Még mindig

Gyűlölöm, hogy engem még mindig be lehet csapni.
Rá lehet szedni hülye ízetlen átverős viccekkel
elfelejtett találkozóról és egybekeről

Rá lehet szedni pontos időre megbeszélt találkozóval
és én mindig elhiszem, hogy ha én ott leszek, akkor ott lesz a másik is.
AKKOR.
AKKOR, amikor megbeszéltük.

Talajvesztetté, tehetetlenné, végletekig hiteveszetté tud tenni egy-egy becsapós vicc
és kicsit sincs kedvem nevetgélni rajta.
És utálom azt is, hogy ezekért nem a másikat, hanem magamat utálom az átverés lelepleződésekor,
hogy hogy lehetek már ilyen fa***a hogy nem értem a viccet
És hogy lehetek ilyen karótnyelt, hogy néhány perc késésért durcizok
és miért nem számolom inkább bele a másik késését, mert akkor legalább a várakozás helyett valami értelmeset csinálhatnék...