a naivság veszélyes, igen.
mert pofára lehet vele esni
és mert az ember úgy jön-megy a világban naivan, hogy igazából nem fogja fel, hogy mi merre hány méter
de a naivság ugyanakkor védelem is
mert abban a hitben enged élni,
hogy az emberek alapvetően jók,
hogy akihez szeretettel fordulok, az viszont is így tesz majd,
hogy a világ egy kerek egész,
hogy az orvos meggyógyít,
és a szolgáltató az én javamat akarja.
dehát mit is várhat az,
aki szeretetteljes családba született,
a fontos pillanatokban tenyerébe vette a gondviselés
váratlan utazáson meg szívek szállodáján nevelekedett
és sosem érte még igazán nagy baj...
szóval a naivitás igenis erőforrás.
védelem, burok, szépség, bizalom.
élet-szépítő zsírkréta,
amely megkímél a hitetlenség szorongásától
és mindenféle rossz előérzetektől.
ajánlom mindenkinek, még így is megéri
De meg ám! :)
VálaszTörlésHogy te milyen naiv vagy... :P
VálaszTörlés:P
VálaszTörlés:))
VálaszTörléskétféle naivitás létezik. Az első rácsodálkozik a világra, mindent szépnek tart és olyannyira szépen értelmezi a világot, hogy az ha meg is sebzi, könnyebben feldolgozza a sebeket.
VálaszTörlésAztán folyamatosan találkozik a világgal. Egyre több a seb. A naivitás is egyre nehezebb. Majd bekövetkezik egyfajta belső változás (Halál? "...ha a földbe hulló gabonaszem nem halna meg, akkor csak egy szem gabona maradna" Jn 12, 24), melynek következtében beáll egy másik minőség, a másik naivság, ami kívülről szakasztott az első, de belülről már teljesen más. Valamiféle megvilágosodott naivság ez.Valami ilyesmi, legalább is Rohr bácsi szerint, aki bár férfiaknak ír ilyesmiről, de azt hiszem, ez nem csak nekik szól. tudodki
nemtomki. tessék szépen aláírni az okos gondolatok alá a becses nevet és főleg nem ilyen provokatív aliasokkal kommentelni...grr
VálaszTörlés