hát kérem, az a nagy és szomorú valóság, hogy ma, 2008 tavaszán, nem lehet úgy végigmenni egy átszállással a práter utca 65-ből a blaha lujza térig, hogy az ember ne találkozzon legalább egy olyan mentálisan sérült (beteg, fáradt, gyenge, zavarodott stb.) állampolgárral, aki nemcsakhogy vizuálisan és empatikusan nyújt elszomorító élményt, hanem konkétan cselekszik is.
Cselekszik értsd: kiabál, beszél magában, beszél másokhoz, furcsa mozdulatokat tesz, megszólít, megbámul és még sorolhatnám.
Elképesztő ez. Bőrünkön érezni az életszínvonal zuhanórepülését, némi tehetetlenség-érzettel és a mocskos galambok által felfokozott undorral körítve.
A blaha aluljáróban minden reggel szemkontaktus-harcot vívni újságmutogató kollégákkal
A villamoson kerülni az emberek tekintetét, de főképpen az érintését
A kapaszkodó oszlopon pihenő kézfejeden érezni egy hajléktalan forró lehelletét
brrrr
"magyarország azén hazám, budapest a fővárosa" - énekli az amorf ördögök
hát tegyen mindenki a maga belátása szerint, de ez valami mélységesen életenergia-leszippantó
a bkv-sztrájk azért volt jó, mert abban az időben legalább ezek a buszosvillamosos élmények elkerültek...
hajrá budapest!
bicikli!! :)
VálaszTörlésHello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my blog, it is about the Placa de Vídeo, I hope you enjoy. The address is http://placa-de-video.blogspot.com. A hug.
VálaszTörléskedves placa,
VálaszTörlésanyád! engem ne ölelgessé!
pardon...