Mégse, de mégis, de mégse

Kedves Élet!
Tisztán és biztosan emlékszem, hogy két évvel ezelőtt világosan megmondtam, hogy nem akarok spinningre járni, soha.
ezért kérem, hogy a konstans szembeszelet kapcsolják ki a bicikliutamról. légyszi.
legyen elég, hogy elkezdtem futni, azt se gondoltam volna. 
köszönet.
amúgymeg
nem. adom. fel. csak élvezni is szeretném.

"Aki mondja másra...

...az mondja magára" - szólt az ovis bölcs rigmus. és tényleg.

- hát akkor kitartást neked - búcsúzik el a telefonba.

honnan veszi, hogy nekem kitartásra lenne szükségem? 
neeeem, nem kitartást kérek, köszönöm - szól belőlem belül nagy ellenállással, mint amikor valami piaci árus akar nekem eladni valamit, amit eszembe sem jut megvenni (szíp bugyogót, ágyiruhát, panyika... :)

- neked is! - szól a válaszom (de főképpen neked, mondhatnám)

régebben nem szerettem a "minden jót" elbúcsúzást levelek és telefonok végén, de ennél talán még az is jobb.

Közlekedéslélektan

(előzmény. tegnap esti bloggerségről szóló beszélgetésben felmerült ugyan, hogy szinte mindenkinek elfogy egy idő után a témája és elkezd ugyanarról írni, de mindegy, ezzel most nem foglalkozom. itt is van körkörösség bizony, meg visszatérő témák. de a biciklizésről nem lehet eleget írni.)

szóval apu tanította annakidején a vezetéssel kapcsolatban, hogy a gyalogosnak a füle állásából lehet fölismerni, hogy éppen merre tervez irányt változtatni, vagyis a fülével indexel. ha figyelsz, meg tudod becsülni, hogy milyen sebességgel és merre fog haladni, satöbbi (plusz: ha csak csöndben is, vagy csak gondolatban rákiáltasz, hogy maradjon ott és ne jöjjön ki eléd, ott fog maradni). működik.
kivéve, ha a gyalogos külföldi, mert akkor
a) elbűvöli valami látványosság, pl. a kivilágított parlament, és attól lesz kiszámíthatatlan
b) elbágyadt a sok napsütéstől és azért kiszámíthatatlan
c) más a testbeszéde, a temperamentuma, stb. és attól kiszámíthatatlan.

amikor megjön a tavasz, sőt, napéjegyenlőség van, és mindenki bolondabb egy kicsit, valamint zsonganak az utak a bringásokról, akkor nagyon jó kísérletezni ezzel.
meg azzal, hogy meg tudom-e előzni a megállóból kiállni tervező buszt, akinek a kiálláshoz az én biciklisávomon kell keresztül hajtania (és a busz mozgását egy kicsit nehezebb a füle botjából megjósolni, sőt a dzsörziben tanult ősbizalmi közlekedési alapszabály is nehezen alkalmazható, miszerint mosolyogj és minden megoldódik, egész egyszerűen, mert a buszsofőr olyan magasan ül, hogy nem biztos, hogy elér hozzá a mosoly).

update: megelőzni egy lovaskocsit vasárnap délután. vagy néhány hajót a duna-parton tekerve, vagy egy úttisztító autót, aki bekapcsolt naaagy kör alakú kefével tisztítja az utat, miközben hattttalmas vízsugarakat spriccel ki mindenhová, a bicigliútra is. 

megnézni a Múzeum előtti számlálón, hogy hányadik vagy aznap,
vagy megélni annak szabadságát, hogy át lehet hajtani a piroson, ha nem jön senki, és ezzel átírni csúnyán bevésődött gyerekkori túlzottóvatosság-motívumokat (családi anekdota röviden: kis krisztikét kiteszik az iskola előtti zebrán az autóból, már csak át kell kelnie rajta. mit csinál? leáll, alaposan körülnéz, megvárja, míg jön egy autó (kb 5-10 perc), hogy ki ne lépjen senki elé, mert az veszélyes, majd amikor ez lejátszódott, áthalad a zebrán. szánalmas)
és annak szabadságát, hogy az előtted tekerő szimpatikus idegen húz magával, és akkor is suhansz utána keresztül az astoria-kereszteződésben, amikor már látszik, hogy pirosra fog váltani a lámpa.
és. ez. veszélyes. végre.

ha türelmesen kivárod, minden kérdésedre megérkezik a válasz.

tegnap este, illetve éjszaka akartam még írni, hogy valami újabb apokaliptikus szakaszba léphettünk,
mert az egyébként tiszta és biztonságos óbudai környezetemben  minden sarkon egy komplett hajléktalan-hálószoba lett hirtelen berendezve.

ma estére megjött a válasz. még több tárgy, fotel, szemét, újabb hálószobák.
ágy, asztal, talán még tévé is. emberek, sokan.
szóval lomtalanítás van.
ahogy így végigtekertem a benépesedett romhalmazokon, akár egy lowcost, szociológushallgatóknak szóló kutatótábort is meg lehetne itt valósítani, gyorsított eljárásban, egyetlen éjszaka alatt, kérdőívekkel, interjúzással, résztvevő megfigyeléssel.
akcióantropológusoknak egyenesen mennyország. siessenek, már nem tart sokáig...

és mellesleg

átléptük a húszezret, a számláló elhelyezése óta.
köszönöm, hogy olvastok.