boldog új évet!

Az új év akkor következik be, amikor véget ér a vizsgaidőszak - ezt már a sumérok óta tudjuk.

Most vagyunk tehát az újesztendő első hetének a végén.
Evör leggyönyörűbb vizsgaidőszak, bizony, ahogy a korábbi jóslatokban is megfogalmazódott.
Nem vagyok most eléggé szentimentális hangulatban ahhoz, hogy könnyfakasztó jelzőkkel áradozzak róla, de higgyétek el, csupa-csupa boldogság volt az élet abban a bizonyos 14 intenzív napban.

És csupa igazi tanulás - lássunk most egy hevenyészett önreflexiós leltárt, a teljesség igénye nélkül.

Megtanultam például, hogy amikor elfárad az ember, vagyis én, akkor hiába volna minden lelkiismeret-megnyugtató erőltetett menet, nem megy a fejbe semmi se be, tehát le kell feküdni aludni. És lőn: így történt, hogy az átlagos lefekvési idő éjjel egy körül tendált minden áldott nap (utólag is köszönjük Veroninak, aki még a mártonos években próbált erre tanítani, de mi akkor még fiatalok voltunk és butusok, nem hittünk neki, aki ha nem tudott tanulni, elment inkább és bulizott egyet helyette).
Ehhez kapcsolódóan sikerült megbizonyosodni arról, hogy a Jóisten a legjobb ébresztő, és érdemes megvárni azt az időt, amikor ő ébreszt, mert előtte szintén nemigen fog az agy. Így történt, hogy több napon át hajszálpontosan 8.18-kor, a teljes kipihentség érzetével sikerült felébredni minden külső segítség és egyéb segédeszköz nélkül. Ja igen, aki ki akarná próbálni: a dolog működéséhez előzetes esti egyeztetés szükséges, különben természetesen nem ébredünk fel csak úgy.

Sikerült megtapasztalni ismételten, hogy mekkora jó szociológiatörténet-oktatás volt a mi időnkben a pázmányon. Aki nem hiszi, járjon utána, de a leghatékonyabban az egyetemi jegyzeteimből tudtam tanulni, és esténként imáimba foglaltam többszörösen Molnár Attila, Hidas Zoltán és természetesen Nagy Endre nevét - és ahogy ez lenni szokott, legfőképpen a poénokra, a nem fontos részletekre és a pikáns életrajzi elemekre emlékeztem, ami sok vidám és nosztalgikus pillanatot hozott bónuszba.

Imételt élmény, hogy a kicsi_matekot_igénylő statisztika zsigeri sikerélményt okoz, míg a bonyolult_matekot_tartalmazó statisztika az ufóság élményével ajándékoz meg (köszönöm szépen, ez utóbbit nem kérem inkább).

Azért is szeretem még a vizsgaidőszakot, mert ha jól mennek a dolgok, vagy eljön a kipurcanás, akkor másnap megajándékozhaja magát az ember egy reggeli piac-körrel, aminél kevés jobb reggeli műfaj van.
És azért is, mert lehet hosszan egy dologra koncentrálni, ami kevésszer adatik meg, pedig nagyon jó tud lenni.


na és a végére hagytam, de a legeslegjobbak Dalma vizsgaidőszak-túlélő ajándékmeglepetései voltak, tényleg életem legnagyobb-legkomplexebb-leglegleg kreatívajándéka.
Volt itt minden: meglepetés lazítóprogram (dvd-torna), szépen dolgoztunk ajándék-koktél, extrameglepő, sosegondoltamvolna meglepetésvendég, GI-ebéd, süti, városfia, játék, Szigorlati SzakszesszHarisnya, meg amit akartok. A legjobb ezekből is a motivációbomba volt - egy nap alatt ezer barátocskától összegyűjtött üzenetköteg, még ma is elsírom magam, ha beleolvasok. Egytől egyig sallangmentes, személyreszabott és nagyon eltalált szavak, rajzok-zenék-idézetek... Gondolkodom, hogy volna érdemes ezekkel elbüszkélkedni itt a blogon, morzsákat fogok belőlük időnként megmutatni. Hihetetlen lenületet adott ez, értetek csináltam, nem lehetett veszíteni. Köszönöm. (na ez már nagyon olimpiaibajnokosan hangzik, de utalva a kettővel korábbi bejegyzés zongorázással és ünnepléssel kapcsolatos soraira, úgy tűnik, ez is egy tanulás)

Na és persze a Szigorlatünneplő Buli, a meglepetések netovábbja - én már a kardombadőlök fázison is túlvoltam, hogy nem jön senki, mert mindenféle hülye indokokkal lemondják, mire kiderült, hogy ez is meglepetés.
Egyéb tartalmakról egyelőre nem beszélünk, a hangulatot megidézendő álljanak itt Zsófi szavai az "értékelő"-levelezésből:
"amúgy nem kell izgulnotok, tiszta homály minden kép. Sajna elfelejtette Dalma a vakut bekapcsolni" - hát ilyen volt. Az eddigi visszajelzések alapján leginkább a "Mindenkivel Megtörténik" címet kaphatná.

és végül a zárszó, vagyis Fő Tanulság:
megtaláltam, mi tud bennt tartani ebben az egész ssssz... szatirikus doktori képzésben: a sikerélmény, hepp. nekem ez újdonság, akkor is ha spanyolviasznak tűnik. Ez a bizonyos sikerélmény most először ért az ittlétem alatt, és akkora lendületet adott, ami remélem, kitart legalább a következő nagy lépcsőfokig (muszáj neki, különben nem lesz belőlem semmi).

jaéshát: welcome új év - új élet,
welcome back szépirodalom,
ideveletek újévi fogadalmak!

Új központi témát hirdetünk,
ez pedig az újjászületés...