Szerelem, szerelem

Na még mielőtt félreértés esnék, leszögezem, a cím puszta hatásvadászat: a fent nevezett érzés nem ért el sajnos a tavasz beálltával, annak csak valamely hamisítványai környékeznek az utóbbi időben, illetve másról visszapattant (költőibben fogalmazva: szimbolikus, metafórikus, allegórikus és egyébikus verziói) találnak el a zsákutcás magyar fejlődésben.

Múlt szerdán volt Korpás Éva új lemezének a bemutatója a komáromi színházban, s hét közepe ide vagy oda, valami elementáris húzóerő leküzdette velem az összes ellenérvet, racionalitást, földrajzi és egyéb távolságot, hogy ott lehessek. Hát jól tette. Az ünnep meg az örömzenélés elcsépelt szavak, úgyhogy nem is próbálkozom velük. Távirati stílusban a következőkkel lehetett találkozni színpadról innen és onnan: felhangoltság, meghatottság, a népzene zabolázhatatlan ereje, jazz-zenészek felfrissítő flegmatikussága, igényesség, egyszerűség, pezsgés. A "hogylehetezt-ülvekibírni" típusú, amitől pezsdül a vér és mintha ráhangolna az ősi erőnek arra a kontinuumára, amit a népzene örökít évszázadok óta.
Vannak áthallások, igen (minden országrésznek megvan a maga szalókiágija, és minden népzenész zúzhat úgy, ha elengedi magát, mint a napra, igen...), de sebaj, ezt el lehet hallgatni évekig. Szerintem.
A lemez kivitelezése, a borító, a kiskönyv, a grafikák, gyönyörűség.
A zenészek nagyon jók. A feldolgozások bátorsága tiszteletteljes, épp eltalálja az egyensúlyt. A vendég, Malek Andrea bájos.
Jó darabig ez lesz még az aktuális kedvenc. És remélem, elég figyelmet kap majd minden irányból.