néni

Csak nosztalgiázásból,
mivel oly rég írtam róluk. nem is tudom már, hogy épp hol tartott a dilemmázás.
hogy ma végleg kiderült, amikor vihar előtti pakolászásban az erkélyről áttekintettem,
és megláttam Őt odaát kékszínű kötényruhában,
hogy Rácsosék főszereplője Néni.
most már tutibiztos.
nosztaldzsi over
hamarosan magvasabb bejegyzések következnek.

nők teliholdkor

tegnap, úgy fest, elindult egy újabb női kör.
és úgy fest, tagja lettem.
ott lenni valahol, amit nem én alapítottam, fellélegzős érzés az alapításhoz képest.
semlegesen kíváncsinak lenni pihentető a száz-fokon égéshez képest.
közelségre vágyni valakivel újszerű a kemény távolságtartáshoz képest.

ültünk, meséltünk, hallgattunk. a legtöbbször elhangzott szó az elfogadás.
erről jutott eszembe, hogy milyen szép része is a házassági eskünek, amikor a pap megkérdezi, hogy
"Elfogadjátok-e a gyermekeket, amelyekkel Isten megajándékoz benneteket?"
és hogy vajon tudja-e ilyenkor az ember, hogy elfogadni nem azt jelenti, hogy hagyja megszületni.
hanem hogy ekkor az elfogadom-úgy-ahogy-van szeretetre tesz ígéretet?

ha igen, az jó. mi meg, gyerekek, jó ha tudjuk, hogy a szüleink egykor ezt ígérték.

Fagyi. Budapestlegjobb.

Bének, Gorálnak és a többi nagy-fagyis barátocskának

Szóval az elmúlt években lecsúszott már egy-két gombóc a torkunkon. Országszerte meg Budapest-szerte is. Kipróbáltunk és emeltünk magasba mindenféle trendi helyeket, kézműves, magyartermék, kreatív elnevezésű, kreatív ízű és hasonlók alapon. De ez felülmúlhatatlan.

Nem tudom pontosan, mióta van ott és mióta nem vettük észre, a közeli nagy-színes árnyékában, 

mindenesetre szombaton, véletlenül észrevettük.

Pedig a szemünk már alig veszi észre az "olasz kézműves" szót, annyira rá van már állva a "magyar kézművesre" (várjuk is a matyófagyit, igen). 

A hely pici, kicsi, kedves, olaszos berendezéssel, benne kedves, egyszerű, anyánknál-idősebb-nagyinál-fiatalabb néni, látja, hogy elalélunk a választéktól és hogy el sem tudjuk képzelni, a gorgonzola milyen lehet, úgyhogy kóstoltat. 

Az, hogy a választék különleges, az nem meglepő a mai piacon. 

De az, hogy a levendulás csoki messziről igazi levendulaillatot áraszt, és még az íze is levendulás (amellett persze, hogy százpontos csokiíze is van), az elájulás.

És nem gombóc ám a fagyi, hanem lapos, olaszos kanállal vagyon adagolva (értsd: tuszkolva) a tölcsérbe bele. 

Ha épp menet közben elfogy a levendulás csoki, akkor "mivel pótoljam ki?" - szól a kérdés és választhatsz bármit.

És az életben először fordul elő, hogy a  három adagot alig bírjuk megenni.

Szóval tessék kipróbálni. Tökéletes.