Szerelemcsütörtök

Steinbeck Johhny bácsi címben nevezett regénye olyan, mint a Miért éppen Alaszka (remélem, ezzel nem sértem meg egyik felet sem) - édes, egyszerű, végtelenül szeretetreméltó Arcok (egyszerű iszákos naplopók, közönséges lotyók, kocsmárosok és hasonlók), gyűjteménye, akikkel hol történik valami, hol nem - ez a lényegen, hogy szívet melengető belepillantani a sorsukba, nem változtat.

Még nem olvastam végig, de az óriási mondatok száma már átlépte azt a határt, amit muszáj megosztanom. Néhány idézet következik, meg a nagy és aláhúzott ajánlás: kötelező olvasmány bonyolult lelkek számára.

Mindenekelőtt a szépirodalom lényegéről, megfűszerezve némi szupervíziós szemlélettel:
"Aztán szeretem, ha egy könyvben sok a duma, de nekem ne magyarázzon közbe senki, hogy az a muki, aki dumál, hogy néz ki. Azt majd én kisütöm a dumájából. És még egy. A dumájából szeretem kisütni azt is, hogy mit gondol a muki. És egy kis leírás is jöhet - folytatta - , mert szeretem tudni, hogy milyen színük van a dolgoknak meg milyen szaguk, tán azt is, hogy néznek ki, meg a muki hogy van velük... de ebből ne legyen túl sok."

Néhány hasonlóan súlyos sor a változásról:
"Az ember változik és a változás úgy jön, miként a könnyű szellő, amely alkonyatkor meglebbenti a függönyt, úgy jön, akár a fűben megbújó vadvirágok lopva szállongó illata. A változás érkezését jelezheti valamilyen aprócska sajgás, az ember azt hiszi, tán megfázott. Vagy esetleg undort érez valami iránt, amit az előző nap még szeretett. De az is megeshetik, hogy a változás éhség formájába öltözik, s ezt az éhséget még amerikai mogyoróval sem lehet csillapítani. Azt szokták mondani, hogy aki zabál, azt az elégedetlenség hajtja. De hát nem ép az elégedetlenség szüli a változást?"

És végül arról, amikor valami fontos vágyunkat nem engedjük meg saját magunknak:
"A beteljesülés hiányzik belőled. Megsértettél valamit magadban, megtagadtál valamit magadtól, mint aki sokat eszik, de A-vitamint soha. Nem vagy éhes, mégis éhhalál fenyeget."

update. még néhány kihagyhatatlan:
A sorsunkkal való megbarátkozásról:
"Ha valakit végérvényesen skatulyába zárnak, és nincs többé választása, nekilát, hogy földíszítse a skatulyát."

Az emberekkel való kapcsolat mibenlétéről:
"Az emberek többsége képtelen a másikra figyelni. Pedig milyen gyerekjáték! Hisz amíg figyelsz, egyebet nem kell csinálnod. És amellett érdekes is... még soha senki nem haragudott meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked... Az emberek akkor a legboldogabbak, ha adhatnak valamit, amire szükséged van és aminek örülsz. Ez nem humbug. Bevált módszer. Próbáld ki."

szóval... óriási... nagy köszönet érte Jujunak.