hogy végsősoron ki is a vesztes...?

Gárdonyi téren várakozás, bringával, elgondolkodva.
Odajön tizenéves srác, szőkített hajjal, legalább félig cigány, egyik fülében kis fülbevaló, és a klasszikus, kéregetős "ne haragudjon!"-nal indít.
ülök a padkán, felnézek rá, gondoltam, legalább meghallgatom.
- Az a helyzet, hogy fogadtam a barátommal, aki egy lány, és vesztettem. És az volt a fogadás tétje, hogyha veszítek, akkor meg kell ölelnem egy idegen embert. Tudna nekem segíteni?

Biztosan látszik rajtam, hogy nincs kedvem felállni és gondolatban nagyon máshol vagyok, mondok neki valami kifogást, hápogok, kérdezem, hogy hol van a lány-barát. Mutat a járda másik szélén susmorgó-kuncogó csajokra.
Nekem eddigre esik le, hogy nem pénzről, nem cigiről, hanem egy ÖLELÉSRŐL van szó. 
Na várj csak, mondom, felállok, és megölelem. Ő persze óvatos és távolságtartó. Nagy kő leesik a szívéről, szinte hallani.

Megköszöni és együtt mennek tovább vihogva. Hát, ilyen kis bájos, win-win fogadásokat mindenkinek!