Pilinszky János
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...
Szia Kriszta!
VálaszTörlés"Beszaladtam" ezért a versért, kölcsönveszem, ha nem bánod! (tudom, hogy nem:) Már tegnapelőtt is olvastam, mikor először kukkantottam be hozzád... olvastam a többit is, nagyon tetszik, amit, ahogy... tényleg van értelme ennek a blognak - de csak a bátraknak: akik meg merik mutatni lelkük egy zugát, hajlatát, őszintén, pőrén, had lássa a világ. Irígyellek és becsüllek érte, és jövök még!:) Írj!!!