Kortárs költők verseihez hozzányúlni, az énekelt versek minden unalmas és sallangos sablon-elvárásától függetlenedve, időnként tombolva, időnként mély és finom csendességbe burkolózva, szokatlan dallamokat lopni közismert sorokhoz, és profán sorokat komplex dallamokhoz, szintúgy bátorság.
de ami igazán nagyon nehéz itt és most, 2012 küszöbén állva, az a reményközvetítés.
azt mondani, hogy nincsen baj. és aztán ezt beleénekeltetni a közönség szívébe. egy egészen váratlan fordulattal.
ezért vagyok neki ez alkalommal a leghálásabb.
az élettel nincsen baj. tényleg. érdemes ezt elhinnünk, vagy legalábbis addig dudorászni, amíg a szívünk ehhez igazodik, akarva-akaratlanul is.
és.
üzenem a bácsinak, aki mellettem ült és illegálisan feljátszotta a szupertelefonja diktafonjával az összes dalt, hogy pakolja már őket a jútúbra felfele, hogy gyakorolhassuk a dalt. nagyon kell. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?