnantól a munka sem ment már rendesen, mert átálltam arra, hogy nyár van, szammertájm és henye. 

A Jókai Napokra szintúgy minden évben bekapcsol a legeslegbenső jelzés.
ma éppen mélyről jövő, mélyben csörgedező szomorúság, hogy távol vagyok
a meg-megcsapó illat, jókainapok-szag
az emberek sodrásának érzése a bőrömön, amikor várakozunk egy előadás előtt a véemká-lépcsők alján
régnemlátottak szeretetteljes ölelése
lapzártaérzés
tárgytalan szerelem lüktetése
meg ezek a szokottnál is fennköltebb (fennebb költ?) szavak, amiket most kompenzációként ideírok



nehéz az életben válogatni, nemet mondani meg igent, és aztán viselni a nemetmondás meg az igentmondás következményeit.
nehéz nem-mindenhol-ottlenni
és legfőképpen nehéz elfogadni, hogy nélkülem is van élet.
node.
majd jövőre. 
de akkor nagyonnagyon.
ámen.
és áldás a fesztiválozókra!
mindenesetre. 
a sírósakra és a nem-sírósakra is.

Lendület

Azért jó a bringáséletmódhoz a hegyen lakás (hegy, értsd: olyan földrajzi terület, amelyre érvényes, h TSZFM>0, lásd alföldi lányok szótára, h kezdőbetűjű szavak), 
mert amikor reggel egy kis lendületre vágysz, 
kiválaszthatod, hogy a lehető legmeredekebb lejtőn gurulhass le szinte egy lendületből a munkahelyedig.

és amikor este fáradtan hazaérsz és még föl kell küzdeni magadat,
akkor rögzül a testedben, hogy fáradt vagy már eléggé, 
hogy el ne felejtsd a tényt, és menjél el pihenni szépen időben.

Pünkösd

Mindig van miért elutazni. Hivatalosan, meg igaziból is.
És sose ahhoz érkezünk, amiért elindultunk.
És ez így is van jól.
Tanulmányútra indulni, társadalmi vállalkozásokat kutakodni, helyről helyre vándorolni
Aztán pedig élethez és halálhoz, egymáshoz és istenhez megérkezni,
azazigazi.

Pünkösd van, Birminghamben. Tulajdonképp "véletlenül" maradtunk itt mostanára is.
A fókusz egyre szűkül, az élet legmélyebb lényege felé.

Mindig is szerettem a kedves, befogadó anglikánokat, akik a szertartás előtt, de legkésőbb utána odajönnek, megkérdezik, ki vagy és honnan, kezedbe nyomnak imakönyvet, meghívnak az asztalhoz, de igazán. És nemhogy nem érzed magad idegennek, hanem egyenesen ünnepelt vendégnek érzed magad.
Mindig is szerettem a pünkösdöt is, a szentlélek kiáradását ünnepelni valami igazán misztikus, örömteli, felkavaró dolog. Most nem készültem rá igazán, lévén a tanulmányút tanulmány részén volt a fókusz.

Az idei pünkösdi szertartások mégis, váratlanul, olyan újjáéledést hoztak, ami már a befogadhatatlan jóság határát súrolja. Ahogy Ágnes fogalmaz: erős ez a hétvége. Hát igen. Erős. a szó legjobb értelmében.

A római katolikusok azt mondják, akkor gyere áldozni, ha makulátlanul tiszta a lelked. De legalábbis könnyen-gyorsan megtisztítható.
Ezek a drága anglikánok meg azt mondják:

"Come all, who have tried to follow Jesus, but you failed...
So, come to this table you who have much faith and you who would like to have more. 
You who have been to this sacrament often, and you who have not been for a long time."

Szóvalhogy gyertek ehhez az asztalhoz, ti mind, akik megpróbáltátok követni Jézust, de nem jött össze.
Meg akik nagyobb hitet szeretnétek
meg akik már régesrég nem voltatok itt.

Hát ez. Ez az igazi befogadás.
Záróének, előttünk egy bácsi, mozgáskorlátozottaknak való kis motorral. Mindkét lába levágva.
A záróének pörög. Az ének vezetője táncikál az első padok előtt. A mi bácsink meg elővesz két pálcikát a motorja kosárkájából és üti vele a ritmust.
Hát így.

És áldozáskor meg, amikor körben állunk mindannyian az asztal körül, azt mondják, hogy Krisztus teste őrizzen meg az örök életben. Nem az örök életre,  mint nálunk, ami messzi és elérendő és hihetetlen. Hanem az örök életben, ami már most van, itt és most, és mindörökké.

Köszönjük, élet.

Fesztivál-szezon-nyitó

A nyárhangulatú, zabolátlan fesztiválok
végeláthatatlannak tűnő sorát
az nyitja meg,
amikor az erőd udvarán cigányzenére táncolás
fehér kőporát
a csillagos ég alatt fűben sétálás
hűvös harmata
mossa le.

mediawave manófesztivál,
ahol szépek az arcok
és mosolygósak még a lökdösődések is,
köszönjük.