- mekkora volt a rengés?
- hát ezt nem tudom így elmagyarázni.
- bent vagytok a házban?
- én vagyok egyedül, igen, bent. gyertek haza gyorsan.
- megyünk.
Két rezgés volt. Egy nagyobb és utána egy kisebb, oldalirányú.
Hogy mi történik ilyenkor? Összesűrűsödik a pillanat, talán úgy, mint a láva a földkéreg alatt.
és utána rögtön jön a félelem
és közvetlen annak sarkában a vágy
hogy akik szeretnek, legyenek itt közel
milyen kristálytiszták is ezek a pillanatok...
szombat, január 29, 2011
szerda, január 19, 2011
hétfő, január 10, 2011
Szerelemcsütörtök
Steinbeck Johhny bácsi címben nevezett regénye olyan, mint a Miért éppen Alaszka (remélem, ezzel nem sértem meg egyik felet sem) - édes, egyszerű, végtelenül szeretetreméltó Arcok (egyszerű iszákos naplopók, közönséges lotyók, kocsmárosok és hasonlók), gyűjteménye, akikkel hol történik valami, hol nem - ez a lényegen, hogy szívet melengető belepillantani a sorsukba, nem változtat.
Még nem olvastam végig, de az óriási mondatok száma már átlépte azt a határt, amit muszáj megosztanom. Néhány idézet következik, meg a nagy és aláhúzott ajánlás: kötelező olvasmány bonyolult lelkek számára.
Mindenekelőtt a szépirodalom lényegéről, megfűszerezve némi szupervíziós szemlélettel:
"Aztán szeretem, ha egy könyvben sok a duma, de nekem ne magyarázzon közbe senki, hogy az a muki, aki dumál, hogy néz ki. Azt majd én kisütöm a dumájából. És még egy. A dumájából szeretem kisütni azt is, hogy mit gondol a muki. És egy kis leírás is jöhet - folytatta - , mert szeretem tudni, hogy milyen színük van a dolgoknak meg milyen szaguk, tán azt is, hogy néznek ki, meg a muki hogy van velük... de ebből ne legyen túl sok."
Néhány hasonlóan súlyos sor a változásról:
"Az ember változik és a változás úgy jön, miként a könnyű szellő, amely alkonyatkor meglebbenti a függönyt, úgy jön, akár a fűben megbújó vadvirágok lopva szállongó illata. A változás érkezését jelezheti valamilyen aprócska sajgás, az ember azt hiszi, tán megfázott. Vagy esetleg undort érez valami iránt, amit az előző nap még szeretett. De az is megeshetik, hogy a változás éhség formájába öltözik, s ezt az éhséget még amerikai mogyoróval sem lehet csillapítani. Azt szokták mondani, hogy aki zabál, azt az elégedetlenség hajtja. De hát nem ép az elégedetlenség szüli a változást?"
És végül arról, amikor valami fontos vágyunkat nem engedjük meg saját magunknak:
"A beteljesülés hiányzik belőled. Megsértettél valamit magadban, megtagadtál valamit magadtól, mint aki sokat eszik, de A-vitamint soha. Nem vagy éhes, mégis éhhalál fenyeget."
update. még néhány kihagyhatatlan:
A sorsunkkal való megbarátkozásról:
"Ha valakit végérvényesen skatulyába zárnak, és nincs többé választása, nekilát, hogy földíszítse a skatulyát."
Az emberekkel való kapcsolat mibenlétéről:
"Az emberek többsége képtelen a másikra figyelni. Pedig milyen gyerekjáték! Hisz amíg figyelsz, egyebet nem kell csinálnod. És amellett érdekes is... még soha senki nem haragudott meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked... Az emberek akkor a legboldogabbak, ha adhatnak valamit, amire szükséged van és aminek örülsz. Ez nem humbug. Bevált módszer. Próbáld ki."
szóval... óriási... nagy köszönet érte Jujunak.
Még nem olvastam végig, de az óriási mondatok száma már átlépte azt a határt, amit muszáj megosztanom. Néhány idézet következik, meg a nagy és aláhúzott ajánlás: kötelező olvasmány bonyolult lelkek számára.
