sikersztori

Prológus: és küldöm mindenkinek, aki szereti. Vagyis: amióta kiderült, hogy van még olvasóm, aki nem readeren keresztül olvas, hanem igenis minden áldott nap idekattint, hogy megnézze, van-e új bejegyzés, elöntött a romantikus érzés, hogy van értelme élni írni. Ezért aztán egy optimista bejegyzéssel tarkítanám ezen csoport nagyra becsült tagjai számára a lét elviselhetetlen...

naszóval történt pedig amaz bridzsitdzsonszi húzás velem a minap (egy-két hete), hogy korszerű oktatóként a google időpont-szavazó webes micsodájával kívántam pótóra időpontot találni a szárnyaim alá tartozó 21 leendő politológus részére. Amit, korábbi tapasztalatokra hivatkozva rutinosan véltem kezelni, s hogy maximál korrekt legyen a döntési folyamat és kiküszöböljük a csorda-dinamikát, azt választottam, hogy a szavazók ne lássák a többiek választását, hanem csak én, az adminisztrátor lássam az összeset.
node: mivel akkor még nem voltam regisztrált felhasználó, nem kaptam meg az admin linket a szavazáshoz, ebből kifolyólag hiába nyitottam meg a többieknek is elküldött linket, onnantól én is csak egy szavazónak számítottam s nem tudtam megnézni a szavazás állását semmi módon próbálkozva se, mert nem tudtam igazolni, hogy én vagyok az admin.
Viszonylag hamar eljutottam oda, hogy nem nagyon van más választásom azon kívül, hogy leleplezve magam a hallgatók előtt és beismerve digitális kompetenciáim korántsem széles körű voltát, kezdem az egész hercehurcát elölről. Hacsak nem... És akkor, először az életben - eme egzisztenciálisan szégyelletes helyzettől fenyegetve - a faq-szessön tüzetes olvasgatásába kezdtem. S mivel ott sem volt írva semmi az én helyzetemre adekvát lehetőség, utolsó szalmaszálként egy választékos angolsággal megírt levéllel fordultam a helpline túlsó felére vizionált kolegával (aki ki tudja, a bolygó melyik részén helyezkedik el épp). És láss csodát, fél napon belül válaszlevelet kaptam Myke-tól, akinek még vezetékneve is van (melynek ideírásától adatvédelmi okokra hivatkozva eltekintünk). Myke először bepróbálkozott az egyszerű megoldással, amit magamnak is tudni kellett volna, de miután sikerült meggyőznöm róla, hogy azt tényleg megpróbáltam és tényleg nem működött, kb. másfél óra leforgása alatt történt 3 levélváltás után as an exeption elküldte nekem azt a linket, amit korábban a rendszer nem.
így aztán azóta naponta nézegethetem, hogy ki adta már le a voksát és ki még nem. Amivel persze nem jutottam közelebb a megoldáshoz, de legalább bemutattam demokratikus oktatói filozófiám.
Tanulság: létezik működő online-help, sőt: az ilyen e-mailek végső címzettjei is ugyanúgy emberből vannak, mint az egyszerű felhasználó. És még meg is tudjuk érteni egymást. Egy hitetlenséggel kevesebb.