van a húsvét-várásban valami felüdítő, mélyre belélegzett tavaszillat, amitől minden sejtünk felujjong, hogy van remény :)
megcsapott már idén is néhányszor, hála Istennek.
a húsvétra készülés nem sikerült sajnos igazira, de talán a nagyhét meghozza majd a mélyülést.
Van egy vers, Pilinszky, abban benne van minden, amit érezni szoktam ilyenkor.
A húsvét nagyobb ünnep nekem, mint a karácsony. A földkerekség legnagyobb ajándékának ünnepe. Egyszerre félelmetes és felszabadító.
Csupa szorongás is, amit érzek - gyermeteg, buta gondolatkísérlet, de mégis mindig valós félelemként jár át: mi van, ha Krisztus idén nem támad föl, nem lép ki a sírból és elveszítjük őt örökre?
Aztán elgondolkodom ezen, mit jelent elveszíteni, visszakapni, hinni és kételkedni.
És azután Krisztus feltámad. újra meg újra.
Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?