Mindenekelőtt a szépirodalom lényegéről, megfűszerezve némi szupervíziós szemlélettel:
"Aztán szeretem, ha egy könyvben sok a duma, de nekem ne magyarázzon közbe senki, hogy az a muki, aki dumál, hogy néz ki. Azt majd én kisütöm a dumájából. És még egy. A dumájából szeretem kisütni azt is, hogy mit gondol a muki. És egy kis leírás is jöhet - folytatta - , mert szeretem tudni, hogy milyen színük van a dolgoknak meg milyen szaguk, tán azt is, hogy néznek ki, meg a muki hogy van velük... de ebből ne legyen túl sok."
Néhány hasonlóan súlyos sor a változásról:
"Az ember változik és a változás úgy jön, miként a könnyű szellő, amely alkonyatkor meglebbenti a függönyt, úgy jön, akár a fűben megbújó vadvirágok lopva szállongó illata. A változás érkezését jelezheti valamilyen aprócska sajgás, az ember azt hiszi, tán megfázott. Vagy esetleg undort érez valami iránt, amit az előző nap még szeretett. De az is megeshetik, hogy a változás éhség formájába öltözik, s ezt az éhséget még amerikai mogyoróval sem lehet csillapítani. Azt szokták mondani, hogy aki zabál, azt az elégedetlenség hajtja. De hát nem ép az elégedetlenség szüli a változást?"
És végül arról, amikor valami fontos vágyunkat nem engedjük meg saját magunknak:
"A beteljesülés hiányzik belőled. Megsértettél valamit magadban, megtagadtál valamit magadtól, mint aki sokat eszik, de A-vitamint soha. Nem vagy éhes, mégis éhhalál fenyeget."
update. még néhány kihagyhatatlan:
A sorsunkkal való megbarátkozásról:
"Ha valakit végérvényesen skatulyába zárnak, és nincs többé választása, nekilát, hogy földíszítse a skatulyát."
Az emberekkel való kapcsolat mibenlétéről:
"Az emberek többsége képtelen a másikra figyelni. Pedig milyen gyerekjáték! Hisz amíg figyelsz, egyebet nem kell csinálnod. És amellett érdekes is... még soha senki nem haragudott meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked... Az emberek akkor a legboldogabbak, ha adhatnak valamit, amire szükséged van és aminek örülsz. Ez nem humbug. Bevált módszer. Próbáld ki."
szóval... óriási... nagy köszönet érte Jujunak.
hétfő, január 03, 2011
28 dolog, ...
amit most ide fogok írni a magic28 kapcsán. Nem tudom pontosan megmondani, mik lesznek ezek, de most már végképp itt az ideje, hogy néhány jól megszűrt mondanivalót felírjak a virtuális valóság eme falára, mert gondolom, nagyon várjátok már... :) Nem kívánok máraisándori bölcsességeket megfogalmazni, inkább hálám jeléül rajzolnék valamit mindazoknak, akik széppé, felejthetetlenné és egyszer s mindenkorra az Élet Ünnepévé tették 2010 december 26-át.
Nodehát, félre cinizmus, nézzük azt a huszonnyolcat...
És ez máris az új korszak jele. Ahogy öcsémtől kapott új mottónk mondaná: Feel the change.
Hogy honnan ez a nagy felhajtás? Az eredete önmagában annyi, hogy bizonyos megközelítések szerint az emberi élet nagyjából 7 éves ciklusokba tagolható, amelyek vége általában nagy változásokat hoz. Ezért aztán, a "negyedik hetes" vége felé közeledve úgy szeptember táján a fejembe vettem, hogy át fogok lépni a változásra várakozás élettelen váróterméből az élet és a tettek mezejére és életembe beköszönt a megvalósulások, be- és kiteljesedések korszaka.
Nem tudom, hogy ez így lesz-e és igyekszem távol tartani magam a nagy szavaktól s az önirónia szolid kis köntösében lebegni. Szóval majd meglátjuk.
Mindenesetre a csodák sora megkezdődött.
