Leléptem.
Kiléptem.
Átléptem.
Volt szép elbúcsúztatási rituálé,
útrabocsátási, pardon.
Kaptam gyönyörű visszatekintés-lehetőséget arról a helyről, ahol évekig alkothattam, és játszhattam, és másokat is alkotásra hívhattam, de legalábbis arra, hogy érezzék jól magukat ott, ahol vannak.
Ezt nagyon, nagyon köszönöm.
Volt néhány nap (hét? óra? perc?) az igazi Átmeneti Időben (köszönet érte a Szerelemnek elsősorban),
amikor már nem laktam ott, de még sehol máshol sem
amikor már nem voltam velük, de még nem érkeztem meg ideátra sem
amikor csak búcsúztam, akitől tudtam, de bevallom, a lelkem a végére nagyon betelt már.
életem egy elég hosszú elmúlt szakaszában a nagy változásra készültem,
s közben függőséggé vált a változás
most más van.
mondtam nemet, aztán megszenvedtem érte, mint ahogy előtte is
kaptam egy ajándék repülőjegyet az élettől. köszönöm.
most itt vagyok egy egészen másban
ahol egyelőre, hála istennek, nem vagyok senki.
aki mindezekre földi nyelven kíváncsi, az kattintson ide:
http://krisztainbergen.blogspot.no/
aki pedig továbbra is velem jönne a belső utakon, írni fogok még,
de lehet, hogy egy időre zárttá teszem ezt itt. még nem tudom.
az biztos, hogy most könnyebb befelé élni, mint kifelé. ezért előre is bocs, ha keveset mondok-mutatok majd.
én jövök veled, ha megengeded.
VálaszTörlésIvett, megtisztelsz :) egyelőre nem zárok de gyeregyere akkor is!
VálaszTörlés