mi. hiányzik.

Kérdezte a Pisti a minap,
hogy mi hiányzik, amióta itt vagyok.
Mondtam neki, hogy a teljes őszinte igazság az, hogy semmi.
(figyelem, nem KI, hanem MI-ről van szó)

azóta aztán eltelt az első hét
és beindult a lista.
szóval ezek:

• a szőlő, az igazi, otthoni, ami a sajátunkban terem,
• a tangó,
• és a súlykorlátozás miatt otthon maradt olajpaszteleim.

egyelőre.

Kapcsolj ÁT mindent.

Leléptem.
Kiléptem.
Átléptem.

Volt szép elbúcsúztatási rituálé,
útrabocsátási, pardon.
Kaptam gyönyörű visszatekintés-lehetőséget arról a helyről, ahol évekig alkothattam, és játszhattam, és másokat is alkotásra hívhattam, de legalábbis arra, hogy érezzék jól magukat ott, ahol vannak.
Ezt nagyon, nagyon köszönöm.

Volt néhány nap (hét? óra? perc?) az igazi Átmeneti Időben (köszönet érte a Szerelemnek elsősorban),
amikor már nem laktam ott, de még sehol máshol sem
amikor már nem voltam velük, de még nem érkeztem meg ideátra sem
amikor csak búcsúztam, akitől tudtam, de bevallom, a lelkem a végére nagyon betelt már.

életem egy elég hosszú elmúlt szakaszában a nagy változásra készültem,
s közben függőséggé vált a változás
most más van.

mondtam nemet, aztán megszenvedtem érte, mint ahogy előtte is
kaptam egy ajándék repülőjegyet az élettől. köszönöm.
most itt vagyok egy egészen másban
ahol egyelőre, hála istennek, nem vagyok senki.

aki mindezekre földi nyelven kíváncsi, az kattintson ide:
http://krisztainbergen.blogspot.no/

aki pedig továbbra is velem jönne a belső utakon, írni fogok még,
de lehet, hogy egy időre zárttá teszem ezt itt. még nem tudom.
az biztos, hogy most könnyebb befelé élni, mint kifelé. ezért előre is bocs, ha keveset mondok-mutatok majd.

el

elmegy Milánóba
mostmégcsak
kikapcsol mindent
ötnapra
távolságot mint üveggolyót megkapja
és nem engedi el most már egy jó darabig
a közelség már úgyis a másik kezében van
mucho capuccino
életigenlés
ha hiányoznék, szorri.
de úgyis tudom, hogy igazából nem fogok.

Biológiai óra

Régebben a vizsgaidőszak végére rezonált rá így a belső órám, sok évvel az egyetem befejezése után is: amikor elérkezett az az idő, onnantól a munka sem ment már rendesen, mert átálltam arra, hogy nyár van, szammertájm és henye. 

A Jókai Napokra szintúgy minden évben bekapcsol a legeslegbenső jelzés.
ma éppen mélyről jövő, mélyben csörgedező szomorúság, hogy távol vagyok
a meg-megcsapó illat, jókainapok-szag
az emberek sodrásának érzése a bőrömön, amikor várakozunk egy előadás előtt a véemká-lépcsők alján
régnemlátottak szeretetteljes ölelése
lapzártaérzés
tárgytalan szerelem lüktetése
meg ezek a szokottnál is fennköltebb (fennebb költ?) szavak, amiket most kompenzációként ideírok



nehéz az életben válogatni, nemet mondani meg igent, és aztán viselni a nemetmondás meg az igentmondás következményeit.
nehéz nem-mindenhol-ottlenni
és legfőképpen nehéz elfogadni, hogy nélkülem is van élet.
node.
majd jövőre. 
de akkor nagyonnagyon.
ámen.
és áldás a fesztiválozókra!
mindenesetre. 
a sírósakra és a nem-sírósakra is.

Lendület

Azért jó a bringáséletmódhoz a hegyen lakás (hegy, értsd: olyan földrajzi terület, amelyre érvényes, h TSZFM>0, lásd alföldi lányok szótára, h kezdőbetűjű szavak), 
mert amikor reggel egy kis lendületre vágysz, 
kiválaszthatod, hogy a lehető legmeredekebb lejtőn gurulhass le szinte egy lendületből a munkahelyedig.

és amikor este fáradtan hazaérsz és még föl kell küzdeni magadat,
akkor rögzül a testedben, hogy fáradt vagy már eléggé, 
hogy el ne felejtsd a tényt, és menjél el pihenni szépen időben.