jelen

korábban is sokat foglalkoztatott a jelenlét kérdése, és azt hittem, tudom, mit jelent.

igazából az elmúlt egy hónap tanított meg rá, ami, leginkább, valami mély szintről jövő vágy mentén, az időm megtisztításáról szólt.

ott lenni, ahol, akkor, amikor. 

a jelenlét azt jelenti, hogy mersz belefeledkezni a pillanatba és átérezni minden sejteddel.

hogy kapaszkodsz a fizikai lét vonásaiba, és elhessegeted a múlt tapasztalatainak meg a jövő lehetőségeinek csábítását. 

egy egyszerű bevásárlás közbeni csacsogásban ráérezni mélyen a másik vágyára, ami a mondatai mögött sejlik, 

karácsonyi asztal körül ülve mélyen a másik szemébe nézni,

őszinte választ adni egy éjszakai beszélgetésben, 

beengedni a viszont-választ, akkor is, ha élesen és mélyre hatol, mert attól megérezheted a mögötte lévő szeretetet is.

elfogadni, hogy ajándék nélkül, vagy kevesebb ajándékkal is lehet ünnepelni

játszani, táncolni, kockáztatni.

szemcsillogásnak örvendezni.

és lemondani a párhuzamos életekről. hogyha az egyikben vagyok, akkor tudok a másikon is gondolkodni vagy amíg a harmadikban cselekszem, már tervezhetem a negyediket. 

mindez azzal jár, hogy az ember sokkal kevesebbet tud teljesíteni.

és kicsit többet befogadni.

és legyünk őszinték, a kevesebb teljesítmény sokkal kevesebb elismeréssel jár,
sőt, esetleges elmarasztalásokkal és kudarc-élményekkel is. 

kevesebb fáradsággal,

és sokkal több élet-örömmel.

"Megríkat minket egy szomorú szám.
Sose halunk meg vagy inkább csak ritkán."