"a mi lett volna, ha" - körök biztosan az öregedés jelei. mármint komolyan elkezdeni visszajátszani az élet történéseit és keresgélni, hogy ha akkor ott nem azt, amit, akkor merre mentem volna és mi lenne most teljesen más/jobb/rosszabb/könnyebb/nehezebb.
persze ezeknek nincs is sok értelme.
aztán van a másik verzió, a huszárvágásos életfordulat egy leszúrt dupla rittbergerrel - ehhez szintén sok-sok bátorság és főleg belső szabadság kell.
és mindezeket nem azért írom, mert tudnék valamit tutit (hanem azért, mert némely olvasók követelik az újabb írást, köszönet érte)
nostehát az
mindezek mellé azért ideteszek némi tutimondást is, főleg mert nem tőlem származik, hanem egészen véletlenül ajánlotta valaki egy egészen más téma kapcsán.
Szóval Müller Péter írja a változás kapcsán ezeket:
Aszkézis.
Van ebben a szóban valami riasztó, pedig nem öngyötrést jelent, hanem gyakorlatot. Gyakorlást. Gyakran megismételt cselekvést.
A dolog így áll: van egy vágyad és szeretnéd, hogy valóra váljon. Egy jó gondolatod és szeretnéd megvalósítani. Meg akarsz változni, mondjuk, vagy át akarod formálni az egész életedet. Szebbé tenni. Ez már nagy mutatvány, ritkán sikerül – de nem lehetetlen.
Amíg mindez csak reménység, még nem a tied.
A megvalósítás útja a gyakorlás.
Reggel, délben, este. És másnap reggel, délben és este. És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.
Egész életedben.
Először nehéz, mert a gyakorlatra „nem állt rá” sem tested, sem lelked.
Erőt kell venned magadon.
Később a gyakran megismételt cselekvések lassan - nagyon lassan - elkezdenek szokássá változni.
A szokás már megkönnyíti a gyakorlatozást, mert megtanítottad testedet - lelkedet arra , hogy odaadja magát a rendszeres munkának. Már nincs benned tiltakozás és lázadás.
És főleg lustaság - azaz egy benső nem akarás.
Csinálod nap mint nap azt a valamit, aminek eredményében először csak bizakodsz. A szokás vezet, egyenlőre még sikertelenül, gyakran kudarcokkal, de néha - néha már kifejezett jóérzéssel, amit az öröm ad, hogy megtanultad legyőzni magadat...
