A mai nap kedvessége az élettől: Pázmányra menet ülnék be az autóba, ami ez után a rengeteg eső után csupa lehullott faág és zöldülő levél, meg jó adag virágpor által van beborítva, s látom ám, hogy az anyós-ajtó alsó szélén egy kicsi csiga bandukol, illetve csak szötymörög felfelé irányba.
Gondoltam, nem lakoltatom ki, nézzük meg, meddig bírja a tapadóképessége a sebességet, úgyis le fog pottyanni az első kanyarban.
Kimentem, órát megtartottam, igyekeznék visszafelé, s látom ám, hogy a kicsi csiga már az én ajtóm alja felé csuszakolja magát, amiből csak arra tudtam következtetni, hogy átmászott az egész autón (boá, most jut eszembe, hogy az mekkora takony-csíkot jelent, minta nem lenne elég bajom a szélvédőn keletkező óriási macska-lábnyomokkal...).
Hős ez az állat, egy hős. Menetirányra merőlegesen, nem kis sebességgel ott maradt, sőt haladt is annyit, mint mások egy nap alatt.
A további életét nem követtem, azon túl, hogy valszeg visszajött velem Óbudára.
UPDATE!!! Photo by Folkus, ihlette az eredeti, szóban elmesélt sztori.
Külön köszönet érte, épp ilyen volt az én kis utasom is
note az említett csík, amit a csiga húz...
Szép teljesítmény tőle! De az biztos, hogy nem akart repülni!
VálaszTörlésKöszönöm neked és a csigának, hogy a napom végének egy ilyen jó, kacagós lezárást adtatok! :D
VálaszTörlés