és itt megint elfogytak a szavak. a tettek. majd. beszélnek. ámen.
Nodehát, félre cinizmus, nézzük azt a huszonnyolcat...
- a születés a legősibb és legfontosabb erőforrásunk. Tudni, hogy amikor megszülettem, vártak, akartak és érkezésem nem fájdalmat és szorongást, hanem örömet és kiteljesedést hozott családunk kis világába, a halálomig bizonyosságot ad arról, hogy jó helyen vagyok, ahol vagyok. Köszönöm, hogy ide érkezhettem.
- a testvérkapcsolat az a kötelék, amelyet igazán nem veszélyeztethet semmi. az ereje nem abból táplálkozik, hogy hány szóval és milyen erős öleléssel fejezzük ki, hanem csak úgy van, a világ végezetéig.
- a vágyak, amelyeket legalább önmagunknak bevallunk, meghallgatásra találnak. közeli emberek vagy a gondviselés által. előbb vagy utóbb.
- félni nem érdemes.
- nem kell mindig mindent érteni, olykor az is előrevisz, ha csak sodródunk az árral. sőt, néha még élvezetesebb is.
- meghívni (vagy beengedni) másokat az otthonunkba (vagy az életünkbe) azért jó, mert rámutatnak az olyan apró és hatalmas értékekre, amelyeket mi magunk már észre sem tudunk venni.
- a születésnap igenis lehet ünnep, az élet ünnepe. az elmúlásra máskor kell gondolni (ezt csak azért írom ide magamnak, hogy az év előttünk álló 350 napjában el ne felejtsem :))
- dühöngeni szabad, van, hogy a dühöngés saját egészségünket szolgálja
- huszonnyolc dolgot leírni önmagamról nagyon nehéz öncélúság nélkül, jobb lett volna mindezt hamarabb kezdeni
- a megbocsátás - főleg önmagunk felé - mindenfajta következetességnél fontosabb, mivel ez az, amely lehetővé teszi, hogy szerethetőek maradjunk, például önmagunk számára
- ha valakit nehéz megajándékozni, az azért lehet, mert nincs tisztában a saját vágyaival, vagy megtiltja őket magának.
- az írás gyakorlás kérdése. tízezer óra gyakorlással bármit meg lehet tanulni, olyan dolgot is, amihez semmi tehetségünk nincsen.
- a bizalom életet ad, a bizalmatlanság megbénít.
- minden vallás legfontosabb mondanivalója, hogy Isten szeret, úgy ahogy vagy. Nem kell érte teperni.
- Gyermekkorom legjobb dolga, ami csak velem történhetett, hogy zenét tanultam. Mindaz, amit még ez adott, csak később ért el hozzám, de máig sem győzök érte elég hálásnak lenni.
- 2011 a család éve. a nő életének 5. hétéves időszaka az anya. vajon mi következik ebből?
- intuíció. intuíció. intuíció.
- szabadság
- szenvedély
- igen és nem
- erő és gyengédség
- lenni és nem lenni. benne lenni és kimaradni. ott lenni és itt lenni. JELEN lenni.
- aki közel van az Istenhez, ahhoz az emberek is közel jönnek. Aki közel lép az emberekhez, azt Isten is közel engedi magához.
- sose várd a változást. a változás nem az a vendég, aki eltűri, hogy az érkezése idejét tudakold. ha jön, engedd be. ennyi, amit megtehetsz.
- ha elmúlt, hát elmúlt
- élethabzsolás
- főzni jó. mosogatni rossz (még mindig)
- van, ami olyan jó, hogy nem lehet kifejezni. átélni viszont muszáj.
És ez máris az új korszak jele. Ahogy öcsémtől kapott új mottónk mondaná: Feel the change.
Hogy honnan ez a nagy felhajtás? Az eredete önmagában annyi, hogy bizonyos megközelítések szerint az emberi élet nagyjából 7 éves ciklusokba tagolható, amelyek vége általában nagy változásokat hoz. Ezért aztán, a "negyedik hetes" vége felé közeledve úgy szeptember táján a fejembe vettem, hogy át fogok lépni a változásra várakozás élettelen váróterméből az élet és a tettek mezejére és életembe beköszönt a megvalósulások, be- és kiteljesedések korszaka.
