hétfő, március 21, 2011

on foot

Járni - lépni - sétálni - gyalogolni - útra kelni - úton lenni - elzarándokolni - lábra állni

valami elromlott a kicsi ká motorjában, így aztán egy csomó útra gyalog keltem az elmúlt napokban.
ez már önmagában módosított némileg az idő menetén.
jött a böjt fény és levegő hete, ami hozott egy szép hajnali fotósétát önmagammal, a természettel és a Teremtővel - régen megélt, régóta vágyott élmény, találkozás.

és aztán jött a méginkább vágyott elvonulásos labirintus-járás, Pannonhalmán, a napéjegyenlőségkor.
amit a nagy vágytól vezérelten saját működésemnek megfelelően kellőképp megnövesztettem már előre önmagamban, ennek ellenére mégis sikerült elvárásoktól viszonylag szabadon, sok-sok küzdés árán megérkezni.

a labirintus egy olyan tér, ahol felolvad az idő és átértelmeződnek a távolságok, elvarázsolódnak az irányok. előre és hátra, befelé és kifelé új értelmet nyer.
a pannonhalmi apátság arborétumának labirintusa egy olyan tér, ahol a hófehér kövek felszínén isten tenyerében lépked az ember.
táncraperdító lendület, körhintás forgatag, megtartó erő,
van és nincs, védelem és magány.
elengedés, befogadás és visszatérés.
annak megélése, hogy ha valamiben igazán otthonosan mozgok, az a túlélés - ennek minden biztonságával és terhével együtt.
átlépés az intuícióba, a kreativitás felszabadultsága.
valami új megélés önmagamról hosszú idők "unásigismerem"-helyzetei után...
disz-kom-fort...

azért mentem oda, hogy hagyjam, hogy történjen.
hagytam. történt. köszönöm.
a visszatérés nem könnyű, de azt már egész biztosan tudom, hogy a lábaim visznek.
minden lépésben hatalmas nagy erő rejlik, mert a lépés mozdulat.
sok lépés van mögöttem, sokféle lépés belém íródott.

és ha itt még nem mondtam volna, a böjt azért van, hogy ha kell, fájjon.
mert a pusztában kóvályogni, az nem fáklyás menet. a fáklyás menet később jön. kinek ekkor, kinek akkor, kinek így, kinek úgy.

türelem.
elfogadás.
türelem.

keljetek fel
és járjatok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mesélj, szerinted?