A frézia a kedvenc virágom. illata a tavaszillat, törékenysége, ami lenni szeretnék.
edittel találkozás, amely nemrég három napban megadatott, mindig olyan, mint forró nyári napon állni vízesésben, szivárvánnyal körülölelve.
ő számomra a tündér-mesternő.
tőle tanultam sokatsokat nőségről, felnőttségről, szabadságról. sok mindenben neki köszönhetem azt, ami lenni tudok. néha.
megfürödni újra mindezekben igazi feltöltődés, azokból a fontos értékekből, amelyeket bennem legbelül belepett az élet pora vagy amelyekről a világ azt kommunikálja, hogy nem fontos, mivel olyan régen tapasztalta már, hogy azt hiszi, nincs is rá szükség, mert elfelejtette az ízét.
edit amellett, hogy kisimogatja a ráncokat az ember lelkéből, szeretettel, s megmutatja magát teljes kis kagyló-remegésében, tiszteletével, szeretetével nevel az életbe.
mondott okosságokat is, amitől gyógyultak sebek, és mondott olyasmit is, amit sokan mondtak mások már, de még senkinek nem hittem el.
"A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú." (Lázár Ervin: A hétfejű tündér)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?