Nem tudom, hogy ez így lesz-e és igyekszem távol tartani magam a nagy szavaktól s az önirónia szolid kis köntösében lebegni. Szóval majd meglátjuk.
Mindenesetre a csodák sora megkezdődött.
és itt megint elfogytak a szavak. a tettek. majd. beszélnek. ámen.
szombat, december 25, 2010
legyen áldott
Nem hiszek igazán az e-mailes, sms-es, facebookos jókívánságokban. sőt, tagadom őket, ezért sem küldtem ilyet senkinek.
A jókívánságokban önmagukban hiszek, és a ki nem mondott üzenetekben is, abban, hogy ha szeretettel gondolunk valakire, jobbá tehetjük egy leheletnyivel az életét.
Mindig így van ez, most is: lelkiismeretfurdalásom támadt el nem küldött képeslapok, e-mailek, sms-ek és egyéb üzenetek miatt, így legalább ide fontosnak tartom elmondani, hogy szeretettel gondolok rátok. elhasznált szavak, meg úgy egyáltalán szavak nélkül.
Amikor azt kívánjuk egymásnak, hogy az ünnep legyen áldott, az egy beteljesülő kívánság, hiszen áldás van rajtunk, így is - úgy is. Isten elfogadó szeretetének a jele, ami van.
mindentől függetlenül és mindenek ellenére.
és hogy egy bejegyzésen belül elég sok csavar legyen, megosztanám az idei egyik - jajdejóhogymásoknemúgygondolkodnakmintén - e-mail tartalmát, egy áldást. köszönet érte Mariannának.
A jókívánságokban önmagukban hiszek, és a ki nem mondott üzenetekben is, abban, hogy ha szeretettel gondolunk valakire, jobbá tehetjük egy leheletnyivel az életét.
Mindig így van ez, most is: lelkiismeretfurdalásom támadt el nem küldött képeslapok, e-mailek, sms-ek és egyéb üzenetek miatt, így legalább ide fontosnak tartom elmondani, hogy szeretettel gondolok rátok. elhasznált szavak, meg úgy egyáltalán szavak nélkül.
Amikor azt kívánjuk egymásnak, hogy az ünnep legyen áldott, az egy beteljesülő kívánság, hiszen áldás van rajtunk, így is - úgy is. Isten elfogadó szeretetének a jele, ami van.
mindentől függetlenül és mindenek ellenére.
és hogy egy bejegyzésen belül elég sok csavar legyen, megosztanám az idei egyik - jajdejóhogymásoknemúgygondolkodnakmintén - e-mail tartalmát, egy áldást. köszönet érte Mariannának.
a határtalan jóság
a hozzád simuló irgalom
a veled együttérző jelenlét
a neked szentelt figyelem
a téged kereső védelem
a benned lakozó csöndes öröm
tegyen áldottá
késszé a szeretetre
erőssé a fájdalom és ínség idején
Ő, aki megajándékozott békéjével
aki melléd szegődött hűségével
és soha nem hagy egyedül
érlelje meg benned
az öröm, a hála
a bátorság
gyümölcseit.
UPDATE: a fent írottak tulajdonképpen nem is igazak. Vagy nem úgy. Az igazság mélye az, hogy nem volt elég erőm az igazán személyre szabott üzenetek elküldéséhez. Igenis fontos konkrétan kifejezni a szeretetünket vagy a figyelmességünket vagy a jókívánságainkat azok iránt, akik fontosak.
A felismerés beindításáért pedig köszönet legfőképpen Áronnak.
UPDATE2: másodszor visszahallva (ezért pedig köszönet Gorálnak) pedig egyenesen ijesztő, úgyogy mármár el is szégyelltem magam. de még előtte azért elmondanám, hogy élőben tényleg sokkal jobb. és hogy köszönöm mindenkinek a figyelmét, aki ezzel ajándékozott meg. A mindezekből következő téma pedig a Mértékletesség.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)