közeleg a vizsgaidőszak, így aztán lassanlassan teljesíteni kell valamit megint.
miért van az vajon, hogy délelőtti szeressükavilágmindenaprószegletét-hangulatból délutáni teljes reménytelenségbe lehet csöppenni?
miért van az örökös önelégedetlenség?
miért kell magamat teljesítményre sürgetni mindig, ahelyett, hogy élvezném a napsütést?
a tudományossághoz nem vagyok elég jó.
nem tudok egyedül dolgozni.
csapatban tudokcsak.
ha egyszer nincs ötlet, akkor nincs. akkor hosszan vajúdni kell a legcifrább szenvedésekkel tarkítva, az ilyen szülésekben nincs gátmetszés meg vákuum meg hasonló brutalitások...
MIKOR fogom a saját életemet alakítani? és egyáltalán: hogyan kell azt? nade ez egy más kérdés, összefügg persze...
utálom, hogy nem foglalkozom a tudományos életemmel eleget, szinte egy csöppet se.
utálom, hogy nem tartom magam elég jónak hozzá.
szeretek egyetemen tanítani
szeretek tréninget tartani
szeretek középiskolásokat szárnyalásra segíteni
szeretnék még annyi minden mást
nem vagyok a tudományhoz elég fölnőtt
inkább mennék férjhez, ha lenne kihez
vagy valamivalami
ezennel kihirdetem a 2007 tavaszi Tudományos Válság Hisztiparádét.
belépés lányoknak ingyenes. fiúknak méginkább...
k
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?