a jelenség gyökere, hogy nem találjuk a helyünket az egyházban. vagy nem jól kapcsolódunk bele. vagy nincsenek is kapcsolódási pontok. Nade ne kerüljünk el a témától.
Szóval hogy nem találjuk a helyünket az egyházban, azt mondjuk, hogy rossz a plébános, rossz a kántor, rosszak a ministránsok, savanyúak az emberek, és amikor már nagyon vágyunk valami magasztosra, és SZÉPre, csupa nagybetűvel, jön az ötlet, hogy kerekedjünk föl és menjünk el valami olyan helyre, amelyről azt gondoljuk, hogy na, ott aztán tökéletes az egyház.
Vagy egy sznobisztikus megközelítése is van a cselekvésnek: adjuk meg a módját! Menjünk el Esztergomba (Győrbe, Budapestre, Pozsonyba, Kassára akárhová, valami puccos helyre) éjféli misére. Az esztergomi bazilika misztikus éjjeli ködben gyönyörűségesen monumentális, félelmetes és mennyei, lélegzetelállító.
Nadehát, kedves testvérek, attól, hogy elmegyünk máshová, az egyház még nem lesz a miénk és még csak tökéletes sem lesz. Óriási bazilika, nagyszámú közönség – merhogy még a tökéletes szépségű bazilikába is olyanok járnak éjféli misére, akik csak nézelődni jönnek, fényképezni a mobiltelefonjukkal, maximum megnézni, hogyan varázsolnak a papbácsik ott fenn az emelvényen. Bár őszintén szólva, még ha szeretnének bekapcsolódni a misébe, akkor se tudnak, a kántor úgy énekel. És még – láss csodát - a bíborosatya sem teszi tökéletessé a képet, a Könnyengyorsan-sorozatból importált prédikációjával és a pörgős rutinmisézésével.
néztünk, mint a moziban, aztán hazafelé egész úton róttuk a feldolgozóköröket, mint egy jófajta önismereti csoportban :) ezt nektek, keresgélők.
bár szégyellem is magam, mert egyrészről, aki belebóbiskol a misébe, az hallgasson, másrészt meg miért nem teszek érte én magam, hogy az egyház az enyém is legyen.
konklúzió:
mindenhol jó, de a legkevésbé rossz otthon, mert az legalább a miénk.
konklúzió mélyebben:
szép csodái vannak az építészetnek mindenfelé, de ha meghitt, közösségi karácsonyélményre vágysz, inkább egy kis kápolnában keresgélj (milyen jó lenne egy ilyen)...
konklúzió még mélyebben:
kereshetjük az egyházat errearra, de igazából bennünk van, a családunkban, a közösségünkben, a konyhánkban, ahol együtt ebédelünk, az otthonunkban, ha megteremtjük a helyét. ha itt nincs, máshol sem fogjuk megtalálni.
és még annyi, hogy a lényeg nagyon mélyen van. le kell róla ásni az életben rárakodott soksok emberi gyarlóságot, az egyházban tapasztalt savanyúságot, reménytelenséget, szorongást, örömtelenséget, irigységet, és minden hasonló trutyit.
és ott legbelül, ott mosolyog a végtelenül egyszerű, szeretettel átölelő, megtartó és elfogadó Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?